A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - STRAUB Péter: A sivašovkai 3. kurgán 2. sírjának faragott mintájú nyírfakéregtegeze

ölelik fel.

16 A váz bal oldalára tették keresztvas nélküli ezüstszereiékes, P függesztőfüles vaskardját

17 és vastőrét. A bokacsontok tájékán öntött és lemezes, maszkos ezüstveretek kerültek elő, melyek a lábbelit összefogó szíjazat díszeként szolgáltak,

18 a lábszáron pedig a nadrágszárat összeszorító szíj vasesatjai feküdtek (1. kép 3). A leletanyagában és temetkezési szokásában

19 is több tiszántúli temetkezéssel rokonságot mutató sivaáovkai sír nagy valószínűséggel keltezhető a 6. századra,

20 az elhunyt pedig egy — bár az etnikai azonosítás nem problémamentes — ogur (SOMOGYI 1997,106) — talán egy kutrigur — harcos lehetett

21 A TEGEZ REKONSTRUKCIÓJA ES KELETI KAPCSOLATAI A sivaáovkai tegez — a sírrajz szaggatott vonalú kiegészítése szerint — alja felé egyenletesen szélesedő hengeres darab volt. A leletek helyzetét látszólag részletesen rögzítő sírrajz azonban, a feltárás összehasonlítva, számos pontatlanságot mutat. Említés történt erről már a lábbeli veretek

22 és a halotti ágy kapcsán is, de a tegez esetében még feltűnőbb ellentmondásról van szó. A sír feltárásának egyes egymást követő fázisaiban készített sírfotókkal szakaszaiban, a nyírfakéregről különböző távolsá16 Az öv frappáns rekonstrukcióját (ORLOV 1985, Ris. 18.4) lényegében egyes öweretek korábban biztosnak vélt funkciójának tükrében többen fenntartással kezelik (SOMOGYI 1987,154, Anm. 180; BÁLINT 1995, 85-86,110. j.), melyet magam szintén, több tényező miatt sem tekintek megalapozottnak Már csak abból az egyszen'í okból sem., mivel a két T alakú veret közül csupán az egyik volt az elhunyt medencéjén (1. kép 3:2) — a másik két szinttel feljebb, a ló farcsontjánál feküdt (1. kép 1:7)! — így mindkettő nem díszíthette a harcos derekát egykoron körbefogó övet. Továbbá a T alakú veret övcsatként való szerepeltetése is meglehetősen erőltetettnek tűnik talán közelebb janink az igazsághoz, ha feltételezzük hogy az övet megoldva helyezték a sírba, ez esetben a bal combcsont belső oldalánál fekvő csatkarika. (1. kép 3:8) minden további nélkül elláthatta a. csat funkcióját. Maszkos öweretek viseleti rekonstrukciójához ld. LEVINA1996,330-333! 17 Bálint Csanád, az Üc Tepe-i P függesztőfüles szablya elemzése kapcsán említést tesz a sivasovkai fegyverről is, melyet A. I. Kubysev nyomán protoszablyának tart (BÁLINT 1995, 66-67, 72.}.). Megjegyzem, hogy a transzkaukázusi fegyver fiiggesztőfüle inkább a D típusba sorolható, de végképp nem tartható R formájúnak (KÜRTI 1996,125). A jövőben elengedhetetlenül szükséges egységes és közérthetőbb terminológiához követendő kiindulópontul szolgál GARAM 1990, Abb. 7-9. 18 A sivasovkai lábbeliveretek helyzetével és viseletük rekonstnikciójával részletesen foglalkozik SOMOGYI 1991,107-108. A tanulmány szerzője a temető közöletlensége folytán nem ismerhette, hogy a Mokrin-Vodoplav dűlői 67. számú fegyveres férfisírból — melyben mellékesen öntött és préselt maszkos öweretek is voltak — Szasszer János ásatási jelentése a bokacsontoknál a feltárás során tönh'ement ezüst lábbeliveretekről tesz említést (MFM RégAd 1577-93/35, 1579-93/14-15). Ennek folytán a szegvár-oromdűlői 1. sír lábbeliveretei már nem állnak párhuzam nélkül a tiszántiíli kora avar kori leletanyagban. 19 Hasonló tájolású (LŐRINCZY 1992; LŐRINCZY 1996, 178-179), sírformájú (LŐRINCZY 1996, 180-182), akár háromrétegű (LŐRINCZY1992a, 81-84) temetkezésekről, juhcsonttal (LŐRINCZY1992a, no-lll; LŐRINCZY1996,186) vagy maszkos véretekkel (SOMOGYI1987; SOMOGYI 1991 ) nagyobb számban főképp a mokrini és szegvár-oromdűlői, pillanatnyilag még publikálatlan kora avar kori temetőkből tudni. 20 A három teriUeti csoportra bontott kelet-európai, nagyrészt magányos lovasnomád sírok 6. századon belüli közelebbi keltezése egyelőre kidolgozatlan — támpontot esetleg a kengyel (LŐRINCZY 1996,185) és a mellékszíj as öv megléte /hiánya adhat (LŐRINCZY1992a, 110; BÁLINT 1995,14-18, 271 ), — néhány minden bizonnyal átnyúlik a 7. század elejére (ORLOV 1985, 104; SOMOGYI 1987, 146; BÓNA 1990,115), SŐt közepére is (SOMOGYI 1997,106, Anm. 15). 21 A nyugat felé vándorló avaroklioz a steppén — illetve pár évtizeddel később — csatlakozott nomádok közül a Kárpát-medencéből a bizánci fonások már csupán a kutrigurokról adnak érdemben értékelhető információt (SZÁDECZKY 1992, 37), ami alapján a sajátos kelet-európai jellegű tiszánaíli temetkezéseket többen a kutrigurokhoz kötik (CSALLÁNY 1934, 212; SOMOGYI 1987,147; BÓNA 1990,115; KÜRTI 1996,130-131), kiknek befolyása az avar segédnépek közt — lovasnomád voltuk következtében — jelentős lehetett (GÖCKENJAN1993,298). A Pontusz-vidéki leletanyag — elsőként Csallány Dezső által felvetett — hasonló etnikai azonosítását a Krímtől északra eső, Dnyeper-vidéki lelőhelyek esetében — ide tartozik Sivasovka is! — újabban Bálint Csanád és Kürti Béla is elfogadja (BÁLINT 1995, 93; KÜRTI1996,131). 22 A veretek helyzetét és számát rögzítő részletfotók és rajz, a véreteket bemutató fotótáblával néhány esetben csak feltétele s en hozható összhangba (SOMOGYI 1991,108). 23 A súrajzon a hét keresztléccel összefogott halotti ágy kerete aféifi lábai felé keskenyedik de ennek a fotókon nincs semmi nyoma (H. TÓTH-HORVÁTH1992, 83).