A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - FÓTHI Erzsébet: Összehasonlító antropológiai vizsgálat a Kárpát-medence népeinek etnogeneziséhez. Embertani kapcsolatok a 6-8. században az eurázsiai steppe és a Kárpát-medence között

ÖSSZEHASONLÍTÓ ANTROPOLÓGIAI VIZSGÁLATA KÁRPÁT-MEDENCE NÉPEINEK ETNOGENEZISÉHEZ. EMBERTANI KAPCSOLATOK A 6-8. SZÁZADBAN AZ EURÁZSIÁI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE KÖZÖTT FÓTHI Erzsébet BEVEZETÉS A Kárpát-medencében élt népek etnogenezisének kutatása rendkívül fontos feladat a történeti antropológia számára. A földrajzi helyzet, a bőséges folyóvíz és a termékeny legelők olyannyira vonzóvá tették ezt a térséget Eurázsia népei számára, hogy Ady találó szavaival a hadak útjának is nevezhetjük hazánkat. Az egymás után megjelenő népek vagy elfoglalták a lakatlan területeket, többé-kevésbé békésen megosztozva a térségen az itt talált népekkel, vagy kiűzték a terület korábbi gazdáit. Minden bizonnyal mindkettőre bőségesen akadt példa a Kárpát-medence rendkívül mozgalmas történelmében. Ezen folyamatok során a lakosság embertani képe is állandó változáson, átalakuláson ment keresztül. Az egymást követő, a korábban érkezetteket felváltó vagy azokkal egybeolvadó, esetleg részekre eső, s a részeikben különböző történelmi utakat bejáró népek története az antropológia számára is igen izgalmas kihívás. Az ember fenotípusos megjelenése mögött igen jelentős genetikai meghatározottság áll. A Homo sapiens rendkívül bonyolult genomja miatt ugyan ma még nem tökéletesen feltárt a külső megjelenés öröklődésének genetikai alapja, de az kétségtelenül igaz, hogy az azonos vagy nagyon hasonló génkészlettel rendelkező, egymással biológiailag is érintkező népességek között a hasonlóság a fenotípusos megjelenésben is nagyobb, mint azok között, amelyek történelmük során sosem alkottak együtt szaporodó életközösséget, azaz sosem tartoztak egy nagy, közös alappopulációhoz. A valamikori együttélés emléke genetikailag kódolt információ. A megfejtését azonban az előbb vázolton kívül számos egyéb tényező is nehezíti, mindenek előtt a feltártság esetlegességéből adódó hiányos reprezentáció, illetve a régészetileg feltárt anyag jelentős részének antropológiai feldolgozatlansága. Az analógiák kutatásánál nem hagyható figyelmen kívül az a probléma, hogy a különböző korszakok és régiók embertani — és minden bizonnyal régészeti — adatai nem azonos mértékben állnak rendelkezésünkre. Könnyen elképzelhető, hogy egy adott népesség valódi gyökerei feltáratlanok maradnak, mert azokról egyelőre sem időben, sem térben nem rendelkezünk még megbízható adatokkal, és ezért a népesség virtuális analógiái értékelődnek fel. Ha az antropológus a leközölt közel száz temető adatait elemezve kísérel meg többé-kevésbé koherens képet kialakítani, úgy érzi magát, mintha egy több ezer darabos puzzle-t próbálna kirakni. Az elemeknek csak a kisebbik hányada került még a helyére, a felsejlő kép rendkívül érdekes, de homályos, többféle kibontakozásra ad lehetőséget. Az alábbiakban a Kárpátmedence 6-8. századi népességének vizsgálatával megpróbáljuk érzékeltetni a határozott állításokon túl a kétségeket, tépelődéseket, némely esetben a javasolt kibontakozási utakat. Az avar kor népességének összehasonlító elemzésére számos kutató vállalkozott korábban is (pl.: LIPTÁK1957; LIPTÁK1983; TÓTH 1970; ÉRY 1970; ÉRY 1983; FÓTHI 1991; BARABÁS-SZATHMÁRY-GUBA-LŐRINCZY 1996). Az említett tanulmányokban az öszszehasonlított temetők köre és a vizsgálat fókuszába állított kérdés is nagymértékben eltért egymástól. Különböző okokból és megfontolásokból a korábbi „A kelet-európai steppe és Kárpát-medence történeti kapcsolatai az 5-12. században" c. konferencián, Szegeden 1997. szeptember 29-én elhangzott előadás bővített, jegyzetekkel és irodalmi hivatkozásokkal ellátott változata.