A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - KISS Gábor: A késő avar kori állatfejes övfogók és akasztóveretek

Ezen a helyen még két fajta verettípusról kell meg- tóveretekhez kapcsolhatók: az állatfejes tarsolyzáemlékeznünk, amelyek mind formailag, mind funk- rákról és a „párizsi kapocs" formájú állatfejes tarcióban az állatfejes övforgókhoz, illetőleg az akasz- solydíszekről. ÁLLATFEJES TÁRSOLYZARAK Bordázott nyakú, állatfejekben végződő, három lyukkal ellátott tarsolyzárak, két dunántúli lelőhelyről ismertek: Ösküről az 54. és Szebényről a 302. sírból (5. kép 14-15). Keltezésük a késő avar kor első fele (SPA I—II). A háromlyukú tarsolyzárak használati rekonstrukcióját szintén László Gyula készítette el a homokmégy-halomi 102. és 110. sír leletei alapján (LÁSZLÓ 1942, 3. kép 1). Fettich Nándor a pilismarótbasaharci 192. sírban tett megfigyelése alapján e tárgytípus alkalmazását másképpen gondolta (FETTICH 1965, Abb. ni). Ebben az esetben László rekonstrukciója a meggyőzőbb. „PÁRIZSI KAPOCS" FORMÁJÚ ÁLLA TFEJES TARSOLYDISZEK A „párizsi kapocs" formájú, tátott szájú állatfejekkel díszített, szimmetrikus és áttört tasolydíszekből hat darab került elő eddig a Kárpát-medencében (6. kép 4-9), négy különféle lelőhelyről, amelyek közül kettő a Dunántúlon — Jutas és Vasasszonyfa —, kettő pedig a Tisza mellett — Tiszafüred és Nadrljan/Adorján — fekszik (15. kép 1). Egy lelőhelyről több példány (összesen három darab) eddig csak a tiszafüredi temetőből (22., 193. és 644. sír) látott napvilágot (6. kép 4-6). Koruk a közép avar kor vége és a késő avar kor eleje (MA II - SPA I). A tiszafürediekkel teljesen megegyezik a vasasszonyfai szórványdarab (6. kép 7). A maradék két példány a jutási 90. és Nadrljan/adorjani 15. sírból (6. kép 8-9) az eddig felsorolt szimmetrikus daraboknak csupán „fele". Az áttört bronzkorongok tipológiáját és viseleti rekonstrukcióját a tiszafüredi megfigyelései alapján legelőször Garam Éva készítette el (GARAM 1982). A zamárdi leletek kapcsán utóbb Bárdos Edith foglalkozott velük (BÁRDOS 1996). Garam szerint funkciójuk kétféle lehetett, vagy szíjosztóként, vagy tarsolykorongként használták őket (GARAM 1982, 172-174). Bárdos véleménye szerint inkább szíjosztó szerepük lehetett, mert tarsolykorongként való alkalmazásukat egyelőre nem lehet egyértelműen bizonyítani (BÁRDOS 1996, 74). KÖVETKEZTETÉSEK Valamennyi fentebb felsorolt, két állatfejet mintázó, övre szerelt és szíjfüggesztésre használt bronzdísz — övforgó, akasztóveret, tarsolyzár és szíjosztó- vagy tarsolyveret — használati ideje az ún. közép avar kor végére (MA II), a késő avar kor elejére (SPA I), illetve annak első felére (SPA I—II) keltezhető, vagyis nagyjából a 7. század végére és a 8. század első felére. Az állatfejes Övforgók és az akasztóveretek rekonstruálható használati módjára (12. kép) bőven találunk példát keleten, gondoljunk csak itt a 6-7. században elterjedt T alakú öweretekre (KALMÁR 1943, XXIII-XXIV. t; BÁLINT 1992, Taf. 47-48, Taf. 50; BÁLINT 1995,47-48. kép, 50. kép). Ugyancsak a Kárpát-medencétől keletre eső területekről ismerünk függesztő funkcióban lévő hasonló korú, kettős madárfejjel