A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

van. Ilyenek ismertek Pécska legfelső rétegeiből (SOROCEANU 1991, 80), az alpári telep kerámiafejlődési tendenciájából (BÓNA-NOVÁKI 1982, 70, 83), a felsőpusztaszeri kevert leletanyagból (FOLTINY 1945, xv/i-io, 13-15,17.19-31) és esetleg ide kapcsolhatók az említett temetők csontvázas sírjai is.

95 Sajnos csak szórványként kerültek elő két Vatya-Koszider korú temetőből halomsíros leletek (Csanytelek — LÖRINCZY-TROGMAYER 1995, 2. kép 7, 9; Mártély — P. FISCHL 1999. 10. kép 4). A szőregi temető sírjaiban található leletanyag kapcsolata e korai halomsíros temetőkkel közvetlen hatás formájában nem kimutatható. Azonban a temetőben találunk biztosan RB2 korú kerámialeletet (130. sír — BÓNA 1975, Taf 114. 12) olyan sírban, mely rítusában nem idegen a temető egészétől. Ez nem jelenti azt, hogy e temető használatát az ún. poszt-Koszider korig kell nyújtani, mivel nem kizárt a sírok leletanyagának keveredése a későbbi telepanyaggal. Azonban a legfiatalabb sírok időrendi kapcsolata a környező kultúrák leletanyagaival nem tisztázott megnyugtatóan. Mivel az említett kultúrák közvetlen kapcsolatára kevés bizonyíték van, itt csak felvetjük annak lehetőségét, hogy a korai halomsíros leletanyagok és az általunk ismert legkésőbbi vatyai és perjámosi lelőhelyek területi elkülönülése esetleg utalhat egykorúságukra. Az említett korai halomsíros temetők koszideri korszakra való datálásának biztosabb alapja a sírjaikban megjelenő koszideri kincsekből ismert bronz leletanyag (V. SZABÓ 1999, 63). A vegyes rítusú vatyai temetőkben tehát a perjámosi leletanyagot nem a csontvázas rítussal összefüggésben értelmezhetjük. A Maros menti hatásra sokkal inkább utal az — egyébként nem vázas sírokban talált — perjámosi vagy csak perjámosi ízlésvilágot mutató kerámia, melyet a koszideri korszak edényművességében végbement változások fényében kell értékelni. Vagyis e korszak kerámiaművessége éppúgy átvett motívumokat és formákat a Maros-vidékéről, mint a késő hatvani, füzesabonyi vagy a dunántúli mészbetétes kultúráktól. A perjámosi kerámiaelemek beolvadásának egyik lehetséges módja tehát a két településterület intenzív külkapcsolatain keresztül a perjámosi forma- és motívumkincs beépülése a koszideri kerámiaművességbe; ez mind a vatyai, mind más kultúrák területén megfigyelhető. A másik lehetséges magyarázat kisebb népelemek átköltözése a Duna-Tisza közi területekre — ennek azonban nem egyértelműen bizonyítékai a csontvázas rítusú sírok. Ez utóbbi feltételezés esetleg magyarázná, hogy miért csökken az ismert koszideri korú perjámosi településterület mérete. A MESZBETETES KERÁMIA KULTÚRÁJÁNAK LELETEIBAKS-HOMOKBANYA VATYAI TELEPÉN ÉS A DÉL-ALFÖLD EGYÉB TERÜLETELN Baks-Homokbánya leletanyagában néhány mészbetétes dísszel ellátott edény, illetve töredék is található. A jelenségek leletanyagánál leírt ilyen edények egy része a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája formai és díszítési hagyományainak megfelelő. Más részük formája és díszítése alapján is a Vatya-kultúrához sorolható, de a szokottnál nagyobb arányban találunk rajtuk mészbetéttel kitöltött díszítést. E kerámiák értékeléséhez át kell tekintenünk elsősorban a dunántúli területek anyagában, illetve az alföldi télieken előforduló hasonló formákat, illetve mindazokat a véleményeket, melyek a kelet-magyarországi mészbetétes kerámiaimportokkal kapcsolatosak. Az Alföld középső bronzkori leletei között megfigyelhető, a Dunántúlról származó kerámia jelenléte már korábban felkeltette a bronzkorkutatás figyelmét.

96 Ez indította a kutatókat arra, hogy a mészbetétes kerámia kultúrája egyes csoportjainak Kelet-Magyarországon való megjelenését feltételezzék. E né95 A hamvasztásos középső bronzkori temetőkben megjelenő csontvázas rítusú sírokat a kutatás már megpróbálta a korai, vázas temetkezésű halomsíros népcsoportokhoz kötni: Dunaújvárosban, Baracska-Nagyhalompusztán, Tápióbicskén (BÓNA 1958, 231: BÓNA 1992, 36), Kiskunmajsa-Kőkúton (BÁNDI 1969, 59), Kelebián, Dunaújvárosban, Izsákon és Rácalmáson (VICZE 1992, 95). A rákóczifalvi — RBBI-RBC korú, vatyai és halomsíros népcsoportok együttélésének eredményeképp létrejött — temető csontvázas sírjainak mellékletadási szokásai pedig egybevágnak a Tisza menti vegyes rítusú temetők vázas sírjaiban megfigyeltekkel (KOVÁCS 1966, 66; KOVÁCS 1981, 90), ami szintén e síroknak a halomsíros etnikumhoz való kapcsolását támasztja alá. 96 A téma kutatástörténetét ld. KISS 1998,161. A századeleji ásatási gyakorlatból következően — mely inkább az érdekes, díszes leletek gyűjtését, mint szisztematikus feltárástjelentett — a tellek törzsanyagát képező díszítetlen házikerámia többsége selejtezésre került, s így arányaiban megnőtt a díszített, ezen belül az importkerámia mennyisége az akkoriban feltárt alföldi