A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - KISS Gábor: A késő avar kori állatfejes övfogók és akasztóveretek

Ezek döntő többsége a késői avar kor első feléből, tehát az első két generáció idejéből (SPA I—II) származik. Divatjuk tehát ekkor élte virágkorát. A későbbiekben valószínű csak néhány, már korábban gyártott régebbi darab került felszerelésre. Lelőhelyeik feltérképezésekor megfigyelhető volt, hogy egyes típusaik lelőhelyei sok esetben a nagyobb folyók, elsősorban a Duna és a Tisza sávjában, valamint a partjukon futó egykori utak környékén szóródnak. Ez arra utal, hogy elterjedésükben ezek a „csatornák" játszották a fő szerepet. Az összesített elterjedési térképen (14. kép 2) az is feltűnő, hogy egyes területek (legalábbis eddig) teljesen üresek. így egyetlen darabot sem ismerünk a Dunántúli-dombság és a Mezőföld területéről, valamint a Duna-Tisza köze jelentős részéről stb. sem. Ez azt mutatja, hogy az állatfejekkel díszített övforgók viselete nem volt teljesen egységes az egész avar területen. Viseleti szempontból az övforgók a véretekkel díszített övek tartozékai. Általában a halottra felcsatolt öv jobb oldalán kerülnek elő. Pontos funkciójukat először László Gyula határozta meg 1941-ben, szebényi ásatási megfigyelései alapján, az avarok késviseléséről írott cikkében (LÁSZLÓ 1941, I79,XLVI. t. 2) valamint még ezt megelőzően a budapesti lóversenytéri leletek tanulmányozása kapcsán (LÁSZLÓ 1942,791,42. kép 2). Tisztázta, hogy az övforgók szerepe a fátokban hordott vaskés felfüggesztőszíjának övhöz rögzítése volt. László rekonstrukciójában az övforgóveretet a kés függesztőszíjára helyezte (lull, kép). Ettől némiképpen eltér Fettich Nándor 1965-ben, a pilismarót-basaharci temetőben észleltek nyomán készített rekonstrukciója (FETTICH 1965, Abb. 6, Abb. 28, Abb. 82, Abb. Ill, Abb. 127, Abb. 132, Abb. 145). Fettich övrekonstrukciójában megfordította László elképzelését, és az övre helyezte az övforgóveretet (10. kép 2). Alighanem ez utóbbi elképzelés lehet helyes, hiszen olyan esetekben is megtaláljuk az övforgót, amikor a kés hiányzik, vagyis azt szíjával és tokjával együtt lecsatolták. A stílusában az övgarnitúra többi veretéhez illő övforgó viszont rajta maradt az övön. ALLA TFEJES AKASZTÓ VERETEK Függesztő funkcióban még egy, az állatfejes övforgókhoz formai jegyek alapján igen hasonló, szintén két állatfejben végződő veretfajtát ismerünk: az ún. állatfejes akasztóvereteket (4-5. kép). A Kárpátmedencéből eddig csupán 5 lelőhelyről származó 6 darabot ismerek, továbbá 3 darab ezekhez formailag hasonló, ám funkciójukban már eltérő példányt a zamárdi temetőből (15. kép 1). Ezek a veretek az összes hitelesen megfigyelt esetben női sírokból láttak napvilágot. Formai jegyek alapján ezek között az alábbi típusokat különböztethetjük meg: a) Négyszögletes fülű, állatfejekben végződő akasztóveret. Két darab ismert a Kárpát-medencéből, a Duna-kanyarban fekvő, két egymáshoz közeli lelőhelyről: Stúrovo/Párkányról és Visegrád-Lepencéről (4. kép 9-10). Az előbbi szórvány, a második telepobjektumból származik, amit a többi melléklet alapján a késői avar kor első felére keltezhetünk (SPA I—II). b) A felsoroltakhoz formailag igen közel áll a tiszafüredi 592. sír hasonló, de madárfejekben végződő pontsorral díszített darabja (5. kép 5) a késő avar kor elejéről (SPA I). c) Szintén négyszögletes fülű, ám gömbökké csökevényesedett fejek láthatók a jutási 144. sír hosszanti árokkal díszített akasztóveretén (5. kép 7). Kora a közép avar kor második fele (MA II), így az egész csoportban ez a legkorábbi darab. d) Külön típust alkot két, felül háromszögletű, alul félkör alakú füllel ellátott és hosszanti árkolással díszített példány: a Mali Idoá/kishegyesi 75. sír (5. kép 1) és a tiszafüredi 1214. sír függesztőverete (5. kép 2). Koruk a késő avar kor eleje (SPA I). e) Ez utóbbi két darabhoz köthető formailag a zamárdi temető 2129. sírjából származó, madárfejekkel díszített szíjosztóveret (5. kép 6), amelynek kora kicsit későbbi (SPA II) lehet. f) Ugyanilyen szíjosztó funkciója volt annak a két zamárdi áttört bronzkorongnak is (695. sír és szórvány), amelyek belsejében egy-egy madárfejes négyszögletes fülű akasztóveretet ismerhetünk fel (5. kép 12-13). Koruk a késő avar kor első fele (SPA II) lehet. g) Alighanem hasonló kétágú akasztóvereteket vagy talán állatfejes övforgókat mintáznak a tiszafüredi temető 343., 511. és 771. sírjából való és a késő avar kor elejéről (SPA I) származó négy állatfejes áttört bronzkorongok is (6. kép 1-3).