A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZABÓ Géza: Kora bronzkori leletek Szentes-Várostanya lelőhelyről

illetve felszedése során arra, hogy található-e környeze­tükben bármilyen apró kőeszköz vagy egyéb kormeghatá­rozó lelet. Azonban a csontok körül beásásra utaló nyo­mokat, kormeghatározó régészeti leleteket ezúttal sem találtunk. S451L435Q20: Kerek, 80 cm átmérőjű, középbarna, homokos, löszös betöltésü, 20 cm-re az infúziós löszbe mélyedő, teknős aljú gödör. A leletek között kora bronz­kori tálak kihajló peremtöredékei, fazekak seprűdíszes ol­daltöredékei, őrlőkő darabjai, valamint állatcsontok kerül­tek elő és egy darab obszidián penge. 1. Nyílhegy. Enyhén aszimmetrikus rombusz alakú, 2,1 cm hosszú, 1,3 cm szé­les, obszidiánból készített nyílhegy (S451L435Q20J1). 2. Peremtöredékek {A. kép 8). Rövid, hengeres nyakú, széles szájú, enyhén kihajló peremű edény peremtöredékei. Kül­ső és belső oldaluk egyaránt simított. Anyaguk finoman, apró kvarcszemcsékkel és samotporral soványított, szür­kére égetett. 3. Széles szájú, enyhén kihajló peremű edény peremtöredéke (4. kép 9). A perem alatt ujj benyomással két részre osztott bütyökfül van. Külső és belső oldala egyaránt simított. Anyaga finoman, apró kvarcszemcsék­kel és samotporral soványított, szürkésbarnára égetett. 4. Vastagfalú, enyhén kihajló peremű edény peremtöredéke. Külső és belső oldala egyaránt simított. Anyaga kvarc­szemcsékkel és samotporral soványított, szürkésbarnára égetett. 5. Tál peremtöredéke (4. kép 10). Vékonyfalú, kisméretű tál belső oldalon éles szögben törő, vízszintesig kihajló peremtöredékei, melyek külső és belső oldalu­kon egyaránt simítottak. Anyaguk finoman, apró kvarc­szemcsékkel soványított, világosbarnára égetett. 6. ível­ten kihajló peremű tál töredéke (4. kép 11 ). Külső és belső oldala egyaránt fényezett. Anyaga kvarcszemcsékkel és samotporral soványított, barnára égetett. 7. Tál peremtö­redéke (4. kép 12). Erősen kihajló peremű, nagymére­tű, vastag falú tál töredéke. A perem alatt külső oldala fényezett, anyaga kvarcszemcsékkel és samotporral so­ványított, szürkére égetett. 8. Fazéktöredékek. Fazekak alig kihajló peremük külső oldalán ujjbenyomkodással díszített töredékei. Felületük kívül-belül simított, anya­guk samottal soványított, szürkésbarnára égetett, krétás tapintású. 9. Oldaltöredékek. Edények szürkére illetve szürkésbarnára égetett, mindkét oldalukon simított, krétás tapintású oldaltöredékei. 10. Fazéktöredékek (4. kép 13). Külső oldalukon durvított, a belsőn simított felületű faze­kak samotporral soványított, barnásvörösre égetett, kré­tás tapintású oldaltöredékei. 11. Fazéktöredékek (4. kép 14-15). Külső oldalán seprűzéssel durvított, a belsőn si­mított felületű fazék samotporral soványított, szürkés­barnára égetett, krétás tapintású oldaltöredékei. 12. Fe­néktöredék. Nagyméretű edény egyenes aljú töredéke, melynek mindkét oldala simított, anyaga samottal so­ványított, szürke-barna foltosra égetett. 13. Órlőkő töre­déke. Nagyméretű, több mint 6 cm vastag őrlőkő alsó ré­szének töredéke. S451L435Q22: Állati lábszárcsont az infúziós löszré­teg tetején. Körülötte beásási nyom, továbbá egyéb érté­kelhető régészeti lelet nem volt. A Szentes-Várostanya környékén lehumuszolt mintegy 60 000 m 2 felület mindössze 2 500 m 2-es területén elszórt néhány, leletanyagot alig tartalma­zó gödör és a többnyire hagyományos tervásatá­sokban gondolkodó régészek által kívánt gazdag leletanyagú területek között igen nagy a különbség. Azonban éppen ez az erős kontraszt hívja fel ismét a figyelmet arra, hogy a korábbi régészeti kutatá­sok során gyakran csak a díszes, látványosabb — valójában inkább a különös, mint az általános kate­góriájába tartozó — töredékeket gyűjtötték össze, s ezek alapján vonták le gyakran máig ható ér­vénnyel a különböző területi-időrendi következte­téseket. Éppen ezért tartjuk módszertani szempont­ból is lényegesnek, hogy milyen új eszközökkel, módszerekkel közelít a kutatás az elkövetkező években, évtizedekben az ilyen kimondottan szegé­nyes leletanyagú régészeti együttesek értékelésé­hez. Ennek különös jelentőséget ad az a tény, hogy a közeljövőben előreláthatóan megnő az építkezé­sekhez kapcsolódó megelőző feltárások kényszeré­vel véletlenszerűen feltárt lelőhelyek aránya a gon­dosan kiválasztott, gazdag leletanyagú tervásatások rovására. Úgy tűnik, hogy a gyakran többrétegű őskori telepek kis szelvényekben feltárt, jó minőségű tár­gyi anyagával szemben az óriási felületek feltárása nem ritkán egy olyan, minőségében gyengébb le­letanyagot jelent, amely azonban sajátos, a koráb­bitól eltérő információs tartalma miatt nem csupán a feladat méretei miatt lehet izgalmas, de — kü­lönösen ha sikerül a viszonylag jobb anyagi hátte­ret kihasználva a természettudományos vizsgálato­kat is elvégeztetni — tovább differenciálhatja az egyes régészeti korszakok gazdálkodásáról, élet­módjáról, elterjedési területéről alkotott képet. A kutatás céljára tudatosan kiválasztott kisszámú le­lőhely többnyire jól meghatározható leletei helyett elkövetkezik az országot átszelő „kutatóárkokban" véletlenszerűen megtalált leletek és lelőhelyek mennyiségileg más kategóriába tartozó kora. Szentes-Várostanya lelőhely anyagát vizsgálva szembeötlő, hogy a leggyakoribb lelet az egyéb melléklet nélküli állati lábszárcsont, mint például az infúziós löszbe mélyedő 3. számú, illetve a mé­retei miatt háznak is meghatározható 15. gödör esetében, mely utóbbi betöltésében medencecsont­ok is voltak. Két esetben a csontok azonban csak a laza homokréteg alján, az infúziós lösz határán megnyesett felszínen voltak, így beásás foltja nél­kül figyeltük meg ezeket, mint a 9. és a 18. objek­tumszámmal jelölt leletek esetében. Töredékes ál-

Next

/
Thumbnails
Contents