A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

A baksi leletek alapján (akárcsak a kelebiai temetőben) olyan népelemekre következtethetünk — a korábbi elméleteket (BÓNA 1975, 226; BANDI 1967, 31: BANDI 1968, 56; BÁNDI-KOVÁCS 1970: BÁNDI-KOVÁCS 1974: KOVÁCS 1982, 288) alátámasztva —, akik a Dunántúlról menekülve beilleszkedtek a telikultúrák lakói közé (feltehetően a korábbi cserekapcsolatok

106 következményeképp). Kezdetben a korábban megszokott edényeket készítették, de a helyben található agyagból: a baksi adatok mellett e jelenségre utalhatnak az Alpáron (BÓNA-NOVÁKI 1982, 54, XL. t. 1) vagy Csongrád-Felgyőn (G. SZÉNÁSZKY 1977, 25. kép 4) talált, narancssárga, illetve téglavörös színűként leírt csóri típusú (proto-szeremlei) bögrék is, hiszen e bögrék színe a Dunántúlon általában fekete vagy barna. Később kerámiájuk formakincse lassanként átalakult, átvéve a helyi kerámiaművesség egyes elemeit; ilyennek tarthatjuk a Tószeg II. szintjében talált edényt (BÓNA 1980. 14. kép). E folyamat másik oldalát figyelte meg már korábban Kovács Tibor észre véve, hogy (a Vatya Ili-időszaktól) a Vatya-kultúra edényei között olyanok is találhatók, melyek a mészbetétes kerámia díszítésvilágát utánozzák eredeti vatyai formákon, illetve nagyobb arányban lép fel a vatyai mintakincs mésszel való kitöltése (BÁNDI-KOVÁCS 1974. 104; KOVÁCS 1978, 220), amint ez a baksi anyagban is jól megfigyelhető.

107 A kései északi, illetve kialakuló Szeremle (proto-Szeremle) kerámiát nagy tömbben a Vatya- és a Perjámos-kultúrák területének találkozásánál találjuk meg az Alföldön (KOVÁCS 1988a. 158. Abb. 2 — Szeremle-Kelebia típus). Ez utóbbi terület etnikai sokszínűségét a középső bronzkor végén már a korábbi kutatás megállapította (vö. feljebb). A kultúrák keveredését az edényművesség formai és díszítési elemeinek változatossága mellett a temetőkben megtalálható sírok rítusa is mutatja. A nagyszámú csontvázas sírt (Kelebián 126 sírból 22 csontvázas, Csanyteleken 93 sírból 49 csontvázas, CsongrádVidre-szigeten 35 sírból 9 csontvázas, CsongrádSaroktanyán 15 sírból 4 csontvázas) a vatyai peremterület lakosságával keveredett perjámosi elemeknek tulajdonították (BÁNDI-KOVÁCS 1974. 102103; LÖPvINCZY-TROGMAYER 1995, 62: BÓNA 1992. 26). A kelebiai temetőben Bandi Gábor és Kovács Tibor szerint a csontvázas sírok szőregiek, a hamvasztásos sírokban vatyai és „szeremlei'" elemek keverednek. A „szeremlei

1

' (vagyis mészbetétes kerámiás) sírokat — melyek véleményük szerint két jól elkülönülő csoportban találhatók — a temető legfiatalabb sírjainak tartották (BÁNDI-KOVÁCS 1974. 1. kép). A csanyteleki temetőanyag publikálói az urnás rítusú sírokat a vatyai alaplakossághoz, a szórthamvasztásosakat a mészbetétes népességhez, míg a csontvázas rítust a Perjámos-kultúrához kötik (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 62). A kelebiai, csanyteleki, csongrádi és mártélyi sírok újabb áttekintése (P. FISCHL 1999) a csontvázas sírok ettől eltérő értékelését teszi szükségessé: Kelebián a 22 csontvázas sírból csak 3 tartalmazott értékelhető mellékleteket, és ezek egyike sem felel meg a Perjámos-kultúra mellékletadási szokásainak (vatyai tál, bögre vagy fazék alkotják a mellékleteket). A hamvasztásos sírok esetében viszont a mellékletek nem mondanak ellent a mészbetétes népelemek jelenlétének (99 urnasírban 20 esetben van mészbetétes edény), bár az is igaz, hogy többnyire vatyai rítus szerint alkalmazzák őket. A 2 szórthamvas sír vatyai karaktert mutat. Csanyteleken a 49 csontvázas sírból 11 tartalmazott értékelhető mellékleteket, és ezek sem indokolják szőregi elemek jelenlétét a temetőben, sokkal inkább az edényművesség díszítőelemeinek a vatyaiak általi átvételére utalnak. A 33 urnasír egyértelműen a vatyaiakhoz sorolható. A hét szórthamvasztásos rítusú közül a 82., 83. sírok, illetve a pontosabban nem besorolható, de hamvasztásos jellegű 91. sír tartalmazták a mészbetétes kerámia kultúrája edényeit. Rítusuk, illetve a 83. sír esetében a vatyai területen szokatlanul nagyszámú melléklet alapján is áttelepült dunántúli elemekhez tartozhatnak, bár meg kell jegyezni, hogy a további 5 szórthamvas sírban csak két esetben fordul elő idegen (31. és 93., továbbá a 82. sírban is: inkább a Magyarád-kultúrához köthető?) edény. A 86. sírnál talán szintén a nagyszámú (9 db) edénymelléklet utal a vatyaitól eltérő jellegre. Ugyanakkor egy zsugorított csontvázas rítusú sírban is előfordul mészbetétes bögre (92. sír) (LŐRINCZY-TROGMAYER 1995. 57. 106 A Kisapostag-kaltúra, illetve a késő kisapostag-korai mészbetétes fázis (és az ezzel egy korszakra helyezhető korai déli mészbetétes és tokodi csoport) időszakában már fennálltak intenzív cserekapcsolatok (CSÂNY1-STANCZIK 1982, 252; KISS 1998, 162-63, Map. 1-2). Nem tisztázott egyelőre, hogy a kereskedelem tárgyta maga a kerámia volt-e, vagy ez csupán csomagolóanyagként szolgált (vö. a középső neolitikum idején a Bükk-kidtúra edényei nagy területen való szóródásának oka a bennük szállított obszidián volt). 107 Ezek az edények nem tartoznak a mészbetétes kerámia kultúrája emlékanyagába: vö. BÁND! 1968, IV. t. 7, VI. t. 9Í