A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

kutatók feldolgozásaihoz. Az al-dunai térség leletanyagának első monografikus feldolgozója, P. Medovic munkájában foglalkozik a kultúra kapcsolataival is (MEDOVIC 1978). Bosuton és Kalakacán tett megfigyelései szerint a basarabi stílusú kerámia hordozói bevándoroltak az általa vizsgált területre. A Kalakacán talált néhány korai edénytöredék alapján a Basarabi-kultúra hordozóinak korai kulturális befolyására mutat rá. Szerinte a basarabi stílusú kerámia hordozóinak folyamatos kulturális befolyása erős hatást gyakorolt a helyi kerámiát hordozó alaplakosságra, amely az idők során elvezetett az új kulturális elemek tömeges alkalmazásához. Ezt a 7. század közepére teszi a Bosut-csoport területén. Ez egyben tömeges betelepedést is jelentett. E hullámnak a terjedése nem volt ellenállás nélküli. Nem tudtak behatolni az urnamezős kultúra északi és nyugati területére, illetve a Dunától és a Szávától délre eső területekre, amit ő illír területnek nevez. A Basarabi-kultúra nyugat felé nyomulása kapcsán elutasítja az ún. „trák-kimmer" vándorlás elméletét. Szerinte a Basarabi-csoport Belső-Szerbiában való megtelepedése állandó megtelepedés, míg a szlovéniai, boszniai lelőhelyeken talált basarabi leletek a migrációs hullám Száva mentén történő kifulladását — gyengébb kulturális hatás — jelzik. Véleménye szerint az ezekre a területekre eljutok előbb vagy utóbb beolvadtak a helyi lakosságba (MEDOVIC 1978, 101-109). A romániai Fehér megye leletanyagával foglalkozó és azt feldolgozó H. Ciugudeanu az Erdélyi-medencéből származó basarabi típusú anyagot egy olyan kulturális egység képviselőinek tartja, amelyet Kárpátokon kívüli elemek beszivárgása színezett, és alakította át a helyi trák alaplakosságot. Az általa vizsgált anyag elemzésével és véleményével alátámasztotta és megerősítette Vulpe korábbi feltételezését a kultúra eredetéről (CIUGUDEANU 1976). Összefoglalva, a román kutatók jelenlegi álláspontja az, hogy a kultúra kialakításában nagy szerepe volt a trákoknak, a keleti elemeknek, a kultúra ismert leletanyaga egyértelműen keletről nyugat felé terjedt. A hazánkban is megjelenő, tagadhatatlanul basarabi stílusú ábrázolásmódot hordozó, SopronBurgstallon előkerült urnák eredetével kapcsolatban a magyar kutatók is állást foglaltak a kérdésben. Gallus Sándor (GALLUS 1934, 40) az alakos urnák motívumainak elemzése és eredete kapcsán — 1934-ben! — állapítja meg, hogy a „görög félszigetet" a soproni rajzokkal egybekötő fejlődési fok még hiányzik. Azóta már tudjuk, hogy ez a Basarabi-kultúrkörben keresendő (SZABÓ 1988,92). A magyarországi Hallstatt-kultúrával behatóan foglalkozó Patek Erzsébet a párhuzamok alapján (Kelet-Horvátország, Vajdaság, Észak-Szerbia területén lévő lelőhelyek és leletek) úgy véli, hogy a 8. században gyűrűzik be a Dunántúl régészeti leleteinek egy csoportjába a keleti tradíciót magában hordozó anyag (PATEK 1980, 190-192; PATEK 1993, 52). A 8. században Balkán-félszigeti hatásra jelenik meg az edények ferde árkolása a Dunántúlon. Ez az időszak a datáló értékűnek tartott leletek — ívfibula (Bogenfibel), hárfa alakú fibula (Harfenfibel), Rollrädchentechnik — alapján Patek szerint egyidejű a Protogolasecca, Este II. korszakkal a Maria-Rast-csoport területén. A leletanyagot összehasonlítva a görögországi pro to geometrikus periódussal úgy véli, hogy ez a technika ott már a 10. században elkezdődött, és innen terjedt tovább, érte el a jugoszláviai Duna-szakaszt. Ezt a divatot tudjuk több évszázadon keresztül nyomon követni. A bekarcolt, bepecsételt és kannelúrás technika párhuzamosan van meg a sopron-burgstalli lelőhelyen és a Vaskapu környékén. A romániai Bánát leletanyagát újabban M. Gumä foglalta össze és helyezte új összefüggésbe (GUMÄ 1993). Munkájának fő kérdése, hogy az úgynevezett basarabi díszítésű kerámia milyen formai és díszítésbeli alapokon nyugszik, területileg hol lehetett az a mag, ahol a Basarabi-Bosut-kultúrkör kialakult. Véleménye szerint a helyi autochton kultúrák, a Belegis II-Gáva-Media§-komplexum, a pecsételt Insula Banului típusú leletek az Al-Dunánál és a Kelet-Balkánon, nyugaton pedig a Gornea-Kalakaca típusú kerámia hordozói képezték a későbbi Basarabi-kultúra alapját. A Feudvaron folytatott német-szerb közös ásatás és annak modern módszerekkel való feldolgozása nem csak új leletekkel gazdagította a kutatókat, de a precíz megfigyelések révén több korábban felmerült kérdés megválaszolására is lehetőség nyílt (ROEDER 1992; MEDOVIC 1992; ROEDER 1997). A Vaskapunál épülő erőmű román-szerb együttműködést eredményezett, amelynek anyagát előzetesen közölték, konferencia keretében is megvitatták (DER BASARABI KOMPLEX 1996). Egy ilyen leletmentő ásatás során került elő például az a temetőrészlet (VajugaPesak), amely — mint hiányzó láncszem — nagymértékben hozzájárult a Basarabi-kultúra és a Bosut-csoport kronológiai viszonyainak tisztázásához (POPOVIC-VUKMANOVIC 1998).