A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

SZABÓ Géza: Kora bronzkori leletek Szentes-Várostanya lelőhelyről

KORA BRONZKORI LELETEK SZENTES-VÁROSTANYA LELŐHELYRŐL SZABÓ Géza Az útépítések földmunkái következtében az elmúlt években a kora bronzkori leletközlések száma is megszaporodott. Az ország jelentős területét lefedő kutatások révén egyre árnyaltabban vázolható fel a korszak története (ENDRÖDI 1992; FIGLER 1994; CSÁNYI 1996; KOÓS 1998; KALICZ 1998). Jelen munkánkkal e folyamathoz kapcsolódva a 451. számú út Szentest délről elkerülő szakaszának építése során a Szentes-Várostanya lelőhelyen (1. kép) előkerült kora bronzkori leleteket ismertetjük. Az útépítést megelőzően, 1998 tavaszán-nyarán mintegy tizenegy kilométer hosszan lehumuszolt nyomvonalon bronzkori leletek csak elszórtan kerültek elő. Azonban az új Kurca-hídtól keletre, az elkerülő út 38+870-910 km szelvényétől délre mintegy 440-490 m távolságra, a 6. számú földnyerőhelyen, a lehumuszolt felületen, a honfoglalás kori temető sírjai között egy kora bronzkori település gödrei is kirajzolódtak (2. kép 1). A régészeti jelenségek az észak-dél irányú, az egykori Kurca mentén húzódó, a környezetéből mintegy két méterre kiemelkedő, kötött, agyagos talajú hát legmagasabb részén egy alig 50x50 méteres lencse alakú homokos folt területén voltak megfigyelhetők. Sajnos a dombhát lazább talaja erősebben kopott, a régészeti leletek egy részét a talajmüveléssel s némileg a földmunkákkal is megbolygatták. Az eredeti kora bronzkori, illetve honfoglalás kori járószint sehol nem látszott, a feltárás során gyakorlatilag csak közvetlenül az infúziós lösz határán lévő, illetve az abba mélyedő objektumok leleteit lehetett feltárni, megmenteni. SZENTES-VÁROSTANYA: A TELEP JELENSÉGEK ÉS A LELETANYAG LEÍRÁSA

1 S451L435Q3:

2 Egy teknőszerűen bemélyedő, 1,1 m hosszú, 60 cm széles, 30 cm mély, barna, humuszos, homokos betöltésü folt tetején állati lábszárcsont került elő. A foltot kibontva további leleteket nem találtunk. S451L435Q7: A szabálytalan körvonalú, 1,5 m széles barna, humuszos, homokos betöltésü, 40 cm mély beásásban egy pár meglehetősen nagyméretű, rossz megtartású szarvasagancs volt (2. kép 2). A gödörből egyéb lelet nem került elő. A gödör szélének pontos követését megnehezítették a korábbi talajművelés és a keresztül-kasul futó állatjáratok bolygatásai. S451L435Q9: Állati lábszárcsont töredéke a szántáshatár alján futó infúziós löszbe ágyazva. Kormeghatározó régészeti leletet, beásási foltot a csont környékén nem találtunk. S451L435Q12: Kerek, 80 cm átmérőjű, paticsos omladékkal betöltött, egyenes aljú, a homokos, humuszos szürke talajba mindössze 5-10 cm-re mélyedő beásás (2. / Ezúttal csak a kora bronzkori leletek leírását adjuk közre, a honfoglalás kori temető anyagát Fodor István dolgozza fel. 2 A feltárás során a megnyesett felületen kirajzolódó foltok — sírok, gödrök, házak stb. — megjelölésére, dokumentálására a magyarországi ásatási gyakorlatban többnyire használt leíró jellegű megnevezések helyett az angolszász területeken általános, s a számítógépes feldolgozás elterjedése révén nálunk is mind szélesebb körben használt numerikus rendszer hazai szokásokhoz és igényekhez alakított változatát alkalmaztuk. Egy olyan rugalmasan alakítható és bővíthető rendszert dolgoztunk ki, amelynek lényege, hogy egy betű- és számsor segítségével alkalmas minden, régészeti módszerekkel elkülöníthető tárgy vagy jelenség azonosítására. Adatlapjainkon az első egység a Szentest elkerülő utat, az L betűhöz kapcsolódó szám a konkrét lelőhelyet jelzi a régészeti topográfia sorszámozása alapján. Az objektumnak nevezett sírokban, gödrökben, házakban stb. előkerült leletek, továbbá az egyes mellékletek (vagy akár metszetek, gödrön belüli rétegek) a még pontosabb azonosítás érdekében az objektumszámhoz kapcsolódó jelenségszámot kaptak. (A számítógépes feldolgozás érdekében a könnyen felcserélhető O és 0 helyett az esetleges tévedések elkerülésére az objektumokat Q-val és a hozzákapcsolódó azonosítószámmal jelöltük.)