A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
KŐHEGYI Mihály – VÖRÖS Gabriella: A vaskúti halmok és földvár (kutatástörténet és anyagközlés)
E négy dokumentum (jegyzőkönyv, Rómer kéziratos naplója és rajzai, Rómer közleménye) alapján két lényeges következtetés vonható le: 1. A halmok nem geológiai formációk. 2. A felbontott halmok mindegyike egy sírt takart, melyet előzőleg már kiraboltak. Korát megállapítani nem sikerült (KULCSÁR 1989. 150). A helytörténeti tanulmányok, könyvek hosszú sora mind a közölt híradásokon alapszanak, illetve ezeket ismétlik anélkül, hogy lényeges többletinformációt tartalmaznának (DUDÁS 1886. 36-41; FEJÉRPATAKY 1886, 181; DUDÁS 1888, 13; DUDÁS 1888a 91-94; DUDÁS 1896 I, 68; DUDÁS 1897. 128). Dudás Gyula a század végén megtekintette a halmokat, így ír róluk: „A halmok adagos magassága 20-30 méter közt ingadozik, ma is feltűnően meredek, úgy, hogy csak némely oldalról lehet rájuk felkapaszkodni, átlagos területük 2-300 négyzetmétert is meghaladja. Formájuk nagyon sajátságos, hozzájuk hasonló halmok csak a szomszédos Rigyicza [ma Ridica, Jugoszlávia] helység határában fordulnak elő... Ügy látom, hogy Rómer és Czirfusz nem a nagyobb, hanem a kisebb halmokat ásatták fel. " (DUDÁS 1900, 385). Magunk is többször megtekintettük a helyszínt s igazat kell adnunk Dudásnak: Rómerék valóban a kisebb halmokat ásták meg. Hogy pontosan melyeket, azt nem lehet tudni, mert bár a halmokat beszámozták, de ezt a térképen nem tüntették fel. Mindössze az északi (A) és déli (B) halomcsoportot különböztették meg. Dudás Gyula híradásában a legérdekesebb a rigyiczai (regőcei) halmokról szóló, melyekről soha többé nem esik szó. Ezek nyilván azonosak az Iványi István által leírtakkal: „A község alatt, a vasúti állomástól délnyugatra hatalmas kör alakú magaslaton 4 nagyobb halom látható" (IVÁNYI 1906, 112; IVÁNYI-VIRTER 1909 I. 146). Vélhetően innen kerültek elő 1905-ben a szarmata kor első periódusából származó aranyak (GUBITZA 1907; PÁRDUCZ 1931, 138; PÁRDUCZ 1935, 22; PÁRDUCZ 1959, 179; KŐHEGYI 1973, 280; KŐHEGYI 1975, 325; KŐHEGYI 1985, 299). A vaskúti halmok tovább izgatták a megye helytörténészeit. Dudás Gyula 1903-ban valamennyi megyénkben lévő halom listáját közli, köztük természetesen a vaskútiakat is (DUDÁS 1903, 377: DUDÁS 1905, 288). A Borovszky Samu szerkesztette megyei monográfiában az egyes községekről szóló részt Iványi István írta. Szerinte a halmokat hun temetkezési helynek tartják (IVÁNYI-VIRTER 1909 I, 175). Sajnos nem közli, hogy kik tartják hun temetkezési helynek. A vármegye őskoráról írott fejezet — Gubitza Kálmán munkája — szerint „Dudás Gyula a jászalsószentgyörgyi halmokon talált analóg jellegű leletek után, azok építési idejét a Kr. u. II-III. századra helyezi" (GUBITZA 1909, 17). A két világháború között megjelent megyei monográfiák és helytörténeti feldolgozások lényegében kompilációk, Kemény Simon (KEMÉNY 1931. 19, 360), Rapcsányi Jakab (RAPCSÁNYI 1934. 516), Bácskai János György 15 ezért eleve nem tartalmazhatnak új adatokat. A vaskúti halmok utáni érdeklődés, pontosabban azok ásatása a Rómer-Czirfusz-feltárás óta lekerült a napirendről. 1938-ig kellett várni, amíg újra szakember járt Vaskúton. Ekkor Tompa Ferenc végzett itt terepbejárást, s ennek alapján megállapította, hogy: a sánc és a halmok a korai vaskor vége felé keletkeztek 16 (6. függelék). 1941. szeptember 15-20. között pedig próbaásatást is végzett a földvár sáncában és megnyitotta a 12. halmot. Jöveteléről a bajai újság már jó előre hírt adott. Az ásatást Mészáros Béla vaskúti plébános kezdeményezte. Költségeit Baja város fedezte. „ Viszont az ásatásokból kikerülő leletek, régiségek, talált tárgyak Baja város múzeumát illetik meg, amik alapjai lesznek a múzeum régiségtani tárának" (7. függelék). A szombati szám közli, hogy hétfőn kezdődnek az ásatások (8. függelék). A hétfőn (szeptember 15.) kezdődött ásatást szombaton fejezik be. Erről a csütörtöki Bácskai Újság számol be, megírva azt is, hogy kevés tárgyat találtak: „ néhány jazig korból való edénydarab, egy római sisak felső része és különféle apróbb tárgyak kerültek ki a földből" (9. függelék). Mindkét bajai napilap hírt adott az ásatás befejezéséről és az elért eredményről, méghozzá mindkettő vezércikkben, az első oldalon. Tompa Ferenc interjút adott — ma így mondanánk — a két lapnak. A leglényegesebb megállapítása: „A császárok korából való a földvár s alkalmasint a császárkorban a Duna-Tisza közén tanyázó szarmata-jazyg barbár nép menedékhelye volt." (10. függelék) A Független Magyarság három oldalon keresztül méltatja az ásatást és annak /5 Bácskai J. Gy. : Baja (Város-földrajzi tanulmány). Baja 1939. Kézirat TIM 504.74; BÁCSKAI 1943,19 a keltáknak tulajdonítja. Leírása azonban nem egyértelmű. 16 Tompa jelentése a MOB-hoz 1938. május 6-án. MNM Adattára 45. V. I. (6. függelék). Másolata TIM RégAd Vaskút-dosszié.