A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

A BASARABI-BOSUT-KULTURA VAL KAPCSOLATBA HOZHATÓ LELŐHELYEK MAGYARORSZÁGON

1 Füzesabony-Kettőshalom (Heves megye) „ 22. sír. K-Ny irányítású, nyújtott helyzetű matunis korú nő csontváza. Sírmélység: 130 cm. Mell: Nagy edény a koponyától délkeletre, bögre és tál a nagy edény keleti oldalánál, csontlemez a felsőkarnál. Az ásatási jegyzőkönyv szerint rövid vasmd (ár?), csontgomb és tölcséres bronzlemezek tartoznak még a sírhoz, amelyből még juh- és nyúlcsontok kerültek felszínre. " (PATEK 1989, 63, 6. t. 1-3). Tál (1. kép 5). Behúzott peremű, vörösesbarna színű, szürke foltokkal tarkított. Nagy szemcsés samottal soványított, ami a külső felületnek érdes tapintást és kopottas külsőt kölcsönöz. Behúzott szájpereme turbántekercses. Külső felületén, a perem alatt 4 darab ujj benyom ássál tagolt, lapos (ún. kettős) bütyök. A bütyköket három vonalból álló, párhuzamosan bekarcolt vonalköteg köti össze. Ez alatt közvetlen — helyenként vele összeérve —, három vonalból álló hullámdísz. Több darabból ragasztott. Ma.: 12,5 cm, 9,5 cm (az edény alja lejt, innen a két oldal, illetve a magasság közötti különbség), pá.: 30,5 cm, fá.: 11 cm. DIM ltsz.: 67.3.6. Ez a tálforma gyakori az Al-Duna vidéki telepeken. Az edény jó párhuzamait találjuk, töredékekben ugyan, különböző lelőhelyekről Szerbia területéről (MEDOVIC 1978, T. XXXVI. 1-4). Hasonlóan jó párhuzamok Románia területéről, Gorneáról ismertek (GUMÄ 1993. T. LI. l). A forma, a díszítés elhelyezkedése, maga a díszítés is jellemző és gyakori mind a Bosut-csoport, mind a Basarabi-kultúra területén. Aroktő-Pejpuszta (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) A lelőhely a Mezőcsát-csoport területén található. A 26. sírban jellegzetes basarabi típusú csésze, perem fölé magasodó füllel, bevésett, bepecsételt dísszel (KEMENCZEI 1981, Abb. I. 12).

2 25. sír: 1. Basarabi díszes csésze (1. kép 1). Kívül fekete, szürkés, belül fekete, samottal soványított, a soványításra használt anyag zöme fehér szemcse, ez adja a szürkés alapszínt az edénynek. A csésze kézzel formált, nyomott gömbös hasú, a vállvonaltól enyhe ívben kihajló száj peremű, a peremből induló és a vállvonalra támaszkodó, minden bizonnyal a perem fölé magasodó fülű.

3 Közvetlenül a perem alatt két párhuzamos, egyes részeken bekarcolt, máshol zsinórszerűen benyomott vonal között bepecsételt S minták futnak körbe. Ennek egy része határozottan látszik, vannak azonban olyan részek, ahol a minta kissé elnagyolt. Ugyanez a minta fut körbe a vállvonalon is. Ez alatt a hason zsinórszerű (bekarcolt vagy benyomkodott(?), rovátkolt, lelógó szalagdísz van, több sorban, egy kötegben.

4 Ma.: 6,6 cm, pá.: 8,3 cm, fá.: kb. 4,7 cm. HOM ltsz.: 53.952.2. 2. Behúzott peremű tál (1. kép 3). Kívül fekete, szürkésbarna, foltos, néhol polírozás nyomai láthatóak. Belül is fekete jói eldolgozott, samottal —• melynek zöme fehér szemcse — soványított. E széles, lapos tál pereme ferde — úgynevezett turbántekercses peremű— kannelúrákkal díszített. Ma.: kb. 5 cm, pá.: kb. 30 cm, fá.: kb. 4,5 cm? HOM ltsz.: 53.951.2. 3. Urna típusú nagy edény (1. kép 2). Kívül-belül fekete, gömbös hasú, kihajló peremű, ívelt nyakú urna, a vállvonalon négy, felfelé álló, hosszúkás bütyökkel. Ma.: 31 cm, pá.: 20 cm, fá.: 11,5 cm. HOM ltsz.: 53.952.1. Tarnaörs-Csárdamajor (Heves megye) A preszkíta temető területéről került elő szórványként egy edény.

6 Kívül-belül fekete, fényezett, vékony falú merice (1. kép 4), igen finom darab. A mintákat a fényezett felületbe / A felsorolt lelőhelyeket a 2. kép 2 térképvázlat szemlélteti. 2 A lelet a miskolci Hermann Ottó Múzeumban található, Megay Géza 1932-es ásatásából való. Avar sírok mellett találta azt az öt kora vaskori temetkezést, melynek anyagát Kemenczei Tibor már közölte (KEMENCZEI 1981). Az öt temetkezés dokumentációja gyanánt csak néhány karton áll rendelkezésre a múzeum adattáréiban. Ez összesen nyolc darab edényt jelent. A kartonok áttekintése során kiderült, hogy a Kemenczei Tibor által a 26. sírból származó csésze nem ott, hanem a 25. sírban volt. Az amúgy is hiányos leletek és dokumentáció miatt mindez a lényeget nem érinti, azonban a 25. sírból másik két edény is be van leltározva, így rekonstruálhatunk egy síregyüttest. 3 A Kemenczei Tibor publikációjában közölt rajzzal ellentétben, ma már csak a fül két indulási pontja látható, illetve megvan a szalagfül egy töredéke, amelyen két hosszanti kannelúra fut. 4 Ez a fajta lelógó minta gyakoribb a tálakon, de az ilyen kis csészéken is előfordul. A forma és a díszítés is hasonló egy basarabi rétegből származó gorneai edényen láthatóhoz (GUMÂ1993, LXV. 4). 5 Az edény restaurálatlan, több darabban van, a méretek ezért is bizonytalanok. 6 A tárgy leletösszefüggései és a temetőbeli helye nem ismert (PATEK 1990, 68, Abb. 27). Patek Erzsébet publikációjával ellentétben a Dobó István Múzeum leltárkönyvében az áll, hogy a mericét Szabó János és Balogh József gyűjtötte csontvázas sírból Tarnaörs-Anna kápolna-homokbánya lelőhelyen, sajnos egyéb információ nem áll rendelkezésünkre. Ezúton is szeretném megköszönni Váradi Adélnak a segítséget.