A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

zetek a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája önálló életének végét a halomsíros kultúra támadásával hozták kapcsolatba, előlük rejtették el a tolnanémedi kincseket. A kultúra egyes csoportjai a Dél-Dunántúlról a vatyai településterületre, illetve a Tiszazugba menekültek, míg az észak-dunántúli csoportok a Duna mentén dél felé indulva a Duna-Tisza-köz déli területeire távoztak, és az ott élő Gerjen—Vattina-Verbicioara lakossággal ötvöződve kialakították a Szeremle-Kubin-Círna-kultúrát (BÓNA 1975, 226-227). Utóbbi elmélet egy későbbi ' megfogalmazása szerint az északi mészbetétes csoportok délre menekülve először a Szeremle-kultúrát alakították ki; ez utóbbi népesség később délebbre hatolt és — halomsíros elemekkel kiegészülve — így lett Vattina-Verbicioara alapokon a Dubovác-Círna-csoport egyik kialakítója (BÁNDI-KOVÁCS 1970, 32-39; BÁNDI-KOVÁCS 1974. 97. 107. 110). A Szeremle-kultúra elterjedési területét a Duna jobb paliján a Sió-torkolatvidéken, a bal parton a Sárrét déli részétől a Mohácsi-sziget magasságáig határozták meg (BÁNDI-KOVÁCS 1970. 28-29, Abb. 1). A Szeremle-kultúra kutatásának problémáira később Bóna István világított rá az alpári telltelep közlésekor (BÓNA-NOVÁKI 1982, 69, 21. j.), sorait fontosnak tartjuk itt idézni: ,,A kelebiai temető Szeremle-típusú leleteit a Szeremle-csoportról írt dolgozataikban Bandi G. és Kovács T. [BÁNDI-KOVÁCS 1970, 28; BÁNDI-KOVÁCS 1974. 102-103] a névadó szeremlei temető leleteivel egykorúnak és egyenértékűnek ábrázolták, s a kelebiai temető vonatkozó anyagát a Szeremle-csoport fontos lelőhelyeként tartják számon. Ennek megfelelően a kelebiai temetőt a középső bronzkor végére, vagyis — szerintük — a koszideri korszakra keltezték, Vatya-leleteit pedig a Vatya-Koszider-típus iskolapéldáinak tekintik. [...] Mivel a nyilvánvaló tévedéshez magam is alaposan hozzájárultam azzal, hogy a Szeremle-csoport egyetlen nagy és hiteles leletkomplexumát, a névadó szeremlei temetőt a mai napig nem tettem közzé, itt most csak az alpári helyzet megértéséhez elengedhetetlenül szükséges észrevételeket teszek. A kelebiai — Vatya III. korú — temetőben talált »szeremlei« típusú leletek és a névadó lelőhelyről származó klasszikus Szeremletípusú leletek között lényeges különbségek vannak, az előző az eddig ismert legkorábbi megjelenési formája, mintegy előfutára az utóbbinak. Helyes elnevezése tehát Proto-Szeremle-típus... ". A későbbiekben Kovács Tibor módosított Bandi Gáborral közösen képviselt korábbi álláspontjukon: a kelebiai temetőből ismert díszítéssel ellátott edényeket a Szeremle-kultúra kialakuló szakaszára keltezte és térképre vetítette a valódi Szeremle-kultúra elterjedési területét (KOVÁCS 1988a, 156-158, Abb. 2); ugyanakkor a valódi Szeremle-típusú leletek közzé tétele nem történt meg. A kialakuló (vagy proto-) szeremlei időszakkal szorosan összefügg, attól szinte el sem választható a Dunántúlon az utóbbi időben elhatárolt kései mészbetétes leletanyag (TORMA 1976; KOVÁCS 1977; V. VADÁSZ-VÉKONY 1979; VÉKONY 1988; KOVÁCS 1988; HONTI 1994; HONTI 1994a; KOVÁCS 1994; KOVÁCS 1994a). Eddig főként ez észak-dunántúli csoportnál sikerült kimutatni ilyen leleteket (Esztergom-Várhegy, Süttő-Hosszúvölgy és -Nagysánctető, Veszprém, Somogy vár-Kupavárhegy). A déli csoport kései időszakáról (pl. siklós-téglagyári sírok) kevesebbet tudunk, de az újabb adatok szerint a Szeremle-kultúra kialakulásában dél-dunántúli elemek is részt vettek (TORMA 1971. 41-12; MAJNARIC-PANDZIC 1984. 81. 84; KOVÁCS 1988a. 156-157; KOVÁCS 1994. 122-123; HONTI 1994. 176-177, 179). Ennek felismerése nyomán a Szeremle-kultúra időszakát megelőző leletekre a kései mészbetétes - proto(vagy kialakuló) szeremlei fázis elnevezés használata látszik megfelelőnek (vö. Kiss 1997, 44-47; KISS 1998, 165-166).

97 A kései időszakba sorolható leletek datálásához éppen az alföldi importok szolgáltatnak fontos adalékokat. Ez utóbbiakat elsőként Bandi Gábor vizsgálta: a Kelet-Magyarországra került leletekben a dunántúli népesség kereskedelmi kapcsolatainak bizonyítékát látta (BANDI 1968, 69). Véleménye szerint a kereskedelmi kapcsolatok két fő időrendi horizontra különíthetők: a déli mészbetétes csoport keleti kapcsolatainak idejét korábbra keltezte, míg az északiakét későbbre; úgy gondolta, hogy az észak-dunántúli csoport fiatalabb időszakában felváltotta a déli mészbetétes népességet az általuk kiépített kereskedelmi kapcsolatok irányításában. Ennek bizonyítékát abban látta, hogy a déli mészbetétes csoport leleteit a Hatvan-kultúránál találta tellek leletei között. A régi ásatások anyagát tehát ennek figyelembe vételével kell vizsgálni — Id. még CSÁNY1-STANCZ1K 1982, 244; BÓNA 1980, 85-86! Valószínűleg ugyanezzel magyarázható a „gerjeni csoport" léte is — vö. LÖRINCZY-TROGMAYER 1995, 61; P. FISCHL 1999, 21. j.! 97 Megállapításainkhoz elengedhetetlenül szükséges a szeremlei temető leleteinek ismerete. Itt szeretnénk megköszönni Bóna Istvánnak, hogy a leletekbe való betekintést engedélyezte számunkra és az anyagfeldolgozását Kiss Viktóriának átengedte.