A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória – KULCSÁR Gabriella: Kora és középső bronzkori település Baks-Homokbánya (Csongrád megye) lelőhelyen

kerámialeletekben fedezhetjük fel, így az Ada-csoport lelőhelyein (HORVÁTH 1984), Hódmezővásárhely-Barci-rét késő makói és kora nagyrévi telepanyagában

51 (HORVÁTH 1984. 25, T. VIII. 3, T. IX. 1; KULCSÁR 1997) és a Battonya-Aradi úti lelőhely (G. SZÉNÁSZKY 1988. 141, Abb. 5-7, Abb. 8. 3, 5) egyértelműen a Dél-Dunántúl felé mutató leleteiben. A délkelet-magyarországi kora bronzkor l-2a korú leletek erős kevertségének hátterében a Dél-Dunántúl és a Dráva-Száva-köz kultúráival fennálló szoros kapcsolattartás, valóságos népességkeveredés is állhat. A kutatás már korán felvetette, hogy mennyiben tartozik a mind a Makó-, mind a Somogyvár-Vinkovci-kultúrákban előzményekkel bíró, de már a Nagyrév-kultúra korai időszakához kötődő Bäks, Sövényháza-Kőtörés (BÓNA 1963, Pl. XII. 1-7, 8-10) és ennek Vác környéki párhuzamai (BÓNA 1963, Pl. XIII. 1-11), továbbá a Dráva-Száva menti Belegis, Belgrad, Dobanovci, Vrdnik (TASIC 1976) leletek köre a Nagyrév-kultúra meghatározó irányvonalához (CSÁNYI 1983. 58-59). Csányi Marietta ide sorolta még az Ásotthalomról és Jánosszállásról (KÜRTI 1974. 29-33. kép, 41-43. kép) ismertetett edényeket (CSÁNYI 1983, 59), melyeket további vajdasági leletekkel kiegészítve Horváth Ferenc adai típus néven foglalt össze (HORVÁTH 1984). Az Ada-csoportot a kutatás kezdetektől a dunántúli kora bronzkori fejlődést meghatározó Somogyvár-Vinkovci jellegű leletanyaggal hozta kapcsolatba (HORVÁTH 1984, 24-28), részben elfogadva annak egy nagyobb kulturális egységen belüli önállóságát, ami elsősorban a külön névhasználattal került kifejezésre (BÓNA 1992, 15 — Somogy vár- Ada-csoport), részben a Somogyvár-Vinkovci-kultúrán belül nem tekintve azt külön egységnek (KALICZ-SCHREIBER 1991; KALICZ-KALICZ-SCHREIBER 1997, 327, Abb. 1). Legutóbb V. Szabó Gábor választotta el a sövény háza-kő törési leleteket a dél-alföldi korai nagyrévi leletektől (Hódmezővásáhely-Kökénydomb, Szentes-Berek, Szőreg) és felvetette az Ada-csoporthoz való sorolásukat (V SZABÓ 1999. 55). Az Ada-csoport elterjedési területe önállónak látszik (Tisza-Dongér-Csíkér által határolt területen) a Tisza jobb partján.

52 Földrajzilag tehát egy olyan területet tölt ki, mely a szinte minden korszakban csak szórvány leletekkel jellemezhető Duna-Tisza-köz déli területéhez kapcsolódik (HORVÁTH 1984, 24-28). Az Ada-csoport életével párhuzamosan a Tisza bal partján, egészen a Száraz-érig felhúzódva az Óbéba-Pitvaros-csoport déli eredetű népességének csoportjai jelennek meg (HORVÁTH 1984, 24-28; BÓNA 1992, 16). A kora bronzkor 3. időszakának elején a Duna menti korai Nagyrév-csoportok folyamatosan megtelepednek a Duna mentén egészen a Duna-könyökig és megjelennek első telepeik, temetkezéseik a Tisza mindkét partján a Száraz-érig. Ettől délre az Óbéba-Pitvaros-csoport, majd a korai Perjámoskultúra megjelenésével számolhatunk (BÓNA 1992, 16). A Nagyrév-kultúra dél-alföldi leletanyaga mind a mai napig főként szórványokból ismert. Gazdapusztai Gyula 1957-ben a Nagyrév-kultúra 13 lelőhelyét ismertette, elsősorban Hódmezővásárhely és Szentes határából (GAZDAPUSZTAI 1957). Bóna István összefoglaló munkájában a Gazdapusztai Gyula által felsorolt lelőhelyek közül csak a szőregi temető négy sírját (176., 179., 183., 193. sírok) sorolja a Nagyrév-kultúra körébe, a többi lelőhelyet nem említi (BÓNA 1963, 15-16 Pl. X-XII); Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye területéről további 12 lelőhelyet ismertet, melyeket a Nagyrév-kultúra kőtörési csoportjához sorol. Kürti Béla 1974-ben 12 újabb nagyrévi lelőhelyet említ a Dél-Alfőldön (KÜRTI 1974, 46-49). E lelőhelyek egy részét Horváth Ferenc később az Ada-csoport lelőhelyei közé illesztette (Ada-Komlósi, Algyő, Ásotthalom-Borgazdaság — HORVÁTH 1984, 10, 15). Az utóbbi 15-20 évben a múzeumi gyűjtemények régi állományát újabb feltárás csak ritkán gazdagította. A Duna-Tisza-köz középső területein eddig főként néhány szórványleletet ismertünk. A bronzkorban csak a Vatya-kultúra intenzívebb településterületét lehetett megfigyelni a területen. A BácsKiskun megyei kisebb, eddig közöletlen leletanyagok közlésével ez az űr megszűnni látszik, és jelzi, hogy egyértelműen a térség földrajzi adottságai (számos őskori lelőhelyet borító homoklepel/futóhomok) és kutatási sajátosságai miatt tartotta számon a kutatás klasszikus fehér foltként, megtelepedésre nem alkalmas területként a Duna-Tisza közét (összefoglalóan erről legutóbb: TÓTH 1998).

53 51 SomogyváriÁ.: Kora bronzkori telep Hódmezővásárhely-Barci-réten. JATE, szakdolgozat, kézirat. Szeged 1979. 52 Az Ada-csoport lelőhelyei összefoglalóan HORVÁTH 1984. 53 A Nagyrév-kidtúra lelőhelyei a Dél-Alföldön (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye): Szórványleletek: Baks-Sövényháza (BÓNA 1963,15, Pl. XII. 8-10); Csanytelek-Síróhegy (TROGMA YER-VÖRÖS1994,10); Domaszék (KÜRTI 1974, 47, 37-38. kép); Dunapataj-Parlag (TÓTH 1998, 9); Hódmezővásárhely-Hunyadi-halom (BANNER 1941, VIL t.