A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - NAGY Margit: Ornamenta Avarica I. Az avar kori ornamentika geometrikus elemei

lássál. Véséssel rajzolták ki a szentcs-nagyhegyi 15. sír csatjának szélén a jobbra haladó kötélfonatmintát (2. kép 1-la, felső sor), a 64. sír bronzfibulájának szélmintáját (4. kép 1-la). Poncolt pontokból vagy vonalkákból álló sorokkal helyettesítették a gyöngydrótot (1. kép la, lc; 3. kép ld; 4. kép 2a). Pontsorokból álló félkörívekkel jelezték a tollmintát, melyet a fibulák kengyelén (1. kép 1, lb) vagy a csatok sasfejének nyakán (2. kép 1, ld) akartak érzékeltetni. A poncolt pontsorok és a kőberakások kombinációjából keresztmintákat is terveztek (2. kép 1, lc). A félkörív alakú és a kör alakú poncok az eredetileg niellós vagy ezüstberakásos sormintákat utánozzák (4. kép 2, 2a). Különleges poncminta a hódmezővásárhely-sóshalmi csat tövisének oldalára beütögetett sztrigilisz alakú forma (4. kép 2-2a). A gepida fibulákon gyakran háromszög alakú poncmintákból álló sorokkal helyettesítették a farkasíögmintás niellóberakást, anélkül, hogy niellóval betöltötték volna (3. kép 2b, 3b; 4. kép 3a). Poncolással az egyszerűbb kivitelezésű, olcsóbb anyagú ékszerek esetében még az öntött minták egy részét is helyettesítették. A Bereg-vidéki aranyozott ezüstfibulán az akantuszindák és a futóspirálok még megőrizték eredeti formájukat (3. kép 1). A szőregi 29. sír bronzfibulájának felületét hasonló beosztású díszítést imitáló, kettős körökből álló poncolás és a farkasfogmintás niellóberakás utánzata borítja (3. kép 3, 3a). A langobard ötvösség munkái közül a felpéci kardveretet (5. kép 1) és a veszkényi lószerszám kereszt alakú szíjelosztóját (5. kép 2) hozom példaként. Mindkét darab díszítése negatív mintájú: a geometrikus motívumok többet mutatnak, ha a fény több kontúrvonalon törik meg, azaz a minta ékvéMost tekintsük át egészében az avar geometrikus ornamentikát! A geometrikus minták első nagy csoportját a sorminták (frízek) alkotják: a horizontális, ritkábban vertikális sort alkotó ornamensek (39-4(3. kép). A sorminták az avar ornamentikában jelentősebb szerepet játszottak, mint amit a környező germán világ művészetében betöltöttek. A germán ékszereken „mellékes" szerepet betöltő sorminták az avar korban „főszereplőkké" váltak, azaz a tárgyak teljes díszítése sormintákból áll. 4 Összefoglalás a langobard ötvösségről: BÓNA 1993,134-, sésként mélyül a háttérbe. Az S alakú inda negatív formája díszíti a kardveretet (5. kép la). Az S alakú indamotívum eredetét Bernhard Salin rajzainak segítségével szemléltetem: a negatív kötélfonatot (5. kép 3a), mely ellentétével, a pozitív kötélfonattal együtt válik érthetővé (5. kép 3b). Az egyenes vonalú meander negatív formáját Salin rajzáról (5. kép 3c) és a veszkényi szíjelosztóról (5. kép 2a) mutatom be. A szíjelosztó közepén, körben, negatív változatú kétszalagos fonatminta van (5. kép 2c). A kereszt szárain, negatív meanderlépcsőkkel keretezve, kétrészes, kétszalagos fonatminta-kereszteződések láthatók (5. kép 2b). A jelenleg ismert ékszerek alapján a negatív minták használata az alföldi gepida ötvösség gyakorlatára nem volt jellemző. Ha előfordul (pl. a szentes-nagyhegyi egyenlő karú fibula spiráljainál), akkor felmerülhet a gyanú, hogy nem helyi öntvényről, vagy legalábbis igen gondos, hozzáértőén készített öntőmintáról-másolatról lehet szó. A langobard ötvösség díszítőeljárásait a továbbiakban nem részletezem. Részben azért, mert felgyűjtetlen terület, részben, mert tapasztalatom szerint a díszítőgyakorlat jobb minőségű ugyan, de a technika (nielló, poncolás) megegyezik a gepidával.

4 A 6. század első felében mindkét nép ötvösei új poncmintákat kezdtek használni: megjelennek az ipszilon, a félhold alakú és kör formájú poncok, melyeknek belsejében kisebb plasztikus korongok adják a mintát pl.: ÄkerSzentendre 56. sír (ARRHENIUS 1986,142, Abb. ii-i2). Általánosságban elmondható, hogy a dunántúli ékszerek nagyobb kézművesgyakorlattal, hozzáértőbben készültek, mintáik között a bonyolultabban megrajzolható antik mustrák (pl. a lépcsősmeander és a meanderszalag) gyakoribbak. Az avar geometrikus ornamentika második csoportjához tartoznak az önállóan, kiemelten (is) felhasznált díszítések, mint pl. a rozetta- és keresztmotívumok. Ezeket olykor sormintába is szerkesztik, de mivel egyetlen központ köré szerveződött mintákról van szó, általában önállóan tűnnek fel (41. kép 24-25). A rozetta- és keresztmotívumok egymással való összefüggése magától értetődő. Végül a harmadik nagy csoportot a fonatminták alkotják. Fonatmintával bármilyen felületet le-