A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

A KELET-EURÓPAI STEPPE ÉS A KÁRPÁT-MEDENCE TÖRTÉNETI KAPCSOLATAI AZ 5-12. SZÁZADBAN - ISTVÁNOVITS Eszter: Adatok az Észak-Alföld 4. század végi – 5. század elejei lakosságának etnikai meghatározásához

a Marosszentanna-Csernyahov-kultúra hatásával hozzák összefüggésbe, ahol ez az uralkodó szokás. A kérdés megválaszolása azonban további kutatást igényel, mivel nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alföldi szarmata anyagban az 1-2. század fordulójától kezdve előfordul kisebb-nagyobb számban az É-D-i orientáció is.

8 Mesterházy Károly arra hívta föl a figyelmet, hogy Ártándon az É-D-i és a D-É-i, illetve ahhoz közeli tájolású síroknál a leletanyagban is kimutathatók eltérések. így pl. a lábbeli csatok általában az É-D-i tájolásúakra jellemzőek, s rendszerint az ő esetükben helyezik inkább fej mellé az edényt, míg a fejjel D-re temetetteknek inkább a lábához (MESTERHÁZY 1966, 62). A D-É-i tájolású sírokra nem jellemző leletek előfordulását, valamint az edények hasonló (fej melletti) elhelyezésének — az általánostól eltérő — szokását figyelte meg Kulcsár Valéria az általa vizsgált szarmata sírokban, s utalt arra is, hogy „ŰZ É-D-i tájolású rítus az évszázadok során növekvő tendenciát mutat. "

9 A fentiekben elmondottak arra figyelmeztetnek, hogy az É-D-i tájolású sírok értékeléséhez elengedhetetlenül szükséges a rájuk jellemző rítuselemek és tárgyak összehasonlító vizsgálata. Ennek hiányában ma még bővebbet mondani róluk könynyelműség lenne. A Ny-K-i tájolás az általam itt vizsgált csoporton belül kizárólag Tiszadobon tűnik fel. Ugyanakkor Ártándon is több esetet regisztráltak. Mindkét helyen kimutatható, hogy a D-É-i tájolású sírok korban megelőzik a Ny-K-ieket (MESTERHÁZY 1989, 195; ISTVÁNOVITS 1991,32-35). A Ny-K-i tájolás hiánya az általam vizsgált csoportnál valószínűleg kronológiai okokkal magyarázható. Vagyis ezek a temetők lezáródtak még az előtt, hogy az új szokás — elterjedésének okát egyébként mai napig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni — elterjedt volna. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tiszadob-szigeti temető kissé később záródik, mint a többi.

10 A sírgödör A sírgödör mérete a D-É-i tájolású síroknál Tiszadobon nagy eltérést mutatott a Ny-K-i tájolású temetkezésekétől (ISTVÁNOVITS I99i, 35). A fejjel D-re fektetett halottaknak általában igen nagy és széles sírgödröt ástak, szélességük általában meghaladja a 100 cm-t, területe 2,7-4,5 m

2 körüli.

11 Ugyanezt a jelenséget olvashatjuk ki a tiszavalki sírok leírásából, de Mezőszemerén is megfigyelte az ásató, hogy „ viszonylag szélesek és hosszúak voltak " (DOMBORÓCZKI 1997, 100).

12 A sírgödörrel kapcsolatos, ez ideig Tiszadobon egyedülálló rítuselemnek — a sírgödör lesározásának (ISTVÁNOVITS i99i, 35-36) — analógiáját említi Váradi Adél Szihalomról (VÁRADI 1997,117). Koporsó A koporsó használata mind a tiszadobi, mind az ártándi körön belül kimutatható. A környéken a legépebben a Kisvárda-Daruszigetről — e temetkezésnek az ártándiakkal rokon vonásaira a későbbiekben még visszatérek — származó rönkkoporsó (2. kép; 3. kép 1: NÉMETH 1988, 218-219, Taf. V. 5a) Őrződött meg. Hasonló koporsóknak az általam tárgyalt temetkezésekben csak nyomait sikerült megfigyelni. Tiszadobon előfordultak ácsolt koporsóra utaló vaskapcsok is. Halotti lepel Sajátos jelenség a tiszadobi körön belül, hogy a halottat előbb szövetbe vagy bőrbe csavarták, s úgy helyezték a koporsóba. Erre utal a tiszadobi 34. sírban megfigyelt, a vázat keretező világosszürke csík. A szürke — bőrmaradványnak tűnő — lenyomatok rátapadtak a halott bal vállához helyezett lándzsára és kardra is, ami arra utal, hogy fegyvereivel együtt csavarták bőrbe, s így helyezték koporsóba (ISTVÁNOVITS 1993, 107-110). Nemrégiben Mezőszemerén, a 29. sír lándzsáján sikerült textilmaradványokat megfigyelni, valamint,, Több sírnál... vékony feketés réteget a csontváz alatt és fölött. A bevonat állaga megegyezett azzal, ami az egyik sír deréktájánál került elő az öweret ékkel.. az elszíneződés bőrtől származik, amivel esetleg a koporsót vagy a halottat takarták be" (DOMBORÓCZKI 1997, íoo-ioi). A Szihalom-Pamlényi-táblai temetőben is előfordult a halotti lepel használata (VÁRADI 1997, H7). 8 Kulcsár V.:A kárpát-medencei szarmata barbaricum temetkezési rítusa. Kandidánisi értekezés. Budapest 1993. Kézirat. 9 Ld.S.j.f 10 Ártándon ehhez nem fér kétség. A Kis- és Nagyfarkasdomb népessége biztosan megélte az 5. század végét. 11 Ez igen nagynak számít. Vö. a szarmata temetők sírméreteivel (ld. 8. j.)í 12 Ártándon ez már közel sem igaz, ott a gödrök relatíve keskenyebbek AzÁrtándra vonatkozó információkat M. Nepper Ibolyának és Mesterházy Károlynak köszönöm, a leleteket az ő szívességükből láthattam, a. debreceni Déri Múzeumban.