A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZÁRAZ Csilla: Basarabi-Bosut díszítésű kerámialeletek az Alföldön

A BASA RA BI-KUL TURA ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI Kerám iaformák Gömbös testű edény. Jellemzői a gömbös test, magas nyak, kihajló perem. Különböző méretekben fordul elő egészen az 1 méteres magasságig. Felülete jól eldolgozott. Ezen a típuson ritka a specifikus díszítés, a has gyakran kannelúrázott. Legtöbbször mint urnát használják (VULPE 1965. 108, Abb. 5. 1, 5-6, Abb. 6. 9-10; HANSEL 1976, XVII. 9. 1 1. típustábla). Kancsó. Legtöbbjük finom anyagú. Egy- illetve kétfülüek. Felületük általában gazdagon díszített, jellegzetes a bekarcolt, bepecsételt minta. Az egyfülű típusoknak a peremből induló és a fölé magasodó, a hasvonalra támaszkodó füle van, melynek felületét gyakran tordírozzák, az alsó szélesebb részén pedig ornamental is díszítést is alkalmaznak (VULPE 1965, 108. Abb. 1. 6, Abb. 4. 5, Abb. 5. 4. Abb. 6. L 8, 14; HANSEL 1976, XVIII. 7 típustábla). Gömbös testű csésze. Jellemzője, hogy majdnem mindegyik darab füle a perem fölé magasodik. Gyakori a háromszög átmetszet, ismert formája a szalagfül hosszanti kannelúrával. Legtöbbjük díszített. Sok díszítetlen, durva darabot találtak viszont a basarabi temetőben (VULPE 1965, 108, Abb. 3. 1, Abb. 4. 6, 8). Kis csésze. Jellemzője a perem fölé magasodó fül, hat- és nyolcszögletű átmetszettél. Aljuk gyakran omphalosos. Finom kerámiaként készülnek, gazdagon díszítettek (VULPE 1965, 108, Abb. 1. 3, Abb. 4. 4; HANSEL 1976. XVIII. típustáblák). Talpas tál (gyümölcsöstál). Jellemzője a magas csőtalp, kihajló — legtöbbször vízszintesig kihajló — peremmel. A talp alsó részét, illetve a tál kihajló peremét gyakran díszítik. Gyakori típus a basarabi halomsírokban. Elterjedési területe az olténiai vidék (VULPE 1965, 108, Abb. 6. 13; DUMITRESCU 1968. Fig. 30-31). Kihajló peremű tál. Jellegzetes basarabi forma, szinte mindig finom kidolgozású. A perem legtöbbször a vízszintesig kihajlik. Nemcsak a tál külső felülete, de peremének belső része is gazdagon díszített (VULPE 1965, 108, Abb. 1. 7-11, 13-15, Abb. 2, Abb. 4. 3, 7. Abb. 6. 2-4; HANSEL 1976, XVIII. 13 típustábla). Behúzott peremű tál. Jellemzője a vízszintesen facettait perem. (E peremtípus tipikusnak mondható mind a Basarabi-kultúra, mind a Bosut-csoport területén (MEDOVIC 1978. T. XXIV) Legtöbbször díszített. Díszítésének sokféle variációja van (VULPE 1965, 110, Abb. 4. 1-2, 9-10. Abb. 6. 5; HANSEL 1976, XVIII. 12. típustábla). A kerámiaformák és a díszítésmód megegyezik a Basarabi-kultúra jellegzetes darabjaival a Bosutcsoport területén is. A kerámia díszítése Inkrusztráció fehér kitöltéssel. Pecsételt és kannelúrás díszítés. Az edények fala gyakran fényezett, jellegzetes a fekete polírozás. Karakterisztikus a bepecsételt S forma, illetve a pecsételt pontkörminta, amelyet a Babadag-csoport használ leggyakrabban, és a Basarabi-komplexum moldáviai részén gyakori, ritkább Munténiéban, ami Vulpe szerint az ottani korábbi periódusra utal. A kannelúrás díszítés bronzkori hagyományokra vezethető vissza, annak folytatása (VULPE 1965, 113-114). Fő motívumok. Cikcakkvonal, egymásba kapcsolódó és önálló S formák, spirálisok, karcolt girlandszalagok és zegzugminták, egymást követő rombuszok vagy sraffozott háromszögek, felváltva üres és sraffozott zónák váltakoznak, és ezek együttese ad ki egy háromszögformát (ún. Triszkelesz), négy élére állított háromszög alkot keresztformát (ún. máltai kereszt motívum), bepecsételt pont-körök és ebből alkotott formák, ferde vagy függőleges kannelúrák az edények nyakán, a tálak peremén. Egyes esetekben a madár- vagy faágdísz is előfordul, pl. egy edénytöredéken Popesti-Novaci lelőhelyről, illetve ennek különféle egyszerűsített, geometrikus alapokra helyezett változatai (VULPE 1965, 117, Abb. l. 7). Jellemzőek a háromszög alapformára visszavezethető zoomorf ábrázolások különféle formái. A díszítés elhelyezkedése. Gömbös testű edények esetében a hasvonal fölötti rész, a nyak, a perem, a váll is lehet díszített. Talpas edényeknél nemcsak a tálrész, hanem a láb is mintás. Kihajló peremű tálaknál a belső peremrész és a vállrész, illetve a kettő között elhelyezkedő rész a díszített. Ez jellemzi a behúzott peremű tálakat is (VULPE 1965,114). Temetkezési forma A Basarabi-Bosut-kultúrkör területéről sokáig csak két temető volt ismert, mindkettő Románia területén (Basarabi, Balta Verde). A felmerült kronológiai kérdések tisztázásához, azonban hiányzott a szer-