A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

meg, míg az északiakét a Füzesabony-kultúra lelőhelyein. A harminc évvel ezelőtti kutatási helyzet alapján ez indokoltnak is tűnt, mivel az akkori bronzkorkutatás szerint a Hatvan-kultúra területeit életének második szakaszában megszállta a Füzesabony-kultúra harcos népe. A Hatvan-kultúra életének késői időszakára vonatkozó adatok csak a 80-as évek végétől

98 váltak ismertté (KOVÁCS 1989, 63-65; KOVÁCS 1989a, 4, 16-19; TÁRNOKI 1988, 143-144; TÁRNOKI 1992; BÓNA 1992, 36; P. FISCHL 1997, 20-21); ezek jelentősen megváltoztatják a déli mészbetétes csoport importjainak datálását is. Új szempontokkal módosíthatjuk tehát a korábbi nézetet, mely szerint az észak- és dél-dunántúli területek kerámiája alapján időrendileg szétválaszthatok a befogadó területek. így a déli és északi csoportok exporttevékenysége a kronológiai értékelés helyett a regionális kapcsolatokban nyer jelentőséget — elválaszthatóvá válnak azok a területek, melyekkel a dél- és melyekkel az észak-dunántúli népek tartottak fenn kapcsolatot. Az északi csoport az újabb adatokkal kiegészítve elsősorban a hatvani-füzesabonyi területtel, illetve a Vatya-kultúrával állt kapcsolatban, tehát főként a Tiszától nyugatra elhelyezkedő lelőhelyeken találjuk meg kerámiáját, ugyanakkor előfordul a Perjámos-, a Gyulavarsánd- és a Vattinakultúránál a Tiszától keletre is. A déli mészbetétes kerámiát pedig minden érintett kultúránál megtaláljuk, a Tisza mindkét oldalán (KISS 1998, Map 3). A továbbiakban részletesen is áttekintjük azokat az alföldi leleteket, melyek között a mészbetétes kerámia kultúrája kései fázisához sorolható kerámialeletek megtalálhatók. A baksi telep feldolgozása kapcsán főként a vatyai és a perjámosi területekre koncentrálunk, csak néhány esetben teszünk kitekintést a Közép- és Dél-Alföld területein kívül. Az áttekintés a szeremlei temető közöletlen volta miatt is fontos, mivel az ennek hiányában körülhatárolt Szeremle-kultúra leletei ma már többnyire a kései mészbetétes-proto-szeremlei időszakhoz sorolhatók, a korábbi publikációkban viszont a Szeremlekultúra leleteiként tűntették fel őket. Ezek között a leggyakoribbak a koncentrikus körmintával

99 díszített, lencse alakú testű, tölcséres vagy ívelten tölcséres nyakú fülesbögrék, melyeket a „Szeremle-csoport" jellegzetes leletének tartották. Csórból észak-dunántúli mészbetétes leletekkel együtt, sírból került elő ilyen (ún. csóri típusú) bögre (BÓNA 1975, Taf. 243, a kép jobb szélén), és számos más leletegyüttes (pl. Lánycsók-Égettmalom — ECSEDY 1979. XI. t. 2)

100 is bizonyítja, hogy e bögretípus nem a Szeremlekultúra, hanem a megelőző időszak fontos lelete. Az áttekintéshez jó kiindulópont Bóna István elemzése a kelebiai temető sírjairól (BÓNA-NOVÁKI 1982. 71): „A kelebiai temető túlnyomó része még a Vatya III (pre-Koszider) időszakba tartozik... ", és csupán a temető néhány sírja mutat a Vatya-Koszider-időszak felé (7., 9., 23., 30-31., 42., 45., 78., 80., 84-85., 106. sírok).

101 Nagy számban fordulnak elő dunántúli kapcsolatú edények, ezek közül a 2., 22-23., 25., 27., 32., 38., 40., 44., 46., 51., 67-68, 74-75., 81., 107., 109., 111., 114., 119. sírokban találhatók Bóna elkülönítése szerint a pre-koszideri, míg a 30-31., 106. sírokban találhatók már a koszideri korszakba sorolhatók (ZALOTAY 1957; BÓNA 1975. Taf. 58-75; BANDI-KOVÁCS 1974, II-IV. t.. V. t. 1-8). A kelebiai mészbetétes díszü edények jó része már nem eredeti dunántúli import (bár anyagukról nem rendelkezünk adatokkal) a mészbetétes kerámia kultúrájánál megszokott típusoktól eltérő testarányai alapján (ld. urnák esetében a fülek elhelyezését; BÓNA 1975, Taf. 74. 2-3. Taf. 75. 2), sőt néhány bögrénél kifejezetten vatyai formán

102 fordul elő a mészbetétes díszítés (25., 51., 75., 81., 119. sír — BÓNA 98 A Hatvan-kultúra kései életére a jászdózsai telltelep ásatásának eredményei szolgáltatták az első bizonyítékokat: vö. Stanczik I. : Jászdózsa-Kápolnahalom... 71-75! A késő hatvani időszakhoz további adatokkal szolgál Tárnoki Judit doktori dolgozata. Tárnoki J.: A hatvani kulti'tra telepe Törökszentmiklóson és Bujákon. Bölcsészdoktori disszertáció, kézirat. Budapest 1996, 93, 95—96. Ezúton köszönjük, hogy a disszertáció eredményeit megismerhettük. 99 E minta hasonlít a Vucedol-kultúránál megszokott koncentrikus körmintára, ami miatt néhány csóri típuséi bögrét tévesen a bronzkor kezdetére (Kosztolác- vagy Vucedol-kultúra) kelteztek: HORVÁTH 1985, 56; HORVÁTH-H. SIMON 1999, 19. 100 Ecsedy István a déli mészbetétes, illetve a Szeremle-kultúrához tartozóként mutatta be a lánycsóki leleteket, de hozzátette, „ lehetséges, hogy a késői mészbetétes korszakban a Várhegyen élő népesség anyagi kultúráját már a kialakuló Szeremle— Bóna szerint proto-Szeremle csoport hatására átformálta. " (ECSEDY 1979, 96). 101 A kelebiai sírok pontos leletegyütteseiről vita alakult ki (BÁNDI-KOVÁCS1974, 16. j; BÓNA-NOVÁKI 1982, 69, 21.j). Valójában csak néhány sírnál figyelhető meg eltérés az említett összefoglalásokban; ezért a temetőt az érintett téma szempontjából jól felhasználhatónak tartjuk. Cikkünkben Bóna Istx'án sírszámait követjük. 102 Peremből induló fülű késő vatyai bögréken jelenik meg a koncentrikus körös (proto-szeremlei) díszítés. A hasonló formájú ún. csóri típusú bögrék hasa inkább lencse alakú, mint gömbös testű és fülük mindig a perem alól indul ki. Ld. magát a névadó csóri sír bögréjét (BÓNA 1975, Taf. 243)!