A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - NAGY Margit: Ornamenta Avarica I. Az avar kori ornamentika geometrikus elemei

A FON A TORNAMENTIKA A fonatornamentika legegyszerűbb formája a kétszalagos fonatminta. A germán ékszereken öntött és vésett, niellós vagy poncolt formában jelent meg. Avar anyagban formailag két változatot találtam: a szaggatott, részekből álló kötélfonatot (41. kép 2; 6. kép A) és az összefüggően ábrázolt kétszalagos fonatmintát (23. kép 1^1). A Keszthely vidéki poncolt karpereceken mindkét forma előfordul: az S alakú poncmintákból álló (FETTICH 1951, XXXIII. 1.1, 3 stb.) és a szalagszerű (FETTICH 1951, xxxvn, 72-74). A jutási 116. sír csatjának szélén lévő kötélfonatminta a csat középső részének díszítését, egy gyöngyözött szalagból rajzolt háromszöget — trinitászszimbólumot (CSEMEGI 1957) — keretez (23. kép 2). A borjasi sótartó közepén fut a kötélfonatminta, kétoldalt farkasfogmintás niellóutánzatok választják cl a díszítősorokat, köztük pálmalevelet és a fonatkereszteket (23. kép 5). A kétszalagos fonatmintát kétféleképpen rajzolták: sima (41. kép 3; 24. kép 1-7) és kétrészes szalagokból (41. kép 4; 24. kép 12). A kétszalagos fonatok részleteit is ábrázolták: a nyolcas formát (24. kép 8) és a hármas vagy ötös csavarodású fonatot — Csemegi József megnevezésével: motringfonatot (CSEMEGI i960,11-13) — (24. kép 9-10). Utóbbinál előfordul a kétrészes — a román kori kőfaragások leírásánál használt kifejezéssel: kéterű — szalagok alkalmazása (24. kép 11,13). A párhuzamos kétszalagos, negatív formájú fonatminta (41. kép 5) leggyakrabban préselt, bizánci típusú medaillonos övgarnitúrákon tűnik fel, pl. a Kecskemét-Sallai úti - gátéri típusú öwereteken és a hozzájuk tartozó szíjvégeken (25. kép 1-5). Ezeken a tárgyakon préselt formában jelentkezik a keresztben rovátkolt lécminta, mely itt egyértelműen a gyöngydrótos keretezés utánzata (25. kép 1-7) és a halszálkaminta (25. kép 4, a kereszteződő léceken), ami a vésett díszű tárgyakon a fogazás egyik formája (pl. a halimbai varkocsszorító lemezen: 28. kép 6). A törökkanizsai típusú, párhuzamos kétszalagos fonatvariációk, préselt (25. kép B, 9-10) és öntött (25. kép B, 11-13) változatban is előfordulnak. A háromszalagos fonatok típusai megegyeznek a kétszalagosokkal: pozitív (41. kép 6), negatív (41. kép 7), kétrészes (41. kép 8). Itt kivételképpen bekerült egy vas szíj vég is: nem gyűjtöttem ugyanis a tausírozott technikával készült véreteket, de a szentes-berekháti aranyberakásos vas szíjvégtöredéket ide soroltam (26. kép 1). A gepida ékszerek közt eddig nem ismerek háromszalagos fonatdíszítést; ez a példány azonban a berekháti gepida temető közeléből, egy pincettát és páncéldarabot tartalmazó sírból került elő. A háromszalagos fonattal díszített tárgyak csaknem mindegyike préselt, kivétel a kunmadarasi kardfül (25. kép 6) és az aranyozott bronz lószerszámveret szíjvégei (25. kép 4). Újabban ismertté vált a háromrészes szalagokból álló minta is (41. kép 9) a Sirmium környéki bizánci arany övgarnitúra nagyszíjvégének hátlapján (26. kép 15). A négyszalagos minták közül a kunmadarasi arany kardveret különböző vastagságú szalagokból álló mintájának (42. kép 1; 27. kép 1) avar területen egyelőre csak egyetlen rokona van: a Kölked-Feketekapu-A 108. sír aranyozott bronz szíjvége (42. kép 2; 27. kép 3). Ez a nem zoomorfíkus fonatminta annyira ritka és jellegzetes, hogy avar területen kívüli előfordulásait legalább meg kell említenem: a különféle vastagságú szalagokból álló négyszalagos fonat kopt textilmintáról, skandináviai és frank lelőhelyekről ismert, utóbbiak között a nevezetes hornhauseni faragott kőlap is megtalálható (HOLMQVIST 1939, ío. csoport, 45-46. Abb. 28; ÂBERG 1947, 99-100, Fig. 49. 1^1). Annál több utánzója akadt a vörösmarti arany lószerszámveret-szíjvégek íönatmintájának (27. kép 2a; 27. kép 2; 42. kép 3). A négyszalagos negatív formájú fonatminta sablonját az avar ötvösök különböző formákban variálták, bár a negatív szalag kivéséséről gyakran lemondtak vagy kettős kontúrvonallal érzékeltették (27. kép 4-5). A négyszalagos fonatok jellegzetes formája a Nils Áberg által aquitániai diagonálfonatnak nevezett minta (ÂBERG 1947,47, Fig. 13; HOLMQVIST 1939,2. csoport, 39-41, Abb. 9-10) nemcsak a frankoknál, hanem az avaroknál is népszerűségnek örvendett (42. kép 7). A kunszentmártoni ötvössír egyik szíjvég présmintájára például ezt a fonatváltozatot faragták ki (28. kép 1). A fonat felső része két hurokkal kezdődik, majd a négy szalag végtelen mintát alkot. A diagonálmotívumok előfordulása közül külön említésre méltó egy gorsiumi öntött, utánvésett, fogazott díszű bronz hajtű (28. kép 3). Ide tartoznak a halimbai 207. sír öntött, utánvésett, ékalakú fogazással díszített szíjvégei és varkocsszorítója (28. kép 6, 9-10). A diagonálmotívum, rombuszformába csavarodó középső szalaggal kiegészítve, hatszalagos fonatot ad ki (42. kép 8) (HOLMQVIST 1939,13. csoport, 48-49, Abb. 36). A Jászapátiból való préselt bronz varkocsszorító szinte mintapéldája lehet a kétrészes szalagból álló hatszalagos fonatmintának (29. kép