A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella: A vaskúti halmok és földvár (kutatástörténet és anyagközlés)

Első nap csak 16 emberrel kezdettük meg az ásatást, de mivel a munkával lassan haladtunk előre, másnap száznál több embert állítottunk be. De szaporodott a nézők száma is, elannyira, hogy a harmadik napon az élelmes vendéglősök sátrakat állítottak fel a távolról érkező kíváncsi nép számára. Két napi folytonos munka után a legnagyobb halomban csak az üregig jutottunk el, a harmadik napon felszólított bennünket Rómer Flóris, miszerint adjuk meg magunkat; „Szabó József— úgymond— e téren oly nagy tekintély, hogy mi meg sem közelíthetjük. " 0 is Szabó nézetén van, mert ezen halmokat a Dulce Mare hullámai hordták egybe. Én és Dregán nem tágítottunk, mert még egy halom sem volt a földszínéig leásva. E közben Rómer és mi ketten Vaskútra mentünk ebédelni. Ebéd alatt Rómer kijelenté, miszerint az ásatásokat a mai napon bevégzi, mert úgy is hasztalan minden fáradozás. A plébánia lakot, hova ebédre voltunk meghíva, délután 2—3 óra közt hagytuk el, a halmok a község déli részétől alig 10 perc távolságra feküsznek, s így csakhamar a helyszínre értünk, ott azonban ekkor már nagy volt az ujjongás, mert egyik halomból azon időre egy csontváz a mellette fekvő vasdarabokkal együtt kiemeltetett. Ezután a 2. és 3-ik halom megásatása befejeztetett s miután mindenütt egy csontvázat és ugyanazon vasdarabokat találtuk, a nap lenyugtával a munkálattal felhagytunk" (DUDÁS 1896, 68-69). E kései emlékezésből az derül ki, hogy a halom csúcsától lefelé minden egyes halomból egy sugár vágatott ki, egész a föld színéig. A halom belsejében volt egy erős emberi csontváz, a forrás szerint ülve, arccal kelet felé fordulva. A csontváz körül erős faoszlopoknak teljesen elkorhadt darabjai voltak találhatók, 3-4 gereblye alakú vasdarab és egy pár S alakú vasdarab, melyeket a faalkotmány összetartására alkalmaztak, az S vasdarab egyik széle élben végződött. Minden egyes halomban egy üreg volt, mely — Czirfusz Ferenc szerint — úgy keletkezett, hogy amikor a faalkotmány összedőlt, az odaszakadt föld felsőbb helyen űrt hagyott maga után. A Téglagyár melletti (azaz az északi) halmok közül kettőt és a földvár mellett szintén két halmot tártak fel. Az egyik halomból egy csontváz került elő, a mellette fekvő vasdarabokkal. A 2. és 3. halomban csontvázat s ugyanolyan vasdarabokat találtak. Napnyugtával felhagytak a munkával, melyet 16 emberrel kezdtek, de másnap már száznál több embert alkalmaztak. A visszaemlékezésből úgy tűnik, mintha Czirfusz a Hon című újságban hívta volna fel a régészek figyelmét a vaskúti halmokra. Emlékezete bizonyára megcsalta, mert a Hon 1868-as évfolyamában csak az ásatásokról emlékezett meg.

14 Persze bizonyos, hogy valakinek fel kellett hívnia a figyelmet a halmokra és ez nagy valószínűséggel Czirfusz Ferenc volt. Hogy miképpen történt, arról nincsenek adataink. Nem tudunk arról, hogy Rómer vagy más, a halmok feltárását valaha is folytatta volna. Hogy készült erre, azt több jel is mutatja: 1. A Régészeti Bizottság előtt tett saját nyilatkozata (RÓMER 1868, 13). 2. A kapott 200 forintot takarékpénztárba helyezte (RÓMER 1868a, 12). Ha nem állt volna szándékában az ásatást folytatni, akkor egyszerűen visszaadta volna az összeget. 3. A hagyatékában ma is megtalálható tenyérnyi helyszínrajz (térkép), melyet haláláig őrzött.

13 4. Az előkerült faanyagot Jurányi Lajos egyetemi tanárral megvizsgáltatta (RÓMER 1868b. 12). Az ásatás folytatására, minden jel szerint, nem került sor, de nem feledkezett azonban meg feldolgozásáról. Röviden beszámolt a vaskúti ásatásokról a Történelem Előtti és Embertani Társulat VIII. Nemzetközi Kongresszusán, melyet Budapesten tartottak 1876-ban. Előadásában, mely később megjelent, a hazánkban található tumulusoknak külön fejezetet szentelt. Ebben az V. fejezetben külön alfejezet szól a „kemence

,, formájú tumulusokról, melybe egyedül a vaskúti halmokat sorolja. Az addig ismert adatokon kívül az átmérőjüket, egymástól való távolságukat is megadja, majd így folytatja: „A déli csoport egyik tumulusában, amit mi B-vel jelöltünk, egy kemence formájú sírboltra bukkantunk. A félkör alakú szegmens, amit mi vágtunk, látni engedte az égett közfalakat, valamint egy jó adag égett agyagot és azt a részletet, ami ennek a tűzhelynek az építéséhez kellett. Középen egy kürtő volt, mely alatt egy kelet-nyugati tájolású, fekvő csontvázat találtunk. Lábainál gereblye alakú kapcsok voltak, melyek bizonyára arra szolgáltak, hogy a koporsó deszkáit fogják össze... és S-alakú kapcsokat is, melyek a deszkák széleit fogták össze. " (RÓMER 1876, 131-134és 4. függelék). Egyúttal közli, hogy „mindazt, amit összegyűjtöttünk a Magyar Nemzeti Múzeumba szállíttattunk. ", ahol azok a mai napig megtalálhatók (5. függelék). 13 Rómer kéziratos hagyatéka az Országos Széchényi Könyvtárba került. A Fol. Hung. 1110-es tékában, 5. csomó 85-86 szám alatt őrzik a ceruzával készített helyszínrajzot. 14 Czirfusz F.: Vaskút község határában. A Hon 1868. június 25. 2. oldal 4. hasáb alja - 5. hasáb felső fele. Hazai belügyek rovat.