A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)
A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - KISS Gábor: A késő avar kori állatfejes övfogók és akasztóveretek
A KÉSŐ AVAR KORI ÁLLATFEJES ÖVFORGÓK ÉS AKASZTÓVERETEK KISS Gábor „Die geographische Lokalisierung des Herkunftsortes des durch unsere Bronzegüsse vertretenen Nomadenkultur gehört zurzeit zu den schwierigsten Aufgaben der ungarischen Archäologie. " — ezzel a mondattal kezdte Fettich Nándor „Bronzeguss und Nomadenkunst" című könyvének keleti párhuzamokról szóló fejezetét (FETTICH 1929,54). Noha az avar kor kutatása azóta jelentőset lépett előre, erre az 1929-ben feltett kérdésre ma sem tudunk pontos feleletet adni. Kelet-Európából ugyanis máig nem ismerünk olyan bronzból öntött övdíszeket, amelyeket a kárpát-medencei késő avar griffes-indás kultúra hasonló darabjainak biztos előzményeiként lehetne számba venni. A napvilágra került darabok ugyanis jobbára egykorúak a hazai példányokkal. Az egyes késő avar övdísztípusok eredetét, pontosabban szólva előképeinek származási helyét továbbra sem ismerjük. Egyre valószínűbb azonban, hogy ezeket nem a kelet-európai steppén, hanem valahol máshol kell keresnünk. Nyilván egy olyan helyen, ahonnan azok mind a Kárpát-medencébe, mind KeletEurópa több pontjára — mint kereskedelmi áru, szövetségi ajándék, háborús zsákmány vagy más egyéb — eljuthattak. Amennyiben volt rá igény, ezek az új területen kisebb-nagyobb körben elterjedtek, beépültek a divatba és rövidebb-hosszabb ideig gyártották, utánozták őket. Közülük természetesen csak azokat a díszeket hordták, másolták vagy vásároltak belőlük később is, amelyek az adott közösség öwiseletéhez funkcionálisan hozzáillettek. Ezeket is aztán csak olyan díszítéssel sokszorosították vagy rendelték meg, amelynek ábrázolása legalábbis nem volt az adott közösség számára idegen, hanem beleillett világképükbe. Az igényeknek megfelelő darabok száma tehát idővel megnőtt, míg azok amelyekre kevésbé vagy egyáltalán nem volt szükség, eltűntek. Az egymással nem érintkező területeken így lassan másmás divat alakult ki, a közös gyökerű övdísztípusok fejlődése tehát idővel eltért egymástól. Ez a biológiából és a nyelvészetből is jól ismert folyamat (eltérő alfajok, fajok—nyelvjárások, nyelvek kialakulása) nem csak az övdíszekre vagy a viseleti tárgyakra, hanem végeredményben az anyagi kultúra összes tárgytípusára érvényes. A tárgyi anyag vizsgálatánál még egy, a biológiában bizonyított tényt is érdemes szem előtt tartani, nevezetesen azt, hogy a térben és időben távol levő, de egymással megegyező körülmények meglepően hasonló, mondhatni azonos formákat és megjelenési módokat eredményezhetnek! Egy-egy tárgytípus — legyen az viseleti, használati vagy más egyéb tárgy —, valamint motívum elterjedésének vizsgálata nem egyszerű feladat, hiszen az mindig különböző embercsoportok között létrejövő, bonyolult politikai és kulturális kapcsolatrendszer része. E kérdéskörön belül magának az eredet helyének meghatározása olyan összetett probléma, amelynek megoldásához csak részvizsgálatok hosszú során át vezethet el az út. Dolgozatomban egy ilyen próbálkozásról számolok be. Az a késő avar öwerettípus, amelyet vizsgálat alá vettem: az állatfejes övforgók csoportja, ám hozzájuk szorosan kapcsolódnak még az azonos funkciójú állatfejes akasztóveretek, néhány áttört korong és tarsolyzár is. * )y A kelet-európai steppe és Kárpát-medence történeti kapcsolatai az 5-12. században" c. konferencián, Szegeden 1997. szeptember 29-én elhangzott előadás bővített, jegyzetekkel és irodalmi hivatkozásokkal ellátott változata. 1 „Manapság a magyar régészet legnehezebb kérdése megtalálni annak a nomád kultúrának a kialakulási helyét, amelyet bronzöntvényeink képviselnek "
