A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - KISS Gábor: A késő avar kori állatfejes övfogók és akasztóveretek

ALLA TFEJES OVFORGOK Az állatfejben végződő övforgókból a Kárpát-medencéből eddig 39 lelőhelyről 59 darabot ismerek (lásd a Katalógust!). Az első ilyen ismert övforgó (1. kép 5) Lipp Vilmos ásatásán, Keszthelyen látta meg újra a napvilágot, valószínűleg az 1881. évi kutatások alkalmával (ltsz.: MNM 125/1881.85.; LIPP 1884, 89. rajz). Az összegyűjtött 59 darab állatfejes övforgó zöme két típusba, illetve azok variánsaiba sorolható be. a) Közülük 23 darab igen hasonló állatfejben végződik, testén indamotívummal (1. kép 1-23). Ezekből 21 darab egészen biztosan azonos előkép alapján készült (1. kép 1-21). Elterjedési területük főként a Balaton vonalától északnyugatra esik, ezen a területen 13 darab ismert (13. kép 1). Itt található az a lelőhely is, ahonnan a legtöbb ilyen típusú övforgót ismerjük: Vasasszonyfa, 5 darab példánnyal (1. kép 17-21). A többi lelőhely zömében a Duna és a Tisza menti sávra korlátozódik. Leginkább a késő avar időszak első két generációjának (SPA I—II) övére szerelték őket. Későbbi összeállítású veretegyüttesben állítólag csak a Fleissig-gyűjtemény egyik garnitúrájában szerepel (Vasasszonyfa C sír, kora: SPA III). b) Az állatfejes övforgók másik nagy csoportját a szintén állatfejben végződő, testükön geometrikus mintával (gömbsor, rombuszsor, V sor stb.) díszített 16 darab példány jelenti (2. kép 1-11, 13-17).Tóbb darabon az állatfej erősen stilizált (2. kép 14-16). Elterjedésük a Duna és Tisza folyók menti sáv (13. kép 2). A stilizáltak elsősorban a Duna mentén helyezkednek el. Használati idejük megegyezik az előző csoportéval, tehát a késő avar kor első és második generációjának ideje (SPA I—II). Ezek közül mindössze egyetlen kivétel van, a zwölfaxingi temető 22/a sírjának esete, ami ennél későbbi (SPA III), ám e garnitúra övforgója egyedisége folytán is kilóg a csoport többi darabja közül. c) Négy darab olyan állatfejes övforgót ismerünk, amelynek testét hosszanti árkolás díszíti. Ezek mindössze két lelőhelyről ismertek: Tiszafüred-Majorosról három darab (3. kép 2-4) és Pilismarót-Basaharcról egy darab (3. kép 1). A fellelhető némi hasonlóság alapján talán hozzájuk kapcsolhatjuk a már inkább indás díszítésűnek mondható pancsovai darabot (3. kép 5) is. Elterjedésük tehát mindössze két lelőhely, az említett két folyó mentén egy-egy. Valamennyi darab a késő avar korszak első generációjának idejéből (SPA I) származik. d) Öt darabot sorolhatunk a következő csoportba, amelyeket formai és díszítési különbözőségük ellenére összeköt az a tény, hogy mindegyik ragadozómadár-fejben végződik (3. kép 6-10). Lelőhelyeik a középső Tisza-vidék és a Kisalföld (14. kép 1). Az nemesvölgyi 38. sír darabját (3. kép 7) kivéve (kora: SPA II) valamennyi a késő avar kor első generációjának idejére (SPA I) keltezhető. e) Két darab, egymáshoz igen hasonló, bordázott nyakú, állatfejben végződő övforgó (3. kép 1112) ismert a Kisalföldről: Devinska Nová Ves/Dévényújfalu 172. és Győr-Téglavető 545. sírjából. Az előkép mindkettőnél nyilvánvalóan azonos volt, és szintén a késő avar kori első generáció idején (SPA I) gyártották őket. 1) Két egymástól távoli lelőhelyről (SzentesLapistó 61. és Stúrovo/Párkány-Obid 43. sír) származik két, szinte teljesen azonos, „szúnyoggriff"-fejű övforgó (3. kép 15-16). Hasonlóságuk alapján kétségtelen egykorúságuk is: SPA I. g) Teljesen sima testet két állatfejes övforgó mutat (3. kép 13-14). Lelőhelyük a Duna parti Gerjen-Várad-major 109. és Morva menti Mikuléice 108. sírja. Az előbbi darab kora SPA II az utóbbié SPA III. h) Úgynevezett „Tierwirbel" alakú övforgó szintén két, egymástól távol eső lelőhelyről ismert: Leobersdorfból a 66. és Tiszafüred-Majorosról az 1142. sírból (3. kép 18-19). Az előbbi a temetőben elfoglalt helye szerint SPA I korú, amíg az utóbbi a sír többi melléklete alapján SPA III. i) Egyetlen egy darab, már egész állat alakokat mutató övforgót (3. kép 17) ismerünk a tiszafüredi 1075. sírból. Kora a késő avar kor eleje: SPA I. j) Mindegyik állatfejes övforgó közül mind kivitelét, mind díszítését tekintve legkorábbi a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, Keszthelyről származó, szórványnak tekinthető darab lehet (2. kép 18). Kiképzése, sima felülete a lemezből kivágott övdíszeket idézi. Díszítése beütögetett pontsor és pontkördísz, ami által a késő antik kultúrában gyökerező Keszthely vidéki pontkörös bronzok csoportjához kötődik (FETTICH 1951,56-67, XXI-XXVII. t.). A Kárpát-medencéből általam eddig ismert és fentebb bemutatott késő avar kori állatfejes övforgókról az alábbi szeriációs táblázat

2 (1. táblázat) alapján összefoglalóan a következők mondhatók el: 2 A szeriációról bővebben legutóbb ld. SZALONTAI 1998!