A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

A település kora bronzkori kerámiaanyagának áttekintése alapján egy meghatározóan korai nagyrévi jellegű leletanyag erőteljes kora perjámosi hatásokkal átszínezett képe bontakozik ki. Az elsősorban a Nagyrév-kultúrához sorolható bordadíszes edénytöredékek, fazekak, kerek, áttört csőtalptöredék, a kis egyfülű bögrék típusa és azok karcolt díszítése mellett megjelennek az egyértelműen a korai Perjámos-kultúra körébe sorolható kétfülű korsók töredékei is. Ennek alapján a Dél-Aldöldön a korai Nagyrév-kultúra és a korai Perjámos-kultúra egyidejűségéről beszélhetünk a kora bronzkor 2-3. korszak fordulóján. A 3. gödörben feltárt bögredepó magyarázatául több lehetőség is kínálkozik: egyrészt az adott közösségen belül az edényeket vagy raktározási vagy áldozati célból ásták el, illetve felmerülhet a bögrék más területről érkező kereskedelmi áru göngyölegeként való értelmezése is. A bögrék többsége ép volt és csak néhány darab volt enyhén töredékes, továbbá a minden esetben erősen megkopott fenékrész hosszú ideig való használatukra utal. Hasonló, kis bögrékből álló edénydepók a kora bronzkor időszakában eddig csak a Tiszától nyugatra ismertek (dokumentált lelőkörülmények közül Kecskemét-Csukás-ér lelőhelyen feltárt 22 edény (TÓTH 1998, 64. 35. j.)

46 és talán a jánosszállási edények esetében is). A kora bronzkor időszakából Polgár-Kengyel-köz lelőhelyen feltárt 685. objektum 3 méter mély betöltésében, három rétegben 30 edényből álló depót ismerünk (SZ. MÁTHÉ et al. 1997. 59-60). Alsó-Ausztriában az Oggau-Leithaprodersdorf-csoport területén több adat is van a fentiekhez hasonlóan kis, füles ivóbögrékből álló deponálási szokásokra (pl. Siegendorf— HICKE 1984). Kiemelkedik ezek közül az Enzersdorf határában feltárt 7 tálból és 65 kis, egyfülű bögréből álló edénydepó (KRENN-LEEB 1996, 15-16, Abb. 8).

47 Ezen szerény adatok a kora bronzkori Kárpát-medencében a településeken megjelenő és csak kis fülesbögrékből álló edénydepókra utalnak 48 Ezek értelmezésekor — mint a kerámia-raktárleletek esetében általában — nem elsősorban maga az edény, hanem az edényben tárolt anyag (ital, egyéb folyadék) és az ehhez kapcsolódó szokás, pl. italáldozat lehet az elsődleges kiindulópont.

49 Dél-Magyarország kora bronzkorának megismerése mindig is a kutatás homlokterében állt (legutóbb erről összefoglalóan: V. SZABÓ 1999). A szűkebben vett térség (a Tisza: Körös és Maros közötti jobb és bal parti szakasza) történetét meghatározó kultúrák: Makó-kultúra, Ada-csoport, ÓbébaPitvaros-csoport, Perjámos-kultúra, a Nagyrév-kultúra korai és esetleges kései csoportjainak egymáshoz való viszonyának és pontos kapcsolatrendszerének csak az alapvonalai határozhatók meg. A Dél-Alföldön a kora bronzkor 1. fázisában a Morvaországtól a romániai Érmeilékig hasonló kulturális jellemzőkkel bíró Makó-Kosihy-Cakakultúra csoportjai figyelhetők meg.

50 A kora bronzkor 1. végén feltételezhetően egy erősebb, Dél-Dunántúl felől kiinduló bevándorlással vagy legalábbis a kapcsolatok intenzitásának megerősödésével kell számolnunk. Ennek nyomait a folyamatosan gyarapodó Somogyvár-Vinkovci jellegű 46 Ld. még Tóth Katalin ugyanezen kötetben megjelenő tanulmányát! 47 Az Enzersdorf an der Fischa-i lelet csak előzetes jelentésből ismert. A bögréket a tálakba és a tálak köré helyezték, melyeket eredetileg szintén hasonló tálakkal fedtek le. A területen gyűjtött szórványos töredékek alapján az edények eredeti száma megközelíthette a százas nagyságrendet is. Meg kell jegyeznünk, hogy a Leithaprodersdorf-csopori (ausztriai kora bronzkor Ala/Gemeinlebarn I. horizont) kis bögréinek felépítése igen közel áll a most vizsgált egyfülű kis bögrékhez, különösen a még szintén közöletlen jánosszállásiakhoz (ld. fentebb). Ezzel természetesen nem a két kör közvetlen kapcsolatára utalunk, de kiemeljük a formai hasonlóság és az alapvetően egyfülű bögrékből álló edénydeponálási szokások közötti párhuzamot a két, egymástól valóban távoli terület között a kora bronzkor időszakában. 48 A középső bronzkorban a Vatya-kultúra körében találkozunk az egyfülű kis bögrék deponálási szokásával. Erről összefoglalóan a mogyoródi, 18 késővatyai kis bögréből álló edénydepó kapcsán: KOVÁCS 1978. Az egyfülű kis bögrék készítésének koncentrálódását jelzik a vatyai telltelepüléseken edényégető kemencék mellett megjelenő nag\>számú bögréből álló leletek (pl. Százhalombatta-Földvár: POROSZLAÍ 1992a, 153). A kárpát-medencei késő bronzkori edénydeponálási szokásokról legutóbb V. Szabó G.: Késő bronzkori kerámiadepó Tiszacsegéről. Gondolatok a kerámia raktárleletek problematikájához. Fiatal Őskoros Kutatók I. Összejövetele. Debrecen, 1997. DME 1999 s. a. 49 Ezúttal az italáldozat szokását kell megemlítenünk, melynek településen belüli szerepe nem tisztázott. 50 Legutóbb erről összefoglalóan ld. : KULCSÁR 1997; KULCSÁR 1998! A Bács-Kiskun megyei lelőhelyek kapcsán — TÓTH 1998; Békés megye — MRT 6; MRT8; MRT 10; BONDÁR-MATÚZ-SZABÓ 1998.