A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella: A vaskúti halmok és földvár (kutatástörténet és anyagközlés)

12. függelék TOMPA FERENC DR. EGYETEMI TANÁRA BAJAI VÁROSI MÚZEUM TÖBB RÉGISÉGÉT LEFÉNYKÉPEZTETTE ÉS TANULMÁNYOZZA Dr. Tompa Ferenc egyetemi nyilvános rendes tanár, a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Ősrégészeti Intézetének igazgatója a vaskúti ásatások befejezése után megtekintette Baja város nevezetességeit, a templomokat és az érdekesebb épületeket s hosszabb ideig tartózkodott a városi múzeumban is. Dr. Tompa egyetemi tanár különösen nagy érdeklődéssel vizsgálta a környéken talált régiségeket s ezek sorában is azokat a leleteket, amelyeket dr. Hesl [sic!] János vaskúti orvos gyümölcsösében találtak, valamint a bátmonostori határban lelt régi edényeket és edénydarabokat. Dr. Hiesl János annak idején a gyümölcsösében felszínre került összes leleteket a bajai múzeumnak küldte be. Ötezer éves kőbalták, ekék, vannak füles mécsek és más tárgyak is ebben az érdekes és értékes régiség anyagban. Dr. Tompa Ferenc több kisebb leletet tanulmányozás és lefényképezés végett magával vitt Budapestre. Ezeket lefényképezésük és tudományos földolgozásuk után ismét visszaküldi a múzeumnak. Több leletet itt Baján fényképeztetett le és jegyzeteket is készített róluk az ősrégészeti intézet számára. (Bácskai Újság, 1941. szeptember 26., péntek) 13. függelék A VASKÚTI ÁSATÁSOK NEM IGAZOLJÁK AZ AVAR FÖLDVÁRAKHOZ ÉS HALMOKHOZ FŰZŐDÖTT NÉPI LEGENDÁT Hat nap óta végzik Vaskút község határában a rejtélyes múltú, de talán avar eredetű földvárakban az ásatásokat dr. Tompa Ferenc, a budapesti egyetem régészeti tanárának és leányának vezetésével az ásatásokat, amelynek célja, hogy feltárják a vaskúti földvárak és a közelükben levő halmok titkát. Az ásatásoknál a bajai Városi Múzeum részéről jelen volt Bácskai János városi polgári iskolai tanár is, mert az ásatásokat Baja város költségén végzik, viszont a napfényre kerülő leletek a bajai Városi Múzeumot illetnék. Sajnos, az ásatások nem igazolták a földvárak múltjához fűződő legendát, mert az ásók, kapák nyomán csak kevés muzeális tárgy került felszínre s ezek a tárgyak is különféle történelmi korokból valók. Előkerült jazig-sarmata korból néhány edénydarab, egy római sisak felsőrésze, annak bizonyítékául, hogy valamikor valóban jazigok laktak a Duna-Tisza közén, majd jöttek a római légiók s lehet is, hogy a bácskai római sáncoknak ez valami előretolt erődítménye volt a barbár betörésekfeltartóztatására, mert hiszen abban az időben nem mindenfelé lehetett közlekedni Bács-bodrog [sic!] vármegyében, amely a Duna állandó kiöntése miatt tiszta mocsár volt. Ezenkívül találtak még egy Árpád-kori ezüstpénzt, meg különféle apróbb tárgyak kerültek ki a föld gyomrából. A földvár közelében levő halmokban is csak a földvár régi lakóinak életmódjára jellemző nyomokat találtak Csodálatos módon emberi csontok nem vetődtek fel, valamint római kori pénzek: sestertius, as, solidus, siklussem. Az ásatásokat a legrapidabb módon folytatják, már csak költségkímélés végett is s valószínűleg a mai napon be is fejeződnek az ásatások. (Független Magyarság, 1941. szeptember 22., hétfő) 14. függelék Vaskút (Bács m.) 1941. szept. 15-20-ig Tompa Ferenc, Kutzián Ida, Tompa Gabriella, Szántó Imre Keller Mátyás I I I I I I I I I I Márton Ferenc I I 1 I I I I I I I Elbert József I I I I I I I 1 I I Elbert Jakab I I I I I I I I I I Szűcs János 1 I I I I I l l I I Leiti Ferenc I 1 1 I 1 I 1 1 1 I Csőzik István I 1 I I 1 1 I I I I Holczer József I I I I I I I I I I Mihálkovics József I 1 I I I I I I I I Hornimg Ferenc I I I I I I I 1 I I Lovrity Mátyás I I I I I I I I I I Lovrity Lajos I I I I I I I I 1 I Horváth Ferenc I I I I I I I I I I Fálhf?) János I 1 I I 1 1 I I 11 Ifí. Leiti Ferenc 1 I I I I I I 1 1 Krizsák Ferenc _ _ II I I I I I I 90 96 96 93 96 96 567 Az ásatást szép napos időben kezdjük a vaskúti földvár bejáratánál. A sáncot, valamint a sánc belsejét ma akácos borítja. A bejárat szélessége alul 8-10 m eredetileg azonban keskenyebb volt. A sánc déli bejárati sarka még ma is meglehetősen meredek, míg az északi sarok meglehetősen ellaposodik minthogy innen a falubeliek időnként földet hordtak el. Kutatóárkunk hossza 10 m, szélessége 5 m, tengelye derékszögben metszi a sánc vonalát. A humus alatt a mai felszíntől 50—60 cm mélységben mutatkoznak az első cserepek. Először egy feketés szürke, igen finoman iszapolt agyagból készült edény töredékét találjuk, amelynek külseje fényesre csiszolt, belseje pedig világosan mutatja a korongolás nyomait. A kis töredéken szerencsés módon megvan az a hullámvonalas díszítés, amely már a császárkorban megtalálható hordóalakú csuprokon és nagy hombárokon. A cserép maga is színével, finom agyagával erre a korra utal. Feltevésünket igazolják a további cserepek, amelyek ugyancsak korongon készültek és melyek a Duna-Tisza vidékén részben a terra sigillatáknak vöröses színű barbár utánzatai. Ezek a cserepek 80-100 cm mélységben is előfordulnak, ha nem is épen nagy számmal.