A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - ISTVÁNOVITS Eszter: Adatok az Észak-Alföld 4. század végi – 5. század elejei lakosságának etnikai meghatározásához

Hasonló adat az ártándi körből nem áll rendelkezésünkre. További jó megfigyelések persze a későbbiekben még rávilágíthatnak szélesebb körű előfordulására is, ám akkor sem felejtkezhetünk el arról, hogy a halott koporsóba helyezés előtti begöngyölésére jónéhány adatot ismerünk a kárpátmedencei szarmata anyagból.

13 Az észak-magyarországi 4. század végi - 5. század elejei adatok egybeesését a kárpát-medencei szarmata temetkezéseknél megfigyeltekkel semmi esetre sem tarthatjuk véletlennek. MELLÉKLETEK* Mint a fentiekben említettem, a Felső-Tisza-vidék és az Észak-Alföld 4. század végi - 5. század elejei tárgyai sok rkon vonást árulnak el a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra leleteivel. Ezeket a vonásokat sokkal inkább tekinthetjük a korszakra jellemzőeknek, általánosaknak, semmint egy egységes etnikai csoport — vagy éppenséggel régészeti kultúra — megnyilvánulásainak. Erre figyelmeztet a mellékletadási — és ennek megfelelően a temetkezési — szokások eltérő volta. Az alábbiakban nem kívánok minden egyes mclléklettípussal foglalkozni, csupán egy-két lényegesebbet emelek ki. Kerámia és üvegedény A Marosszentanna-Csernyahov-kultúrára és az általam tárgyalt csoportra egyaránt jellemző az edénymellékletes sírok relatíve nagy száma. Alapvető különbség figyelhető meg azonban az egy sírban elhelyezett edények számában. Tiszadobon a temetkezések 32,4%-ában, Mezőszemerén 64,3%-ában volt kerámia- vagy üvegedény, de szinte kivétel nélkül egy-egy darab sírba tételéről van szó, s ezeket — az esetek túlnyomó többségében — a láb mellé, a koporsón belülre helyezték el. A Marosszentanna-Csernyahov-kultúrára sokkal inkább jellemző a nagy számú (4-6-8 db) edénymelléklet egy-egy temetkezésen belül. Ártándon is többször fordult elő két-két edény egy sírban. Az edények formája és a technikája általában az alföldi szarmata fazekas tradíció jellegzetességeit mutatja. Ezt azonban az etnikai meghatározáskor semmi esetre sem vehetjük figyelembe, mivel a szarmata fazekasság erősen befolyásolta a környező területek kézművességét (BÓNA 1988,116). Fegyver Hosszú időn keresztül uralkodó nézet volt, hogy a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra temetőiből hiányoznak a fegyveres temetkezések. A közelmúltban ukrán kutatók 94 fegyveres lelőhelyet gyűjtöttek össze e kultúra területén. E fegyverek 40%-a temetkezésekben fordult elő. A fegyveres sírok száma így is kicsi, az összes temetkezés kb. 0,5 %-áról van szó mindössze (MAGOMEDOV-LEVADA1996). A gótok (azaz a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra) és a gepidák esetében azonban e szerint nem egyértelmű megkülönböztető jegy a fegyver sírba tétele az utóbbiaknál, illetve hiánya az előbbieknél (BÓNA 1961,205). Mind a Tiszadob-, mind az Ártánd-kör temetőire jellemzőek a fegyveres temetkezések, s valóban jóval szokványosabbak, mint a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra sírjaiban. Leggyakoribb a lándzsa előfordulása, de gyakoriak a kardok és a pajzsok is.

15 A jellegzetes fegyverekről szólva elsősorban azokat a harcosokat kell említenem, akikkel együtt eltemették pajzsukat is. Tiszadob 34. sírjában és Tiszavalk 6. sírjában a pajzsos harcos támadófegyvere a kard és a lándzsa volt, Szihalom-Pamlényi-táblán az egyik fegyveres tőrt (rövid kard?) és lándzsát kapott. Csak lándzsa kísérte a pajzsot Tiszakarád 35. sírjában, Tiszavalk 17. sírjában, kard-pajzs együttest ismerünk Mezőszemere 38. sírjából és SzihalomBudaszög X/l/B temetkezéséből. Végezetül Tisza13 Ld.8.jd 14 Mellékletnek azokat a tárgyakat nevezem, amelyeket speciálisan a halottnak adtak a temetés során, s így alighanem minden esetben összefüggenek az adott közösség hitével és rítusaival. Másként tartoznak ide — ennek megfelelően — a viselet elemei. Ezért azokat a Viselet címszó alatt külön tárgyalom. A két kategória közt persze nem élesek a határok gyakran nem is választhatók el egyértelműen. 15 A legkirívóbb eset Mezőszemere-Kismari-fenék ahol a feltárt sírok 42,8%-ában fordult elő fegyver. Ez az arány jóval meghaladja a szokásost. Tiszadobon a 34 sírból kettőben, Tiszavalkon 21-ből háromban volt fegyver.