A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

MADARAS László: Újabb avar kori temetők Szentes határában

II. Temető (2. kép 2) Ide 28 sír tartozik, melyek egy jól körülhatárolható sávban kerültek elő, ráadásul úgy tűnik, mintha egy kettős árok (22. és 23. objektumok) egyik irányban talán a temető szélét(?) jelezné. A sírok tájolása ebben a sírcsoportban is a Ny-K-i főirányhoz közelít, csakúgy, mint az I. számú sírcsoport esetében. A sírok ebben a temetőrészben kivétel nélkül egyszerű aknasírok. Téglalap alakúak, néhány esetben a vázak láb felöli vége felé enyhén keskenyednek. Aljuk általában egyenes, egy-egy esetben a láb felőli oldal felé enyhén lejt. Több sír esetében a sír sarkaiban egy-egy kis szabályos négyszög alakú lemélyítést lehetett megfigyelni (3., 14. és 68. sír). Ugyancsak a bontás során lehetett dokumentálni a sírgödör fej-láb felőli rövidebbik végeiben a korszakban gyakori lemélyítéseket (71., 73. és 75. sír). Egy esetben (75. sír) a deszkakoporsó famaradványai alapján annak méretei (200-210 cm hosszú és 50-60 cm széles) is meghatározhatók voltak. Mind a kis gödröcskék, mind pedig a lemélyítések a ma általánosan elfogadott vélemények szerint a koporsóban való temetkezés régészek által a földben is érzékelhető nyomai (TOMKA 1978; H. TÓTH 1981; WICKER 1990; MADARAS 1993, 194; MADARAS 1994, 101). Az ásató megfigyelései szerint jó néhány sírban a halottat nem koporsóba temették, hanem valamibe erősen becsavarták, esetleg összekötözték (8., 11. és 61. sír). Egy-egy alkalommal a temetés különleges, az általánostól eltérő részleteire is kiterjedt az ásató figyelme. A 137. sírban a váz alatt 10-12 cm vastag, laza, fekete kitöltés volt, ezen feküdt a halott. Kunhegyesen egy kurgánban az ilyen laza kitöltésről Csányi Marietta feltételezte, hogy a kitöltés esetleg a felhalmozott bőr-szőrme maradványa (CSÁNYI 1999, 44-45). Megítélésünk szerint nem kizárt egy ilyen lehetőség megléte a 7-8. században sem. Különleges megfigyelést tett Szabó Géza a 12. sír esetében. Megfigyelte, hogy a váz alatt egy beiszapolódott fekete (5 cm vastag) réteg volt, s ezt sárga agyagréteg követte, s így a váz a feltáráskor 12-13 cm-rel magasabban feküdt, mint a sírgödör eredetileg megásott alja. Meggyőző magyarázata szerint egy megásott sírgödörbe bekerülő nagyobb eső után keletkezett a beiszapolódott fekete réteg, s ezt semlegesítették egy betöltéssel, s valószínűleg erre a már száraz felületre helyezték el a halottat, valószínűleg koporsó nélkül, becsavarva valamiféle anyagba. A magyarázat életszerű, elfogadható, s egyben figyelmeztet bennünket arra is, hogy a már kiásott gödörbe nem azonnal temették el a halottat, hanem az egy ideig — egy éjszaka - egy nap - hosszabb idő(?) — nyitva volt, s csak utána következett a halott búcsúztatása. A temetőrészben egy megfigyelt statigráfia is volt. A 64. sír metszette a 138. temetkezést. A női sír (64. sír) gödre metszi a gyermeksírt (138. sír). A probléma az, hogy egyik sírban sincs tárgyi melléklet. Mindennek ellenére fel kell vetni annak a lehetőségét, hogy családi temetkezésről lehet szó. A középkori temetőkben gyakori az, hogy egy-egy sírhelyen felnőttek és gyerekek szorosan együtt kerülnek elő. Az is előfordul, hogy egy felnőtt sírt több gyerek váza fog körül. A családi kötődés nyilvánvaló (SELMECZI 1992. 77; MADARAS 1991, 86). Nem kizárt ez egy avar kori temető esetében sem. Jónéhány alkalommal volt megfigyelhető, hogy a halott fejét a temetéskor jobb, illetve bal felé fordították. Ezt nyilvánvalóan a halott rokonai tették a temetés alkalmával. Ez a jelenség nem azonos azzal a megfigyeléssel, amikor a koponya a koporsóban bármely irányba elmozdul. Itt egy tudatos cselekedetről lehet szó, ám a kicsiny esetszám semmiféle következtetésre nem ad lehetőséget. Magát a megfigyelést azonban érdemes megemlíteni, talán sok-sok temető áttekintése után egy szokás rögzítésére lesz alkalmas. A LELETANYAG ERTEKELESE, IDŐRENDJE I. temető A négy fülkesír és a hozzájuk kapcsolódó gödörsír alkotta temetőrész egy sírsort jelent. A leletanyag értékelése az öt sír esetén egyáltalán nem problémamentes. Bármilyen furcsa is, a sírokból igazán keltező értékű tárgy nem került elő. A páncéllemez (149. sír), amely minden bizonnyal a tűzcsiholó készség egyik darabja volt, nem olyan korhatározó tárgy, ami elégséges időrendi alap. A vascsatok, vaskések, orsógomb, rossz minőségben kiégetett edé-