A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

ció, hanem egy sajátos forma adja: az elnyújtott vagy gömbösebb, ún. hordótest, széles, rövid, ívelt nyakkal és kihajló peremmel. A funkció és a forma kettősségének egybemosódása miatt fordulhatott elő, hogy Bóna István a Vatya III urnaformák leírásánál tért ki a fazékformára, megjegyezve, hogy érdekes módon a középső vatyai periódusban nincs meg ez az edényforma, míg a kora vatyai, átmeneti periódusban illetve a késői korszakban megtalálható (BÓNA 1975, 67). Ez esetben nyilvánvaló, hogy a fazékforma létezett a teljes vatyai fejlődési sor alatt, de urna, illetve pitoszfunkcióban csak a korai és a késői fázisban használták, ami feltehetően eltérő okokkal magyarázható. Az alpári leletanyag közlése során a nagyméretű edénytöredékek jelentős része fazékként szerepel a leírásokban; ahol egyértelműen az itt tárgyalt urnaforma töredékéről van szó, ott urna-fazék kifejezés olvasható. A fentiekből következően tehát a továbbiakban a vatyai leletek értékelésekor az urna, fazék, tálfazék kifejezések alatt formai kategóriákat értünk. Az urnaforma legbiztosabb ismertetőjele az ún. tölcséres nyak (14. kép 4; 20. kép 3; 25. kép 4; 38. kép 8), melynél az éles töréssel csatlakozó nyakforma mellett az ívelt profil is előfordul (28. kép 2; 50. kép 6; 53. kép 3). Az éles törésvonal és a tölcséres nyak a kultúra életének második felében válik meghatározó elemmé.

66 A kihajló perem lehet díszített. Legegyszerűbb módja a külső peremív rovátkolása (17. kép 5, 7; 41. kép 6); máskor összetett, néha mészbetéttel kitöltött díszítés található a perem belső oldalán (49. kép 3; 50. kép 5). Külön figyelmet érdemel az ún. vízszintesen kihajló perem, mely a középső bronzkor végén jelenik meg, és csatlakozhat a tárgyalt nyakkiképzéshez (20. kép 4; 44. kép 9). E kihajló peremen körbefutó kannelúra vagy kannelúrák — mely díszítőelem esetleg a nyakon is megjelenik — a Perjámoskultúra kései formakincsének egyik jellegzetes vonása (P. FISCHL 1998, 101) (10. kép 2; 49. kép l).

67 Egyedi a kihajló perem lépcsős kiképzése és díszítése (49. kép 3). Az éles vállvonalat igen gyakran hangsúlyozzák (21. kép 6; 29. kép 6; 32. kép 1; 41. kép 6; 42. kép 6). Ritka, de megfigyelhető a nyak külső felületén megjelenő díszítés: vízszintes osztás (20. kép 2; 28. kép 3; 49. kép 5 — utóbbi két esetben mészbetéttel kitöltve) és a hullámvonalminta (36. kép 1). Ilyen, hármas-négyes vonalkötegből kialakított hullámminta-variációk Kakucson a telep legfelső, kevert anyagú szintjének Vatya-Koszider korú anyagában jelentkeznek.

68 Bölcskén az E szelvény 8. gödréből ismerünk hasonlót a perem alatt,

69 és fiatal vatyai kerámialeletek között fordul elő Dunakeszin is (KOVÁCS 1989. 67, Abb. 1. 12). Hasonlót ismertet Bóna István Alpárról hombáredény pereme alól és egy oldaltöredékről, melyek értékelése során a baksi és a Csongrád-Vidre-szigeti kapcsolatokat hangsúlyozza (BÓNA-NOVÁKI 1982, 68, XXXV. t. 1, XXXVIII. t. 5). Kannelúrából való kialakítását egy oldaltöredékről ismerjük (57. kép 4). Legáltalánosabb a perem alól induló és a vállhoz vagy közvetlenül alá csatlakozó szalagfül, mely a Vatya II-fázistól jellemző,

70 száma egy és négy között váltakozhat (38. kép 7; 39. kép 4;

71 41. kép 1, 4; 48. kép 4; 58. kép 1). Az edény kihasasodásán ülő szalagfül idegen hatás a Vatya-kultúrában (51. kép 3). Jellemzője azonban a dunántúli mészbetétes, a Hatvan- és a Perjámos-kultúrák nagyméretű edényeinek is. A baksi leletanyagban mindhárom felsorolt kultúra hatásait érzékelhetjük, így e fültípus megjelenését nem köthetjük biztosan egyikhez sem. A has díszítésére leginkább az edény legnagyobb kiöblösödése körül alkalmazott vízszintes osztás (lehet plasztikus vagy bekarcolt kialakítású) és az ez alatt megfigyelhető függőleges, vízszintes és ferde (6. kép 7; 11. kép 1; 19. kép 4, 6; 25. kép 11; 29. kép 8-9; 31. kép 1; 33. kép 4; 37. kép 4; 51. kép 1) vagy hálós (13. kép 4; 21. kép 4; 38. kép 5) vonalkötegdíszes felületkiképzés jellemző. E motívumok a lovasberényi temető urnáin megfigyelhető változatainak gyűjteménye jól példázza a fiatal vatyai díszítésvilágot (MISKE 1898, I. tábla). E felületkiképzés megjelenése azonban általános jelenség a fazekakon (itt általában a vízszintes osztás 66 Vicze A/.: Bács-Kiskun megye... 19, 23. 67 E töredékek társulhatnak vatyai urnaformához vagy perjámosi hármas tagolású edényhez is. 68 Kulcsár G.: Kakucs-Balla-domb... 78, 81, 95. t. 1,6, 99. t. 4, 100. t. 7. 69 Poroszlói I.: Bölcske-Vörösgyír (Tolna megye). Egy telltelep rétegviszonyai, településtörténete és edény művessége. Bölcsészdoktori disszertáció 1992, CXX. t. 2. Ezúton is köszönjük, hogy a disszertáció eredményeire hivatkozhatunk. 70 Vicze M.: Bács-Kiskun megye... 16. 71 A fazékformára általában nem jellemző a perem alól induló fül, de ismert ilyen Alpárról (BÓNA-NOVÁKl 1982, 53, VIII. t. 14), vagyis e töredék esetében sem kizárt a fazékformára történő kiegészítés.