A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - STRAUB Péter: A sivašovkai 3. kurgán 2. sírjának faragott mintájú nyírfakéregtegeze

gokból készített fotók ugyanis egyértelműen felfelé szélesedő tegezt sejtetnek, mely ráadásul egyéb paramétereiben sincs összhangban a sírrajzon ábrázolttal, amit jól tanulmányozhatunk, ha a tőle jobbra megmaradt faléchez viszonyítjuk helyzetét és méretét (2. kép). Ennek következtében a sírfotókat kell hitelesebbnek tekintenünk, de a tegez megalapozott elméleti rekonstrukciójához — különösen annak töredékes állapota miatt — szélesebb áttekintésre van szükség, amihez ismernünk kell a korabeli steppei tegezek szerkezetét és jellegzetességeit. Erre az avar hagyaték jelenleg nem ad lehetőséget — mindössze az biztos, hogy a csontlemczes tegezek peremlemezeik ívelt alakja miatt galléros szerkezetűek voltak — minek következtében a hazai szakirodalom pusztán 'a tegez' terminust használja. Ezzel szemben az orosz régészeti terminológia a kelet-európai (KRYGANOV 1990, 74, Ris. t. 23-24) és belső-ázsiai (HUDÁKOV 1984, 71-72, Ris. 2), épségben megmaradt tegezek ismeretében szájforma alapján két típust különböztet meg. A kettős tegezek íj- és nyíltartó tegezekre való szétválását követően először az ún. zárt tegezek jelentek meg. E hengeres testű nyíltartók neve a tegezszáj körben egybefüggően zárt kiképzéséből származik. Formailag ezekből alakultak ki idővel az ún. galléros tegezek — bár az előbbiek továbbra sem tűnnek el (H.HANNY-HORVÁTH 1995,120) — melyek jellegzetessége a száj felett kétoldalt kiszélesedő csonka kúp alakú gallér, mely darabokat már fedéllel is elláthattak. Innen ered a fedeles elnevezés, de formája következtében homokóra alakúnak is nevezik e tegeztípust. A tegezek karéjos száját az elülső oldalon széles ívben szabadon hagyva fém- vagy csontszerelékekkel díszíthették. A galléros tegezek kialakulásának okát jól, ám pontos idejét kevésbé tudjuk biztosan. Miután az íjkarok méretének növelésével kapott nagyobb hatótávolságú íjakhoz egyre súlyosabb hegyű nyílvesszőket kezdtek használni, ezek, hogy lovaglás közbe ne szakítsák át a tegez alját, már hegyükkel felfelé kerültek a tegezbe, majd — döntő többségükben

24 — így a sírokba. Ám, hogy az éles vas nyílcsúcsok ne sértsék fel a harcos testét, gallérral övezték és fedéllel fedték a tegezt (U. KŐHALMI 1972, 98-103, 105-106). A galléros tegezek 5. századtól való használata, az előbbi nagyszerű összefoglalás nyomán hazai régészetünk gyakran idézett megállapítása (RÉVÉSZ 1985, 35; MADARAS 1986, 83; MADARAS 1990, 176; H. HANNY-HORVÁTH 1995, 119). E keltezés lényegében azon alapul, hogy a II. Khusro Párvez ('A Győzedelmes') beiktatását megörökítő táqi bostáni (Irán) nagyobbik sziklafülke domborművének egyik ábráján a páncélos uralkodó jobbján egy ilyen tegez függ (SARRE 1923, Taf. 84-85). Az uralkodó személyében a Szasszanida Birodalom utolsó jelentős alakjáról van szó, aki hatalmát 591-ben bizánci segítséggel szerezte vissza, s kinek katonái Konstantinápoly 626. évi ostromakor Chalkedonban várták az avar sereggel való szövetségre lépést (MAKK 1975; POHL 1988, 248253; SZÁDECZKY 1992,174-204). Miután azonban pontosan tudjuk, hogy a perzsa király 590/591-628 közt uralkodott, így a taqi bostáni relief 5. századra való keltezését (U. KŐHALMI 1972,105) — minek értelmében a tegezre levont következtetést is — tévesnek kell tekintenünk,

25 ellenben valószínűsíthető, hogy a világhírű emlékmű inkább az uralkodás időszakának elején, sem mint a végén keletkezhetett.

26 Számos további ábrázoláson túl — falfestmény, dombormű, csontkarc, plasztika stb. — más közismert történeti és régészeti adatok is inkább arra utalnak, hogy a galléros tegezek feltűnése ténylegesen a 6. század második felétől igazolható. Visszatérve a sivaáovkai tegezre, annak egykori formájának — zárt vagy galléros — megállapításánál a fenti problémák miatt nyilvánvaló, hogy a tegezről már említett in situ készült fotókat kell előnyben részesítenünk. A fotók alapján a megmaradt kéreg kiszélesedő része alkotná a tegez gallérját — aminek további nyomait nehéz elkülöníteni az alatta fekvő fatáltól —, ám ezt több tényező is bizonytalanná teszi.

27 A galléros tegezek már emlí24 A nyílvesszők tollazatának védelme és íjászattechnikai szempontból a nyílvesszőket hegyükkel felfelé tároló tegezek gyakorlati használhatóságát ugyan megkérdőjelezik (H. HANNY-HORVÁTH 1995,121-125,127; ILON 1996, 351), de a korabeli Eurázsia számos sírleletét és ábrázolását mégiscsak perdöntőnek kell tekintenünk e kérdésben. 25 A táqi bostáni emlék keltezése a monográfia alapját képező kandidátusi értekezésből került át (U. Kőhalmi K-.A steppei nomádok íjászfelszerelése. Kandidátusi értekezés kézirata. Budapest 1968, 139-140). Miután a tegezekkel foglalkozó régészeti szakirodalmunkban mindeddig nem tűnt fel ez az ellentmondás, s szó szerint idézték az ominózus részletet, szükségesnek tartottam tisztázni a félreértést. 26 A veretes kisszíjas öv szempontjából is rendkívül fontos ábrázolások közelebbi keltezésének vitájához ld. BÁLINT 1995,44,38. j.! 27 A tegez formájának meghatározásánál segítséget nyújtana, ha tudnánk a sírból nyílcsúcsok előkerüléséről, illetve azok helyzetéről. R. S. Orlov képtábláján a sivasovkai leletek közt ugyan szerepelnek háromélű nyílcsúcsok (ORLOV 1985, Ris.