A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

MADARAS László: Újabb avar kori temetők Szentes határában

A két temetőrészt mindezektől függetlenül külön-külön tárgyaljuk, hiszen a temetkezési szokásokban alapvető különbség mutatkozik. /. temető (2. kép 3) Ide mindössze öt sír tartozik, melyek közül négy fülkés ír, egy pedig aknasír. Az öt sír egy sírsort alkot. Tájolásuk a Ny-K-i főirányhoz igazodik. Az öt sírból kettőt kiraboltak. A bolygatás még az adott korszakban történt. A 155. sír aknasír, mely a korszak teljesen általános, megszokott sírformája. Benne a halott megszokott módon, háton fekve, nyújtott helyzetben nyugodott. A további négy sír azonban ún. fulkesír, amely a korszak egy különleges sírtípusa. Az ilyen sírok a Kárpát-medencében csupán az Alföld bizonyos területein találhatók meg (CSALLÁNY 1939, 132-134; JUHÁSZ 1969; B. NAGY 1984; MADARAS 1992; MADARAS 1993; LŐRINCZY 1994; JUHÁSZ 1995; KÜRTI 1996; MADARAS 1996). Használatuk a korai avar korban érmekkel (CSALLÁNY 1939, 133), a griffes-indás korszakban pedig egyértelmű leletekkel igazolt (MADARAS 1992; MADARAS 1993; JUHÁSZ 1995a; MADARAS 1996; BENDE 1998). Az is jellemző ezekre a temetkezésekre, hogy az aknasírok között sírsorokban kerülnek elő, s ráadásul a halottak mellé helyezett mellékletek semmiben sem különböznek a megszokott aknasírokban elhelyezett mellékletektől. Végső soron az eltemetés módja az egyetlen megkülönböztető jegy. Ez azonban sajátos gondolati hátteret hordozhat, hiszen nem mindegy, melyik elhunytat hogyan temetik el, amely egy-egy korszakon belül etnikumokat, népcsoportokat, vallásokat különíthet el. A négy fülkesír három altípust képvisel. A klaszszikusnak nevezhető fulkesíros temetkezés szokását leginkább a 152. sír esetében lehet rekonstruálni, bár ebben a sírban az előtérben nem temettek lovat. A szabályosan megásott előtér földjéből csak a kirabolt sír vázcsontjai kerültek elő. Az előtérgödör, habár jelen esetben azt is feldúlták, eredetileg üres lehetett. Egy másik altípust képvisel a 149. sír fulkesírja. Legjobb tudomásunk szerint ezidáig kizárólag Rákócifalván kerültek elő olyan fülkesírok, ahol az eltemetett halottak csupán részben voltak a fülkében (SELMECZI-MADARAS 1980, 147-148, XIV. t. I).

13 Ebben a sírban hasonló megfigyelést lehetett tenni. A bolygatatlan, háton fekvő, nyújtott helyzetű váz az enyhén lemélyedő fülkébe csupán deréktól lefelé volt, a felsőtest még az előtérgödörből került elő. Az ilyen temetési mód szinte már elcsökevényesedése az egykori klasszikus korai avar fulkesíros temetkezésnek. Külön típust képviselnek a 153. és a 160. sírok, ahol az előtérgödröt lépcsősen ásták meg. A hasonló típusú gödrök szinte kivétel nélkül a 8. századra, a griffes-indás korszakra jellemzőek (JUHÁSZ 1995, 430). Ezeknek az általános jellemzője az, hogy a lépcsősen megásott előtérben nincs, vagy csak egészen ritkán, ló vagy egyéb állatáldozat. Nem elsősorban a Szentes melletti lelőhely tanúságai miatt, de a megfigyelt összes lépcsős előterű fulkesír alapján fel kell vetnünk annak a lehetőségét, hogy ismételten át kell gondolnunk a fülkesírok eredetének kérdését. Egyáltalán nem bizonyos, de lehetséges, hogy a korai avar kori fulkesírok mellett (ezeknek a 8. században tovább élő etnikuma temetkezési szokásai alapján jól azonosítható) számolnunk kell az új népesség (Tótipuszta-Igar-kör, majd griffes-indás kultúra) egy olyan csoportjával, amely a klasszikus fulkesíros népesség temetkezéséhez hasonló, ámbár korántsem azonos, sok jegyében azonban mégis egyező temetkezési szokást gyakorol. Ezt az újonnan érkező, katakomba sírokhoz hasonló gödrökbe temetkező népességet nem feltétlenül kellene egy csoportba sorolni az egyértelműen korai avar eredetű eredetében mind a mai napig tisztázatlan fülkesírok népességével. A problémát a Szentesen előkerült négy fülkesír alapján csupán felvetni tudjuk, megoldani nem. Hiszen az a leletanyag, amely ezekben a sírokban volt, pontos keltezésre nem alkalmas és összességében inkább a későbbi (a kora avar korszakon belül), semmint a legkorábbi időszak felé mutat. A sírgödörformák ilyen típusú osztályozásának felvetésénél egyetlen célunk volt. Szerettük volna a probléma árnyaltabb megközelítésének lehetőségét felvázolni. Lehetséges, hogy kollégáink hasonló úton járnak, van erre néhány halvány utalás munkáikban (LŐRINCZY 1994. 320; KÜRTI 1996, 131), a markánsabb fogalmazás talán gyorsabb eredmények elérését is elősegítheti. 13 Nem teljesen egyezik meg ez a temetési mód azzal, amelyet Juhász Irén Orosháza, Béke Tsz-homokbánya 49. illetve 64. sírjaiban figyelt meg. Azokban a sírokban a teljes váz a fülkében van, s csupán a koponya támaszkodik az előtérgödör vízszintes részére. Nem tartjuk bizonyosnak, hogy ez a két forma a klasszikusan megásott fülkesírok egy-egy változata.