A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella: A vaskúti halmok és földvár (kutatástörténet és anyagközlés)

Az árok nyugati felében, 70-80 cm mélységben egy kis, még közelebbről meghatározandó Árpád-kori ezüst pénzecskét találunk. Ugyanezen a tájon később egy ívelt élű és szögbefutó hátú vaskés penge kerül elő, amely valószínűleg ugyan csak középkori. Az árok egész terjedelmében elég nagy számmal találunk állati csontokat: kérődzőknek, valószínűleg szavasnak és őznek a fogazatát. Ezek a csontok itt a konyhahulladékot képviselik. Szept. 16.: Szeles, borongós időben folytatjuk az árok feltárását. 120-130 cm mélységben az eddig barnás, lazább földet egy keményebb, sárgás, agyagos réteg váltja fel, amelyben 6-7 cm átmérőjű kerek cölöplyukak mutatkoznak, és pedig főként az árok mindkét hosszanti fala közelében, amelyek abban a sorrendben, ahogy megtaláljuk őket, bizonyos rendszert árulnak el. Mind az északi, mind pedig a déli falnál félkörívben és csak nem rendszeresen párosával sorakoznak a fal mellett. A déli falnál ez a körív hosszabb és nagyobb ívet mutat, a párosan mutatkozó lyukak távolsága is nagyobb (40-50 cm), míg az északi falnál a körív kisebb és zártabb és a páros lyukak csaknem egymás mellett, 8-10 cm távolságban állnak. A két szemben álló körív között mintegy 3-4 m távolság van, ahol cölöplyuk csak elvétve és minden rendszer nélkül található. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a félkör ívek a sánc két végét jelölik, a bejárat két sarka tehát vesszőből font kétsoros palánkkal volt megerősítve, ésfeltehető az is, hogy az így megerősített két sarkon valamilyen őrtorony vagy őrhely volt. Ebben a megoldásban a bejárat tengelye eredetileg nem metszette derékszögben a sánc vonulati irányát, hanem azt kb. 40 °-os szögben vágta át és feltehető, hogy a bejáratnak ez a rézsútos kiképzése szintén a védelmet szolgálta. További cölöplyukak a sánc nyugati felében is mutatkoztak, de bizonyos rendszert megállapítani közöttük már nem lehet. Ugyancsak a sánc nyugati felében, majdnem a bejárat tengelyében gödröket is találtunk, melyek közül az A, azaz a Kelet felé eső gödör kör alakú és 60 cm mély (a mai felszíntől 230 cm). Hozzá csatlakozik egy kisebb, trapéz alakú (B gödör) u. o. mély mélyedés, amelyben tüzelési nyomok voltak, míg ezt követi nyugati irányban egy ovális alakú, de már csak 30 cm mély bemélyedés (C gödör). A B gödörben egy tűztől deformált vastagabb vaslemez-töredék (pajzsdudor töredéke?) került elő. Csaknem az árok észak-nyugati sarkában, az ovális gödör közelében találtunk még egy külön álló mélyedést (D gödör), melynek mélysége ugyancsak 30 cm. Abban egy üvegpalack kurtanyakú, kihajló száj peremű válltör edékét találtuk meg, amely négyszögű, lapos és kissé horpaszolt falával a császárkori üvegpalackokra emlékeztet. Az üvegnek a színe szépen irizál. Ezeken kívül az árokban több lelet nem került elő. A gödrökre vonatkozólag feltehető, hogy azok a bejáratot védő és ott tanyázó őrségtől származnak. A fent említett sárgás agyagréteget Nyugaton 140, Keleten 160 cm mélységben a régi humus váltja fel, amely már teljesen steril. Miután az előbb említetteken kívül korban idősebb leletekre nem bukkantunk, azt kell feltételeznünk, hogy a sánc császárkori szarmata-jazyg népek menedékhelye volt. Az árkot fényképeztem, majd