A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

RÁCZ Zsófia: A madaras-téglavetői avar temető (Kőhegyi Mihály ásatása 1959-62)

1 amint a tiszakécskei A és 1. sír (GARAM 1991, 130, 137) leletei közt találjuk: ezek készültek kétsoros, „gyöngysorkeretes" változatban. A halszálkamotívummal díszített varkocsszorítók használati idejének pontosabb meghatározásához nyújt némi segítséget, hogy Zsélyen (335. sír) (CILINSKÁ 1973, Taf. VLII) az öntött övgarnitúrák egyik korai változatával (sakktáblamintás) került sírba egyszerűbb, bronz, kétsoros (gyöngysorkeret nélküli) variánsa. A 17. sírban lelt egyéb tárgyak (az ovális, két szíjbefogó pántos bronzcsat és a bronz szőlőszem csüngős fülbevaló) sem szólnak az ellen, hogy a madarasi hajfonatdíszt a 7-8. század fordulójára keltezzük. 2. Félhasáb (háztető) formájúra ritkán alakították készítőik a varkocsszorítókat.

21 A madarasihoz (12. kép 18) legközelebb a jászapáti 95. sír (MADARAS 1994, Taf. XIII.) enyhén domború, szintén aranyból préselt példányai állnak. A madarasi 67. sír esetén, mivel az övből csak ólomtöredékek, valamint kis arany- és ezüstlemezke maradt, egy profilait keretű (kisebb méretű) bronzcsat nyújthatna támpontot lemezeink közelebbi korának meghatározásához, ezek azonban a lemezes-préseit garnitúrák, valamint a veret nélküli övek meglehetősen gyakori kísérői a közép avar korban.

22 A varkocsszorítók hajba fűzésének módját és esetleges rangjelző voltát több tanulmány kimerítően tárgyalja. Míg az avarok varkocsos hajviseletéről — ha az általunk tárgyaltnál korábbi, illetve későbbi időszakra vonatkozóan is — írásos (Agathias I 3,4; Teophanes 6050: SZÁDECZKY-KARDOSS 1992, 18), illetve tárgyi (a noszai csontkarcok: KOLLAUTZ 1978, 140, az egyházaskéri/vrbicai (Yu) öntött szíjvég: MRKROBAD 1980, Tab. CV) források alapján lehet többé-kevésbé biztos fogalmunk, addig varkocsaik díszéről hasonlókat hiába keresünk.

23 A préselt varkocsszorítókon megjelenő mintákat szemlélve feltűnik, hogy olyan végtelen soros motívumok — halszálka, meander, zegzug, S sor, futóhullám — utánzatai, gyakran szétesett formái díszlenek rajtuk, amiket késő antik hatásra készítettek minden bizonnyal helybeli ötvösök.

24 A típus kialakulásához tehát a kárpát-medencei környezetnél jobb talajt keresve sem találhatnánk.

25 A divat kiszélesedése, illetve a tárgytípus jellegzetessé formálódása itt történhetett

26 Úgy tűnik, a préselt varkocsszorítók nem annyira a legkorábbi közép avar (MA I) sírokból származnak, illetve amely sírt biztosan erre az időszakra keltezhetünk, abban nincs varkocsszorító: pénzzel keltezve nem került még elő.

27 3. Gyöngyök (16. kép 1). A madarasi temető gyöngy típusokban meglehetősen szegény. Nyolc női és hat gyermek temetkezéséből kerültek elő. Típusaik: 1. Sárga és barna kásagyöngyök. A tisztán kásagyöngyökből álló gyöngysorok a közép avar korban voltak kedveltek, később inkább csak rövid sorozatokban, más gyöngyökkel keverve hordták őket (KOVRIG 1963,143; SZABÓ 1968,45). Vegyes, kásaés kisméretű (0,6-1,3 cm), sötétzöld dinnyemag alakú gyöngyökből álló füzérek voltak a 35., 41-42., 56., 58. sírokban. Az 58. sír gyöngyei közt egy fekete alapon fehér szemes gyöngyöt is találunk. A 15. sírban egy kása-, egy dinnyemag alakú és egy kocka 21 A csúnyi 113. sír (SŐTÉR 1895, 106), a kishegyest 22. sír (MRKROBAD 1980, Tab. CXXXV) és a kiskörös-vágóhídi 11. sír (LÁSZLÓ 1955, Tab. VIII, 5) lelőhelyei még az Andrási-féle VI. típusnak. Ezek készítési technikája azonban különböző: aranyozott ezüstlemezből, öntött bronzból, illetve aranylemezből készültek. 22 Öntött garnitúrával is: GARAM 1995, 224. 23 Andrási Júlia a hajviselet hirtelen megváltozását újfajta népelem beáramlásával hozza összefüggésbe, de keleti, délkeleti párhuzamára alapos kutatás után sem bukkant. 24 Éber László így ír a hernádpusztai sírok ismertetésekor: „ Az ötvös antik meander nyomán, annak hatása alatt díszíti e keskeny, hosszéi szalagot. Munkájában megvan még a continuitas, az egymáshoz tartozás optikai hatása, de tényleg a derékszögek már nem függnek össze. A hosszában futó antik díszítő motívum elemeire bomlik szét, és ezt a bomlást még jobban megerősíti, szinte a következőfejlődést jelzi az a pont, a mely két-két derékszög között az egyes csoportok közepét foglalja el. " (ÉBER 1901, 309). 25 Régebbi viselet lehet esetleg az iváncsai hajfonatkarikák típusa (BÓNA 1970, 8. kép 3-4), s talán az igari III. leletben (FÜLÖP 1988, Abb. 10,12) és a dunapentelei I. sírban (GARAM 1997, 2. kép: MAROSI-FETTICH1936,11, II. 1.12) is megjelenő rudas változat. 26 Kora avarnak határozta meg publikálója a dabasi (SIMON-SZÉKELY 1991, 188), illetve a zillingtali D3 sír (DAIM 1990, 156) varkocsdíszét. Az előbbinél a sírban lelt P felkötős kard, a széles, U alakú szíjvégek és a keskeny karú íj mellett is megengedhetőnek tűnik a későbbi keltezés, de a varkocsszorító valóban különbözik a jól ismert variánsoktól. Falko Daim a varkocsdíszről nem közöl képet. 27 A gyenesdiási 64. sír kapcsán Müller Róbert hiányolja is a varkocsszorítók sírba kerülését (MÜLLER 1989, 161).