A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori edénylelet Kecskemét-Csukáséren

meglehetősen zömökek és a hasvonaluknál erősen kiszélesednek.

20 A nagyméretű, csonka kúpos nyakú, kettős csonka kúpos alsó részű, lekerekített hasvonalú 22. számú korsó (5. kép 2; 10. kép 1) analógiáit a nagyrévi kultúrából és a Harangedény-kultúrából ismerjük.

21 A párhuzamok ismertetéséből láthatjuk, hogy azok többsége a nagyrévi kultúra lelőhelyeiről származik. Noha a nagyrévi kultúra jellegzetes korsóinak tipológiáját részleteiben még nem dolgozták ki, vannak bizonyos jegyek, melyek a kultúra idősebb (kora bronzkor II), illetve fiatalabb (kora bronzkor III) fázisa felé mutatnak. A kultúra közép-Tisza-vidéki leleteinek közlése kapcsán Csányi Marietta hívta fel a figyelmet arra, hogy a kettős kónikus formájú, viszonylag rövidebb, vastagabb nyakú és öblösebb típusok az idősebb fázisra jellemzőek (CSÁNYI 1983, 57-58). Valamennyi általunk bemutatott edény ezeket a jegyeket viseli magán. Ugyanakkor a hosszú, karcsú nyakú, nyomott gömbtestű és lencsetestű korsók, melyek legnagyobb kiöblösödése az edény alsó harmadára, sőt negyedére esik, valamint a lágyabb, lekerekített formák a kultúra fiatalabb időszakára jellemzőek (CSÁNYI 1983. 58). A csukáséri leletek között ilyenek nem fordulnak elő. Az analógiák is a kultúra idősebb fázisába sorolt lelőhelyekről származnak. Mindezek alapján a csukáséri leleteket a nagyrévi kultúra idősebb fázisába (kora bronzkor II) sorolhatjuk. Azonban — amint ezt a bemutatott párhuzamok is jelzik —, lehetőségünk van arra, hogy mind a kronológiai, mind a kulturális besorolás kapcsán bizonyos finomításokat tegyünk. Láthattuk, hogy az edények egy részének párhuzamait egyértelműen — és jelen ismereteink szerint kizárólag — a nagyrévi kultúra idősebb fázisához tartozó leletegyüttesekben találjuk meg. Ide tartozik a kiöblösödő hasú (7., 8. és 12. edény) és az enyhén ívelten csonka kúpos nyakú, fordított csonka kúpos alsó részű korsótípus (5., 20., 21. és 18. edény). Az ún. ökörhalmi típusú korsók (4. és 17. edény), valamint a 19. számú korsó szintén a nagyrévi kultúra idősebb fázisának jellegzetes leletei, de hasonló formák elszigetelten fellépnek a Nyugat-Dunántúlon is. Kalicz-Schreiber Rózsa azokat a NyugatDunántúlon, a nagyrévi kultúra törzsterületén kívül megjelenő korsókat, melyek nem a klasszikus Somogyvár-Vinkovci-kultúrára jellemzőek, hanem inkább a korai nagyrévi kultúra formáira emlékeztetnek, a Somogyvár-Vinkovci-kultúra fiatalabb fázisához tartozónak véli. Úgy gondolja, hogy ezek a Somogyvár-Vinkovci-kultúra kerámiájának tipológiailag továbbfejlődött variánsai (KALICZ-SCHREIBER 1989, 256). A magas, enyhén ívelt nyakú, kettős csonka kúpos testű, erősebben vagy enyhébben lekerekített hasvonalú típus (1-3., 6., 10. és 13. edény) meglehetősen széles körben — Makó-kultúra késői időszaka, Somogyvár-Vinkovci-kultúra fiatalabb fázisa, Harangedény-kultúra, nagyrévi kultúra idősebb fázisa — jelenik meg. Legutóbb Kalicz-Schreiber Rózsa és Kalicz Nándor foglalkozott behatóan azzal a hosszú nyakú, bikónikus testű korsótípussal, mely a késői Vucedol és a korai Somogyvár-Vinkovci-kultúrában jelent meg, majd — többé illetve kevésbé megváltozott formában — igen széles körben elterjedt. Véleményük szerint a kora bronzkor I. fázisának végén a SomogyvárVinkovci-kultúra szlavóniai—szirmiumi területéről kiinduló hatások eredményezték azon változások jelentős részét, melyek a kora bronzkor I. és II. fázisának fordulóján a Kárpát-medence nagy területein végbementek. Új kultúrák keletkeztek, melyek sok tipológiai jellegzetességgel — ezek egyike a tárgyalt korsótípus — kapcsolódnak egymáshoz. A Somogyvár- Vinkovci-kultúra területéről érkező hatásokat döntőnek tekintik a korai nagyrévi kultúra kialakulásában is (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1998). Véleményem szerint a tárgyalt korsók is egy olyan típust képviselnek, melyek a Somogyvár-Vinkovci-kultúra formáinak továbbfejlődött változatai, mintegy átmenetet képeznek az ún. nagyrévi típusú korsók felé. A bemutatott edények közül all. számú még erőteljesebb kapcsolatokat mutat a Somogy vár-Vinkovci-kultúra felé. Mindezek alapján úgy vélem, hogy a leletegyüttes a nagyrévi kultúra idősebb fázisán belül egy meglehetősen korai állapotot tükröz.

22 A nagyrévi kultúra idősebb fázisá20 A 14. számúhoz hasonlót Tószeg-Ökörhal ómról (CSÁNYI 1983, 46, 13. kép 4), a 15. számúhoz hasonló formát Szelevényről (CSÁNYI 1983, 49, 17. képi) ismerünk. 21 Legjobb párhuzamai Budapest-Békásmegyeren (TOMPA 1937, 60, Taf. 19. 6) és Szőreg-C temetőben (KÜRTI 1974, 48, 50. kép) kerültek elő. 22 Szeretném hangsúlyozni, hogy a koraijelzőt nem elsősorban a leletegyüttesnek a kora bronzkor ÍJ. fázisán belüli időbeli elhelyezésére vonatkoztatva használom, hanem a nagyrévi kultúra kialakulásának és fejlődésének folyamatára vonatkozóan. Úgy vélem, hogy a kultúra elterjedési területének bizonyos részeiről — /// elsősorban a Duna-Tisza közére gondolok, a Bács-Kiskun megyei mellett a Csongrád megyei régiót is beleértve — még olyan kevés ismerettel rendelkezünk, hogy> nem