A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TROGMAYER Ottó: Crux aurea reginae Giselae (Talányok és bizonyosságok)

AZ EREKLYÉK A corpus üreges belsejében — mint az az ötvenes években kiderült — ereklyéket helyeztek el. Amikor 1953-ban levették a corpust, az üreges hátoldalban és a suppedaneumban 7 darab selyemszállal becsavart ereklye-csomagocskát, két külön fekvő szövetdarabkát, valamint viaszmorzsákat leltek. Ezek közül öt jó megtartású csomagocskát nyitottak ki. A munkálatokat a Bajor Nemzeti Múzeum restaurátor-műhelyében végezték. Az egyik csomagocskában pergamenre írt bizonylat volt. A textíliák mindegyike selyemből készült, különböző szövéstechnikával előállítva. Ezek a technikák általánosan ismertek voltak az ezredfordulótól a 12.századig. Az egyes számú tasak faszilánkot tartalmazott, mely a későbbi vizsgálatok során olajfa töredékének bizonyult. Maga a textília rózsaszín, szépen fénylő selyem volt, lehetségesnek tartja a szerző, Siegrid Müller-Christensen, hogy Kínából származó anyaggal állunk szemben. Ennél az ereklyénél volt egy 18 cm hosszú, 0,6 cm széles pergamencsík, melyet szintén selyemszállal kötöttek hengerbe. Barnásfekete tintával írt felirata: „// (n)gno d(omi)ni". Bernhard Bischof a kis cédula korát a felirat típusa alapján a 12. század második felére határozta meg, s úgy vélte, hogy német nyelvterületen íródott. A kettes számú zöldes színű tasakocska rostdarabkát tartalmazott. A textil 11-12. századi. A hármas számú sötétkék darabka szabálytalan alakú selyemfoszlány. A négyes számú csaknem 6 cm hosszú csomagocska volt a legnagyobb. Valószínűleg sötétvörös selyembe volt csomagolva egy csontdarabka, a csomagot azonban még egy másik halványpiros textildarabkába is betekerték, mely nem fedte az egész ereklyetartót, melynek alját viasszal lepecsételték. Sajnos e csomagocskát nem bontották ki, így nem tudjuk milyen csontocskát rejt. Az ötödik csomag üres volt. Szürkéssárga selyem, mintás. Anyaga, színe, valamint kivitelezése alapján 11. századi bizánci munkának tűnik, ámbár Kisázsiából is származhat. A hatos számú tasak szürkésbarna színű, záródásánál kékesfekete, sötétlila körkörös mintájú, föld és csontpor volt benne. Jellegzetes 11. századi bizánci munka. A hetedik és nyolcadik tasak látszott textiltörténetileg a legritkább anyagúnak. A kék, ripszszerű szövedéken nehezen felismerhető madárfej és inda látszik, a kisebb töredéken egy állat testének első része. Analógiák alapján a szerző úgy véli, hogy a két ereklyetok 11. századi iszlám munka, s talán Perzsiában (Irán) készültek. A kilencedik csomagocska világos rózsaszínű selyem, igen törékeny anyagú. Analógiák alapján a 7.(!) századra datálható. A textíliák vizsgálatának összegzéseként, Siegrid Müller-Christensen felvetette annak a lehetőségét, hogy az ereklyéket I. Henrik herceg özvegye, Judit hozta a szent sírnál tett zarándoklata során, s azokat a Niedermünster kolostornak ajándékozta. Megengedhetőnek tartja, hogy a 12. századi feliratos szalag utólagos csere során került a keresztbe. A FELIRATOK (5-8. kép) A kereszten megfigyelhető, három összefüggő latin nyelvű felirat olvasata és fordítása a róluk író és velük foglalkozó kutatók tanulmányaiban eltér. Az alábbiakban ezen eltérések bemutatása után mutatjuk be saját elképzelésünket. Gerevich Tibor olvasatában a szöveg a következő: Előlapon alul: HANC REGÍN A CRU CE (m) FA BRJCARI GISILA IUS SIT (E keresztet Gizella királyné készíttette) Hátlapon alul: HANC CRUCEM GISILA DEVOTA REGINA AD TUMULUM SUE MATRIS GISILE DONARE CURA VIT (E keresztet az ájtatos Gizella királyné ajándékozta anyja Gizella sírjára) A Kovács Éva által 1984-ben közölt szöveg a következő: Előlap (hely megjelölése nélkül): ECCE SALUS VITE P(er) QUA(m) MORS MORTUA MORTE. UNDE. SUAE. MATRISQUE. ANIMAE POSCENDO SALUTE(m) HANC REGINA.CRUCE(m) FABRICARIGISILA JUSSIT. QUAM.SIQUIS.DEMIT.