A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - STRAUB Péter: A sivašovkai 3. kurgán 2. sírjának faragott mintájú nyírfakéregtegeze

tett jellemzője ugyanis, hogy azok elülső szájrészét általában szabadon hagyták, itt azonban erről szó sincs — hacsak nem szájával a föld felé tették sírba —, ráadásul a kora népvándorlás kori kelet-európai steppe nomád temetkezéseinek ritka tegezleielei közt egyelőre ismeretlen a szóban forgó tegeztípus (KRYGANOV 1990, 74). Közelebb jutunk a megoldáshoz, ha megvizsgáljuk, találhatóak-e olyan motívumok a fennmaradt kéregrészleten, melyek támpontot adhatnának. A kéreg egyik felének mintáiról V. V. Dorofejevtől rendelkezésre áll egy rajz,

28 mely szerint a kéreg kiszélesedő részén egymás felett három, két vonallal szerkesztett ellipszis minta látható, melyet két, függőleges vonalakkal sraffozott rombuszsor választ el három további ellipszis mintától.

29 A minták bal sarkát koncentrikus körök díszítik, míg belsejük másik oldalát horizontális osztóvonal két oldalán sorakozó sűrű rovátkolások töltik ki (3. kép 5). E minták ritmikusan ismétlődő kompozíciója nem mutat olyan sajátosságot, mely egyértelművé tenné a tegez helyzetét a sírban. A megmaradt kéreg másik részén azonban olyan állatfejek láthatóak — ám ezek V. V Dorofejev rajzán nem szerepelnek

30 — melyek perdöntőek számunkra. Az egyik egy hosszú nyakú, közelebbről nem meghatározható állatfej, míg a mellette lévő horgas csőrű, feltűnően nagy szemű ragadozó madárban minden bizonnyal egy sas fejét fedezhetjük fel (3. kép 3). E két állatábrázolás csak úgy nyeri el értelmét, ha a tegezt sírban lévő helyzetéhez képest fordítva nézzük, ami azt jelenti, hogy a tegezt szájával a láb irányába, tehát megfordítva tették a sírba (3. kép 4).

31 Asivaáovkai motívumokhoz hasonlóak ismertek a hazai kora avar kori emlékanyagban is. Több avar öves lószerszámveret szélét szintén sűrű rovátkolás keretezi, már a 6. század végétől keltezhetően (BÓNA 1980, 65).

32 Asivaáovkai minták a legkorábbi avar tegezcsontokkal is kapcsolatba hozhatóak. Hasonlóképp rombuszminták láthatóak a kölked-feketekapui A temető 107. sírjának torkolatlemezén, míg a finom rajzolatú madárfej párhuzamait a kora avar tegezek torkolatlemezeinek egymással szembenéző ragadozó madaraiban találjuk meg.

33 A 6-7. század eleji dél-orosz steppe nomádjainak temetkezéseiből kevés tegeznek maradt közvetlen nyoma, csontlemezes egyáltalán nem ismert.

34 A pontuszi steppéről csupán egyetlen nyírfakéreg tegez maradványáról tudunk, ez azonban lényegében értékelhetetlen. Abelozerkai 31. kurgán K-Ny tájolású lovassírjában, a váz bal oldalán előkerült nyílcsúcsok egy tegezre emlékeztető fatárgy maradványához csatlakoztak, mely a régi feltárás beszámolója szerint nyírfakéregből volt (SKADOVSKIJ 1897,144). 18.16-19), ám azoknak az eredeti dokumentációban semmi nyomuk, így az egyébként is több tévedéssel terhelt összeállítás (SOMOGYI 1987,154, Anm. 180) újabb félreértéseként kell számolnunk a nyílcsúcsok szerepeltetésével. 28 Az ásatótól származó méretarány feltüntetése nélküli vázlatot Márk László rajzolta át, fogadja érte e helyen is köszönetemet. 29 A fotók részleteinek erős kinagyításával egyébként olyan minták is láthatóvá váltak melyek az ásató rajzán nem, vagy nem úgy szerepelnek. 30 Feltehetőleg azért, mert ez, a fotók szerint amúgy is sémltebb rész, a sírból való kiemeléskor tönkremehetett. 31 Eddig nem vizsgálták hogy a honfoglaló magyaroklioz hasonlóan — ahol éppúgy ismert a szablya és a tegez helyének felcserélése (LÁSZLÓ 1944, 468-470), mint a szablya pengével a fej felé, valamint az íj, illetve nyíltartó tegez szájával a láb felé való sírba helyezése (RÉVÉSZ 1996,157,184) — létezett-e valamiféle fordított túlvilághitkép a 6-7. század lovasnépeinél. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy a közeli portovoei 12. kurgán 5. sírjában a kardot hegyével a koponya irányába helyezték el (AJBABIN1985, Ris. 9). 32 A szegvár-sápoldali 1. sírban és a Nyíregyháza-Városi Kertgazdaság 3. sírban Mauricius Tiberius (582-602) solidusa keltezi e véreteket (GARAM 1992, Taf. 15. 9-10, Taf. 21.1-10, Taf. 26. 5-14), bár az előbbi síregyüttes 6. századra keltezése nem egyértelmű (SOMOGYI 1995, 465,17. j.). 33 Lelőhelyeik: Jutás 130. sír (RHÉ-FETTICH1931, Taf. V. 1 ), Kölked-Feketekapu-A 107. sír (KISS 1996, Taf. 34.22), Szeged-Fehértó-B 5. sír (MADARAS 1995, PL 1. 2). Továbbá a zamárdi temetőben is feltárásra kenilt egy, még publikálatlan sírban 2. motívumtípusú torkolatlemez, mely látható volt a temető leleteiből 1998. januárjában, Kaposváron rendezett — „A Kárpát-medence legnagyobb avarkori temetője" című — kiállításon. 34 Bálint Csanád az arcybasevoi sír leletei közt említ ugyan faragott tegezcsontot (BÁLINT 1989, 41), de a pontkördíszes csontlemez formája álapján egyáltalán nem tűnik tegezcsontnak, mint ahogy a részletes orosz nyelvű publikáció (MONGAJT 1951) és a későbbi hivatkozások (ERDÉLYI 1982, 74; SOMOGYI 1987,140) sem tekintik azt annak Ugyanilyen bizonytalan a natasinoi 17. kívgán leletei közt szereplő, hasonló mintájú csontlemez darabjának értelmezése is (BARANOV1990, ill, Ris. 39.26). Ellenben újabb, sajnos meglehetősen szűkszavú közlemények több, 6-7. század fordulójára keltezhető észak-kaukázusi temető sírjából — Mesoko, Verhnij Sadon — tesznek említést figyelemre méltó indadíszes tegezcsontokról.