A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)
P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen
elmarad), illetve tálfazekakon is, így néhány itt felsorolt jellegtelen ívelésű oldal- és aljtöredék e két kategóriába is besorolható. A Vatya-kultúra életének első felében sűrűbben, a későbbiekben ritkábban, de még megtalálható az urnák legnagyobb kihasasodásán vagy alatta elhelyezett — ujjbenyomkodással vagy bevagdosással — tagolt vagy sima bordadísz, mely alatt nem ritkán durvított az edény felülete. 72 Számos ilyen töredék került elő e lelőhelyről is (5. kép 9; 14. kép 3; 21. kép 7; 23. kép 1-2; 26. kép 7; 27. kép 2, 5; 42. kép 8; 44. kép 1; 45. kép 7-8; 52. kép 4-6; 53. kép 5-6) esetenként kannelúrával hangsúlyozva (11. kép 4; 31. kép 2, 5), melyeknek e formához kötését csak feltételezni lehet. Kevéssé jellemző a vatyai fazekasságra az urnák oldalának (felső harmad) túlzott díszítése, a Vaty a II-időszak végétől azonban megjelenik néhány bekarcolt, benyomott vagy besimított díszítés itt is. Ezek elsősorban girlandminták, lencsék (42. kép 9), pontkörök (19. kép 3) és keretezett bütykök (50. kép 8), ritkábban hullámvonalak (57. kép 4). Ez utóbbi ritka motívum jelenik meg például egy lovasberény-jánoshegyi urna oldalán is (POSTA 1897. 15. ábra; BÓNA 1975. Taf. 51. 3). Formájukban leginkább az urnákhoz hasonlítanak azok az edények, melyeket díszedényként szokás leírni, a rajtuk lévő gazdag motívumrendszer miatt. E tárgyak előfordulása elsősorban szintén a középső bronzkor vége a vatyai környezetben, és a díszítések alapján késő hatvani (11. kép 5), füzesabonyi (25. kép 9) vagy perjámosi (32. kép 6) hatásként értékelik meglétüket. Valójában a fiatal vatyai kerámiaművességet is átitató, eltérő gyökerű, de egységes díszítőrendszer elemeiről van szó (17. kép 1; 37. kép 6; 46. kép 2; 58. kép 3; 60. kép 2). A legutoljára említett, majdnem ép edény párhuzamai Szelevényről kerültek elő (P. FISCHL 1997. 5. kép 6, 8-9). Bóna István véleménye szerint a Vatya Ili-korszakban ismeretlenek ezek a díszfazekak, kedveltté válnak azonban a késő bronzkor Tiszavidéki urnáin (BÓNA-NOVÁKI 1982, 80). A Perjámos-kultúra hármas testtagolású edényeinek töredékei szintén megtalálhatók a leletanyagban (jellegzetes kihúzott fogóbütyök a vállon: 26. kép 4; oldaltöredékek: 49. kép 6-7; az alsó harmad jellegzetes töredékei: 51. kép 4). Ez nem meglepő, hiszen számos késő vatyai lelőhelyen előfordulnak, általában urna funkcióban (Kelebia, Csanytelek, Bugacmonostor, Felsőpusztaszer — P. FISCHL 1997a, 98; Csongrád-Vidresziget — G. SZÉNÁSZKY 1977, 22, 26. 21. kép 3^1. 26. kép 3; BugacFélegyházi út 73 ). Nagyméretű, vastag falú tárolóedények, ún. hombárok peremtöredékei közül csak néhányat mutatunk itt be (6. kép 6; 10. kép 3; 26. kép 3; 35. kép 1 ; 44. kép 6). Ez az edénytípus — melyhez számos forma társulhat — a legnehezebben rekonstruálható, mivel kevés az eddig publikált hiteles ásatási megfigyelés (BÓNA-NOVÁKI 1982, 41-44). Mindezek mellett minden bizonnyal a telepanyagok magas százalékarányát képezi, amire funkciója mutat. A tárolóedényekhez kell sorolni azt a tárgytípust, melynek formája illetve formái szintén kevéssé ismertek, jellegzetes oldaltöredékeit viszont szinte minden telep- és temetőpublikációban megtaláljuk (BÓNA 1975, 52; BÓNA-NOVÁKI 1982, 67; POROSZLAI 1988. Fig. 7; TARI 1992. 34/5), a települések életében tehát szintén nagy fontossággal bírhatott. Ez az ún. pácolóedények csoportja, melyhez az edény fenékrészén keresztbordával ellátott töredékeket (41. kép 7), az edények belső oldalán található bütykös vagy ujjbenyomkodással tagolt bordás töredékeket (24. kép 1-3; 36. kép 5) és azokat a lyukkal ellátott oldaltöredékeket soroljuk, melyeket félkörös, ujj benyomással tagolt borda keretez (23. kép 3-5; 25. kép 10; 34. kép 4; 36. kép 3; 47. kép 4). Ez a használati edény már a Nagyrév-kultúra fiatal fázisában megjelenik és folyamatosan használatban marad a Vatya-kultúra életének végéig 74 (PATAY-PATAY 1965). A két textildíszes oldaltöredék a Hatvan-kultúra edényművességének hagyatéka (36. kép 4; 52. kép 8). Kakucson a 2. szint, Vatya II - Vatya III anyagában találhatunk hasonlót, 75 vagyis a késői korszak kialakulásához köthetjük jelenlétét. 72 Vicze M.: Bács-Kiskun megye... 8-9, 31. A késői temetőkben számuk igen alacsony, ám Bóna István felhívja a figyelmet arra, hogy a telepleletekben magas százalékos arányban fordulnak elő ebben a korszakban is, ami összefügg a bordák praktikus funkciójával (BÓNA-NOVÁKI 1982, 67). 73 Vicze M.: Bács-Kiskun megye... XXV. t. 8. 74 Poroszlai I: Bölcske-Vörösgyír... 109-10, LXXXIX. t. 2. 75 Kulcsár G.: Kakucs-Balla-domb... 51, 49. t. 8.
