A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - NAGY Margit: Ornamenta Avarica I. Az avar kori ornamentika geometrikus elemei

het díszíteni. Bizonyos csoportok terülőmustráinál (a végtelenített változatnál) a hálószerű minta széltében-hosszában bővíthető, ezért igen alkalmas tetszés szerinti méretű felület beborítására. Tisztán praktikus okokból sem véletlen, hogy a fonatminták az avar díszítőművészetnek igen jelentős rétegét alkotják (41. kép 1-9; 42. kép). A fonatmintákon belül el lehet különíteni a láncmintákat (43. kép). AZA VAR FRIZMINTAK A sorminták elemeit az akantuszindával kezdjük (6. kép B; 39. kép 1). Frízmintaként ugyan ritka, de előfordul csontfaragásban a kiskőrös-cebepusztai sótartó díszítésében, melyre egyébként a farkasfogmintát, kétféle kötél fo na lot, és félkörívekből kialakított tollmintát is faragtak. Az akantuszindának mind öntött, mind préselt változata ismert, főként lószerszámdíszekre használták. A következő az asztragalosz- vagy gyöngysorminta (7. kép; 39. kép 2), melyet nemcsak az ún. Keszthely-kultúra területén, hanem az Avar Birodalomban mindenütt ismertek. Megjegyzendő, hogy az asztragaloszminta ilyen általánosan még a germánoknál sem fordul elő. Az avarok bronzból öntve, arany- és ezüstlemezből préselve, csontból faragva készítették. A motívummal elsősorban haj tűket, csont tűtartókat, préselt véreteket, tarsolyzárakat díszítettek. A meanderszalag-mintának csak egyszerűsített változatát ismerem (8. kép A; 39. kép 3), eddig préselt ezüst szíjvégen és varkocsszorítókon találtam. A hullámszalagmintát eredeti formájában egy keszthely-fenékpusztai fésűről mutatom be. Avar változatát a Budapest, III. ker. Szőlő utca lelőhelyen előkerült csont szíjbújtató őrizte meg (8. kép B; 40. kép 15). A harapófogó-mintát a biskupijei egyik présmintáról és egy rákoskeresztúri csontlemezről ismerem (8. kép C; 40. kép 17). A futóspirált, közismertebb nevén „futókutyát" az antik niellóberakásokra emlékeztető módon egy jászapáti csontlemez faragványán leltem fel (9. kép 10; 39. kép 4). Az avaroknál gyakori változata a két kört alul-felül ferde vonallal összekötő „szerkesztési" forma (9. kép 1-9; 39. kép 5), melyet minden ötvöseljárással, rekesztechnikával, azsúrdróttal, vésve, poncolva, préselve és öntve állítottak elő. A szembefordított, ellentétes irányba haladó „futókutya" (10. kép 1, 5; 39. kép 6) és az omegaformát kiadó pápaszemes minta (10. kép 2-4, 6-8; 39. kép 7) szintén minden változatban elterjedt. Csak az avarokra jellemző a „futókutya" háromszöggel, levélre vagy madárcsőrre emlékeztető formával kiegészített változata, amely egyébként az ékvésés bemélyülő hátterének a másolások során kialakult egyszerűsítése (11. kép 5-8; 39. kép 8). Ugyancsak avar találmány a „futókutya" levéllel (11. kép 9; 39. kép 9). A gyöngysorminta egyik változata az ún. tárcsasor, mely gyakori keretező díszítés fémtárgyakon, melyek emlékeztetnek a germán niellóberakásokra (1. kép 3a), de feltűnik önálló díszítésként, szíjvégeken, csontfaragványon (12. kép A; 39. kép 10). Kereszteződő tárcsasor díszítette a kunbábonyi tegezt (12. kép B, 8; 39. kép 11). A kör-vonal minta terülőmustrája, az összekötött tárcsasor (39. kép 12). Germán előzménye pl. a szentes-nagyhegyi 15. sír sasos csatjáról (2. kép le) és a szentes-kökényzugi 81. sír fibulájáról (4. kép 3c) bemutatott hasonló geometrikus dísz. Idézném a motívum hun kori, 4-5. századi rekesztechnikás és préselt díszű előfordulásait pl. lószerszámdíszként Sipovo 3. kurgánból (ZASETSKAÁ 1994, Tab. 40.

11) vagy a regölyi rekeszdíszes csatkarikán (KOVRIG 1979,127129, Abb. 3ia). Az összekötött tárcsasor az avar ötvösség legjobb minőségű tárgyain fordul elő: rovátkolt drótrátéttel arany fülbevalón, préselve aranyvereten, rekesztechnikával vagy áttöréssel arany és ezüst kardvereteken, üvegberakással arany nagyszíjvégeken vagy csuklós szíjvég felső lemezén, és ezüst karperecen plate-inlaying-technikával (alátétlemezzel) és üvegberakással (13. kép 1-9). A felsorolt frízminták többségét formailag a római ötvösség és épületdíszítés motívumai között találjuk meg. A következő minta, a kíma (gör. »hullam«) (40. kép 13) szintén római építészeti fogalom: eredetileg alátámasztásra szolgáló faragott párkányzatot jelent: felül domború, alul homorú fríz. Már a késő római ötvösség is felhasználta díszítésre ezt a mintát, sőt a ión kíma (= tojásléc) a terra sigilláták leggyakoribb sormintája. Az avar ötvösök megfordították a kímasort és keretezést terveztek belőle (14. kép 1, 3-6). Egészen speciális kíma (Bügelkyma) a szegedkundombi boglárpár rekeszes-üvegberakásos díszítése (14. kép 2). A ión kíma avar változata egy győri tegez csontveretén bukkan fel, melyen egymás mellé helyezett egész tojások sorakoznak (14. kép 7). Az ívsorminta (40. kép 14), préselt és öntött változatban, többnyire keretezésként szolgált. Egy