A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

ásatok (F. PETRES-BÁNDI 1969, 174-175). Minimális információ maradt fent a Solymár-Mátyás-dombon feltárt, feltehetően vázszerkezetes, tapasztott falú házról (ENDRÖDI-FELD 1980, 271). „Felmenő agyagfalas építményre" utalt az aba-belsőbárándi Bolondvár I. szelvényének 1. házmaradványa, melynek agyagalapozásába vékony nádakat és vesszőket fektettek. A szelvény 4x4 méteres területén nem nyúlt túl az épület, méretei tehát a kisméretű, osztatlan ház meglétét igazolják. Az e lelőhelyen feltárt többi épületmaradvány főként négyszögletes, keményre döngölt padlójú volt, cölöplyukakkal vagy anélkül (KOVÁCS 1963.131-132).

63 Az újabb adatok két fő építési technika meglétét igazolják a Vatya-kultúra településein. A vázas falszerkezet mellett feltártak vert- vagy döngölt falú épületeket is, melyeket a Nagyrév-kultúra építési hagyományainak folytatásaként értékel a kutatás (Nagykőrös-Földvár — POROSZLAI 1992b, 158). A nagykőrösi ásatáson kétosztatú, feltehetően 3,70 méter széles épületet tártak fel (POROSZLAI 1988,33). Az alpári ásatáson többhelyiséges, vert- vagy döngölt falú épületekre lehet következtetni az első bronzkori települési korszak két időszakában, melyek méretei minden irányban meghaladják a 10 métert (BÓNA-NOVÁKI 1982, 92-93). A második bronzkori települési korszak házairól csak annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy cölöpszerkezetes építési technikával épültek (BÓNA-NOVÁKI 1982, 94). A baracs-földvári kis szonda tapasztalatai alapján e településen is cölöpszerkezetes házak álltak a fő égtájaknak megfelelően tájolva. A kevés, házakra vonatkozó adat alapján Vicze Magdolna többhelyiséges, cölöpszerkezetes házak meglétét látja általánosnak a kultúra területén. Méretükre nézve egyetlen adatot ismertet, mely szerint a ház szélessége kb. 4 méter volt (VICZE 1992a, 147-148). Sajnos a baksi ásatás területén nagymértékben bolygatott volt a rétegsor, emiatt csak valószínűsíteni lehet a 2. ház határait,

64 mely azonban már így is igen nagy méretűnek tűnik (14x7,5 m). A KOZEPSO BRONZKORI LELETANYAG TIPOLOGLAI ELEMZÉSE A Vatya-kultúra tipológiájának kidolgozottsága ellenére is nehéz a telepásatásból származó leletanyagok pontos típusbeii besorolása. E nehézség alapja, hogy az elkészült tipológiai besorolások temetőleleteken alapulnak, illetve, hogy a kevés, teljességre törekvő telepanyag közlésekor sem egyértelmű a használt nevezéktan (pl. Alpár esetében: urnafazék, tálfazék, fazék, füles fazék, csupor kategóriák egymást átfedő alkalmazása). A formák közötti hasonlóság és azonos motívumok használata különböző formákon többször megnehezítette az alábbi tipológiai besorolást. Tárolóedények Urna névvel illetik az általában nagyméretű, széles szájú, összeszűkülő nyakú, szögletesedő vagy gömbölydedebb hasú edényeket. Tipológiai besorolásának oka, hogy a Vatya-kultúra rítusbeli sajátosságainak megfelelően ezen edényformába tették az elhunyt hamvait. A feltárt telepeken való nagyszámú előfordulása miatt azonban bizonyított, hogy nem speciálisan temetkezés céljára kifejlesztett edényformáról van szó, hanem e tárgy hétköznapi funkcióval is bírt. Esetükben víz- vagy gabonatárolás lehetősége merül fel (BÓNA 1975, 68; BÓNA-NOVÁKI 1982. 67), vagyis tárolóedény szerepét töltötték be. Korai variánsai között megtalálható egy olyan formaváltozat is, melynek kihajló pereme, széles, de rövid, ívelt nyaka van.

65 E perem-nyakkiképzés általános ismérve a fazék tipológiai csoportnak. E csoportnak inkább főző, mint tároló funkciót szoktak tulajdonítani, de a csoportba sorolásnál a fő jellemzőt itt sem a funk63 Az e cikkben tárgyalt házfejlődési tendenciát cáfolják azon telltelepek feltárásai, ahol folyamatos nagyrévi és vatyai rétegeketfigyeltek meg. A nagyrévi házépítési technika ismeretében elvethetjük azt a nézetet, miszerint a Vatya-kultúra fejlődésének III. szakaszában a Tisza menti kultúráktól veszi át a felmenő, vázszerkezetes falú házak építésének ismeretét. A gödörlakásokkal jellemzett fejlődési fázis pedig az azóta feltárásra került vatyai telepeken tapasztaltak alapján elvethető, a szintekhez társult nagyszámú anyagnyerő és tároló verem ismeretében. Erről összefoglalóan Id. BÓNA 1992b! 64 Ld. 56. j.! 65 Vicze M.: Bács-Kiskun megye középső bronzkori urnatemetői. ELTE Szakdolgozat, Kézirat, Budapest. 1986, 44, Vatyai urnák típustábla. Ezúton is köszönjük, hogy a szakdolgozat eredményeire hivatkozhatunk.