utána bemértem. Még a délelőtt folyamán megkezdtük a földvár belsejének 2 m széles és 3 m hosszú árkokkal való átkutatását. Ez a munkánk azonban teljesen eredménytelen volt, mert a minden irányban és mind a földvár legmélyebben fekvő részén, mind pedig a sáncok mentén húzott kutató árkok semmiféle leletet sem szolgáltattak és már 40-50 cm mélységben víz hordta sárga homokrétegre bukkantunk, amely már itt az érintetlen altalajt jelenti. A sánc belseje u. i. ma is mélyebben fekszik, mint a környező terület szintje. Világos tehát, hogy a sánc felépítéséhez szükséges földet a sánc belsejéből vették. Azt bizonyítja az a körülmény is, hogy az előbb említeti sárga föld megmutatkozik magában a sáncban is. (A leletek hiányából pedig arra kell következtetnünk, hogy a földvárt nem szállták meg hosszabb ideig, hanem ez csak valóban alkalomszerű menedékhelyül szolgált. Ebédpihenő után megkezdtük annak a sírhalomnak a feltárását, amely a sáncműtől Délre s attól mintegy 200 m-re egyedül áll. A tumulus széleit már eléggé elszántották. Hozzávetőleges magassága a környező földtől 8—10 m, a szántott részektől pedig 4 m. A feltárást a tumulus keleti oldalán kezdjük meg, a legmagasabb ponttól kb. ! 1/2 m-re Keletre, egyenes levágással. Este, a munka befejezése előtt megérkezik Szántó Imre. Szeptember 17. : Szeles, borongós, hűvös időben folytatjuk a tumulus feltárását. A feltárás közben régibb bevágás, valószínűleg sírfoszt ás nyomait látjuk. Kb. 2 m mélységben egy fiatalabb egyén csontvázából származó néhány csontot (forgótöredékek, egy lábfejcsont, szegycsont és 3 bordatöredék) találjuk korhadt famaradványokkal, teljes rendszertelenségben. A csontok állapotából is feltehető, hogy a beletemetkezés recens, és a skelettet a sírrablás alkalmával megbolygatták és ezért a csontváz legnagyobb része már elkallódott. Szeptember 18. : Szép napos idő, leérünk az átvágás aljára, ahol bolygatatlan állapotban u.azt a sárga földet találjuk meg, mint amely a földvárban is mutatkozott. Megállapítható, hogy a halom már eredetileg is egy magasabb és északi irányban lejtő parton épült. A halom legmagasabb pontja az altalajtól mindössze 3 m, míg az átvágás hossza az altalajon és egyúttal a halom legnagyobb szélessége 19 m. Az altalajban élesen meglátszik az abba még 60 cm-re lemélyülő és kb. 80 cm széles folyosó, amelyet a sírrablók ástak. Ez a folyosó, amely az általunk egyenesen levágott falat épen derékszögben éri, nem felülről lett bevágva, hanem alig embermagasságú alagutat képezett, amelyet felül a bedőlést elkerülendő, gerendákkal erősítettek meg. Ezeknek a korhadt részeit megtaláltuk. A beásás a halom közepétől számítva kb. 2 m-re déli irányban történt s miután így a munkájuk bizonyára eredménytelen volt s nem találták meg a halom közepét, ezért az átvágásunktól számítva kb. 3 m-re nyugati irányban egy 1 1/2 m hosszú folyosót vájtak a halom közepe felé. Amint azonban most utólag megállapítható, minden valószínűség szerint semmit sem találtak, mert a halomban semmiféle sírnak a nyomait sem találtuk meg. Mi u.is a halom közepe táján egy 5 m széles és 6 m hosszú bevágással kiemeltük a halom teljes közepét, lementünk egészen az érintetlen sárga földig, de sírkamarát egyáltalában nem találtunk. Sem a mesterségesen felhordott föld nem mutatott semmi elváltozást, sem pedig a sár-