A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella: A vaskúti halmok és földvár (kutatástörténet és anyagközlés)

ga altalajban nem mutatkozott beásás. E negatív eredmények alapján azt kell feltennünk, hogy a halom nem temetkezés céljait szolgálta, hanem minden valószínűség szerint kilátóhely, illetőleg őrhalom volt. Ezt a feltevést nem zavarja az a körülmény sem, hogy egy> emberi szárkapocs csontot és egy csigolyát találtunk a kincskeresők által ásott folyosóban. Miután a folyosó ugyanabban az irányban haladt, ahol fölötte előzőleg a szórványos emberi csontokat találtuk, sokkal valószínűbb, hogy a kincskeresők egy recens csontvázra bukkantak, amelyet a halom oldalában földeltek el és ennek a maradványait találtuk meg ilyen elszórt állapotban. Az átmetszetet bemértem és fényképeztem. [TIM RégAd 982/11. 20-27. kép] Munkánkat ezzel a földvár területén be is fejeztük. Visszatérőben megállapítottuk, hogy a régi téglaégető mellett álló három halom már egyformán meg van bolygatva. (Tompa Ferenc naplója, MNM Adattár) 15. függelék A VASKÚTI RÉGÉSZETI ÁSA TÁSOK Vaskút községen keresztül utazóknak, kirándulóknak csaknem minden alkalommal feltűnt a község határában levő többé-kevésbbé szabályos alakot mutató földvár a környező tumulusokkal. A találgatások, dús fantáziával színezett mesék valóságos legendát szőttek a földvár múltja körül. Természetes, hogy a hivatott tudósok figyelmét is felkeltette az őshalmok története. Ezekkel a kérdésekkel a múlt században sokat foglalkozott Czirfusz Ferenc tanfelügyelő, s az ő kezdeményező munkájának eredménye volt, hogy Rómer Flóris budapesti egyetemi tanár 1868-ban feltárt néhány halmot, de a leletek kis száma miatt azok idejét nem állapíthatta meg pontosan. Ebből az időből származó eredeti fényképfelvételek még 13 halmot (tumulus) mutatnak, jelenleg már csak négy látható. A többi, a múló évekkel együtt eltűnt. A XIX. sz. közepe táján közel 20 m. magasságúak lehettek, ma azonban már jóval alacsonyabbak. (Kb. 8-10 m.) Rómer az ásatások befejezése után a feltárt halmokról úgy nyilatkozott, hogy „ miután a halmokban sem edényeket, sem fegyvereket nem találtunk, igen valószínű, hogy ezek a halmok már fel voltak törve, mert nem hagytak ott mást, mint rozsdás és érték nélküli vasakat. " Czirfusz is, meg Rómer is, valamint a vaskúti halmok problémájával foglalkozó régészek mind megegyeztek abban, hogy a halmok építésének ideje legalább is a nagy népvándorlás, vagyis az úgynevezett régi középkorba helyezendő. A véletlen azonban 33 év múlva egy hasonló eset kapcsán rávilágított a vaskúti halmok korára. Jász-Szentgyörgy határában (Szolnok vm.) végzett ásatáskor, a halmok belsejében a vaskútihoz hasonló szerkezet mellett emberi csontokat, fa- és fémmaradványokat, sőt pénzérméket is találtak. Ezek a pénzérmék minden kétséget kizárólag, érthetően tanúskodtak a mellett, hogy a halmok Kr. u. II sz. második, legkésőbb azonban a III. sz. első felében épültek. Ezt igazolja a legutóbb, (1941. év szeptember 15-től 21-ig) dr. Tompa Ferenc egyetemi tanár, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem ősrégészeti intézetének igazgatója vezetésével Tompa Gabriella, Kutzián Ida, Szántó Imre és Bácskai János György részvételével végzett feltárási munkálatok, melyek Mészáros Béla érseki tanácsos, vaskúti plébános kezdeményezésére, dr. Bernhart Sándor városunk polgármestere lelkes támogatása mellett indultak meg. Az ásatás a földvár bejáratánál kezdődött, 10 m hosszú, 5 m széles kutatóárokban, amelynek tengelye derékszögben metszette a sánc vonalát. Az ásatás lefolyását Tompa professzor úr a következőkben foglalta össze: „A sáncnál a humus alatt, a mai felszíntől 50-60 cm mélységben mutatkoztak az első cserepek. Egy finoman iszapolt agyag edénytöredék, külseje fényesen csiszolt, belsején korongolás nyomai. A kis töredéken hullámvonal díszítés látható, ennek alapján már a császárkor idejére helyezhetjük a leletet. E feltevést támasztják alá további, császárkorra datálható cserepek, amelyek ugyaninnen kerültek felszínre, még 80-100 cm mélységben. Az árak nyugati felében Árpád-kori ezüst pénzecskét találtunk. Ugyanezen tájon egy ívelt élű, szögbe futó hátú vaskéspenge került elő, ugyancsak középkori. Az árok egész terjedelmében nagyszámú állati csontokat találtunk. (Ezek a csontok itt a konyhahulladékot képezik.) A sárgás agyagos rétegben cölöplyukak mutatkoztak, főleg az árok hosszanti falai közelében. Félkörívben, párosával sorakoztak a fal mellett. A déli falnál a cölöplyukak nagyobb körívet zártak be [5. kép 2]. A két szembenálló körív közt cölöplyukak csak elvétve mutatkoztak. Arra következtethetünk, hogy a félkörívek a sánc két végét jelölik, a bejárat két sarka tehát vesszőből font kétsoros palánkkal volt megerősítve. Feltehető, hogy a megerősített két sarkon valamilyen őrtorony, vagy őrhely lehetett. így a bejárat tengelye eredetileg nem metszette derékszögben a sánc vonulási irányát, hanem kb. 40°-os szögben vágta át. Feltehető, hogy a bejárat rézsútos kiképzése szintén a védelmet szolgálta. További cölöplyukak a sánc nyugati részében is mutatkoztak. A sánc nyugati felében a bejárai tengelyében gödröket is találtunk, amelyeket A, B, C gödröknek neveztünk el [5. kép 1] A „B" gödörből eg}> deformált vaslemeztöredék (pajzsdudor) került felszínre. Az árok é. ny.-i sarkában találtunk még egy különálló mélyedést (D gödör) Ebben egy irizáló üvegpalack válltöredékét találtuk. Feltételezhetjük, hogy a sánc császárkori jazig-szarmata népek menedékhelye volt. Mivel a sánc belseje ma is mélyebben fekszik, mint a környező terület szintje, világos, hogy a felépítéséhez szükséges földet a sánc belsejéből vették A földvárra vonatkozólag megállapíthatjuk, hogy nem használták huzamosabb ideig, hanem csak alkalomszerű menedékhelyül szolgált. A tumulus a sáncműtől délre, kb. 200 méterre feküdt, magassága kb. 8-10 méter, a környező földtől számítva. Kb. 2 méter mélységben csontváztöredékekre bukkantunk, amelynek állapotából recens beletemetkezést állapíthatunk meg. A halom egy eredetileg is magasabb parton épült. Legmagasabb pontja az altalajtól 3 méterre feküdt, legnagyobb szélessége 19 méter. Az altalajban egy 80 cm széles folyosó mutatkozik, amelyeket valószínűleg sírrab-