A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

A Tiszazugban a Hatvan-kultúra kései időszakához tartozó településeken szintén nagyobb számú, főként dél-dunántúli mészbetétes edény került elő: Szelevény-Menyasszonypart I. telepén kései déli bögrék (KALICZ 1968. Taf. C1X. 11-12: BÁNDI 1968. III. t. 4-5), Tiszaug-Kéménytetőn kései déli bögrék és urnatöredék (KALICZ 1968. Taf. CVÏÏ. 9; BÓNA 1975, Taf. 260. 1-3, 7, 11; BÁNDI 1968, IV. I. 2; CSÁNYI-STANCZIK 1982, II. kép 2- 3); továbbá Tószeg-Laposhalmon a III—IV. szinten és szórványként is kései déli bögre-, csupor- és urnatöredékek és néhány északi korsótöredék (MOZSOLICS 1952. Taf. V, 18-19; BANNER-BÓNA-MÁRTON 1957. Abb. 5. 1-4, 6-7, 9-22, Abb. 8. 5. Abb. 18. 1-2, 5-15. 20; SCHALK 1981. Taf. 27. 109-122, 124: CSÁNYI-TÁRNOKJ 1992a. KatNr. 106; III—IV. szint —

BONA 1980,93). A Tószeg II. szintjén talált tálfazék helyi készítmény lehet, díszítése már csak távolról emlékeztet a Dél-Dunántúlon megszokottra (BÓNA 1980, 14. kép). A Perjámos-kultúra településeire került importok is főként a déli mészbetétes népességtől származnak, alig néhány északi mészbetétes edény fordul itt elő: Szentes-Tésen (vagy Magyartésen) kései déli és néhány északi mészbetétes miniatűr edény és csörgő (BÁNDI 1968, 65. II. t. 6-8, III. t. 6-11; WOSINSKY 1904, LXXIII. t. 1-2, LXXIV. t. 2. LXXVI. t. 3- 6: BÓNA 1975. Taf. 260. 8-10. 12), Mindszent (Bökénymindszent) telepén kései déli bögre (WOSINSKY 1904, LXXII. t. 1. LXX. t. 1-2; BÁNDI 1968, II. t. 9-10; KALICZ 1968, Taf. CXIV. 4), Klárafalva-Hajdován a D szint alatt, továbbá az I és F szinteken fiatal déli mészbetétes bögre-, urna- és csuportöredékek (KISS 1998. Pl. 4. 1-2; P. FISCHL 1998. 19. kép 13, 23. kép 10-12. 27. kép 14), Pécska-Nagysánc/Pecica (Ro) I. rétegében kései déli és északi urna- és táltöredékek (SOROCEANU 1991. Taf. 40. 3, 5-6) illetve kései déli bögrék (WOSINSKY 1904, LXXV. t. 1-6. 8-9; BÁNDI 1968.1.1. 7-11), Rábé-Anka szigeten/Rabe (Yu) kései déli bögre (WOSINSKY 1904. LXXVl. t. 8), Sövényházán szórvány kései déli bögre (BÁNDI 1968, II. t. l: WOSINSKY 1904. LXXVI. t. 2). Az ószentiváni telepről több mészbetétes kerámiatöredéket közölt Banner János, ezek többnyire kései déli urna- és bögretöredékek (BANNER 1928. 41. kép 1. 9. 46. kép 5. 47. kép 1), ugyancsak Oszentivánról csóri típusú — korai bronzkoriként közölt — bögrét mutat be Horváth Ferenc (HORVÁTH 1985, Pl. I. l). Temetőből MártélySzegfűről szórvány kései déli bögretöredéket (V SZABÓ 1997, 71; KISS 1998. Pl. 6. 4; P. FISCHL 1999, 10. kép 1), Deszk-A 66. sírjából kései déli tálat (BÓNA 1975. Taf. 90, 12; BÁNDI 1968, I. t. 9), SzŐreg-C temető 188. és 223. sírjaiból (Szőreg 4. fázis) és szórványként kései déli bögréket és tálat (BÓNA 1975, Taf. 110. 10. 12-13; BÁNDI 1968. II. t. 2-3) ismerünk. Jó keltező értékű az egyik szentes-tési bögre, melyen turbántekercses díszítés és mészbetétes technika együtt jelenik meg (WOSINSKY 1904. LXXVI. t. 6). Bakson, a Vatya-kultúra telepén megfigyelt mészbetétes dísszel ellátott edények és töredékek egy része a mészbetétes kerámia kultúrája formai és díszítési hagyományainak megfelelő, bár kisebb változásokat megfigyelhetünk rajtuk (pl. 54. kép 1. urna füle nem az edény hasának legnagyobb kiöblösödésén helyezkedik el, hanem afölött; vö. a kelebiai urnákkal). Feltűnően eltér azonban a Dunántúlon megszokottól az anyaguk (és ez sajnos rajzon nem mutatható be), mely teljes egészében megfelel a baksi vatyai edények anyagának. Ezek közé tartoznak a nagyméretű, tölcséres nyakú, kettős kónikus vagy ívelten kettős kónikus testű, kétfulű urnák töredékei (54. kép 1-2, 4-7, 9-10; 55. kép 1-4) és az ívelten tölcséres nyakú, lencse alakú testű ún. csóri típusú (vagy proto-szeremlei) fülesbögrék (54. kép 11-13) töredékei, melyek hasát általában koncentrikus körminta díszíti. Előfordulnak még a Vatya-kultúrára is jellemző, ívelten kihajló peremű, tojástestü fazekak töredékei, mészbetétes díszítéssel és hálómintába vagy egy pontból kiinduló mintába rendezett vonalkötegekkel (54. kép 3, 8; 55. kép 5). A Bakson előforduló kelebiai típusú tálak egyértelműen a vatyai formakincs részei; ezeken is sok mészbetéttel kitöltött díszítést láthatunk, de a motívumok többnyire nem dunántúli eredetűek (17. kép 6; 33. kép 1-2). Ezeken kívül szinte minden más vatyai edényformán is megfigyelhető mésszel kitöltött minta alkalmazása: nagyobb és kisebb méretű edények vízszintes osztásának (általában borda mellett vagy a vállvonalon) hangsúlyozásakor (12. kép 6; 20. kép 8; 25. kép 5; 31. kép 7; 32. kép 1; 42. kép 7), különösen gyakran tölcséres vagy cilindrikus nyakak vízszintes osztásánál (28. kép 3; 35. kép 2; 49. kép 5) és peremén (50. kép 5). Mészbetéttel kitöltött a 74. gödörből előkerült ún. kalászmintás töredék is (48. kép 2). E motívumot egy újhartyán-vatyai urna hasáról (BÓNA 1975. Taf. 32. 5), egy kakucsi urna válláról

105 és egy Dunakeszin előkerült tálfazék válláról (BÓNA 1975, Taf. 53. 7) ismerjük; tehát ez utóbbi minta is a késő vatyai fazekasság mintakincsébe illik. 105 Ld. Kulcsár G.: Kakucs-Balla-domb... 77, 92. t. 12!