A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

VÖRÖS Gabriella: Száz éves a szentesi múzeum (1897-1997)

MFMÉStudArch IV (1998) 297-299 SZAZ EVES A SZENTESI MÚZEUM (1897-1997) VÖRÖS Gabriella A szentesi közgyűjtemény megyénkben a szegedi után a legnagyobb, és mint egykori megyei múzeum, a mai elődjének számít. A névadó, Koszta József festményei szakmai körökben és a nagyközönség számára is izgalmasak és keresettek, a képzőművészeti gyűjtemény legbecsesebb darabjai. A néprajz tárgyi és szellemi értékei a kezdetektől jelen voltak a megmentésre érdemes emlékek között, de a szép tárgyak gyűjtését mára felváltotta a teljes műhelyek és egykori mestereik életének, működésének feltárása és múzeumba juttatása. A Fridrich-fényirda a századelő természetes fénnyel dolgozó, egyetlen rekonstruált, hazai fényképész műterme. A PéterPál Polgárház pedig reményeink szerint az ezredfordulóra a legújabb múzeumépület lesz szűkebb pátriánkban. Már most itt található a rohamosan gyarapodó helytörténeti tárgyanyag és a tudományterülethez kapcsolódó könyvtár. A szentesi múzeum azonban egykor is és ma is elsősorban régészeti gyűjteményéről volt és marad nevezetes. A különböző raktárakban őrzött, mintegy 100.000 tárgy háromnegyed része e tudomány körébe tartozik. A múzeum alapításának legfontosabb oka és célja száz évvel ezelőtt a földből előkerült régiségek megmentése volt. Az 1897-ben létrehozott Csongrádmegyei Történelmi és Régészeti Társulat alapszabályai között máig időszerűén az alábbiak olvashatók: „Czélja: Csongrádmegye egész területén a történeti múltat lehetőleg felderíteni, az ezzel foglalkozó szakmunkákat figyelemmel kisérni, a vidéken elszórva vagy elrejtve levő műrégiségeket, ásatások, adományozás, vagy vétel útján megszerezni, s ily módon az enyészettől vagy elhurczoltatástól megmenteni, a történelmi értékű romokat kellő felügyelet vagy figyelmeztetés által a vég pusztulástól, megóvni, alkalmas helyeken kutatásokat eszközölni, továbbá rendszeres múzeumi kiállításban egyesíteni, állandóan fentartani és alkotandó szabályok korlátai közt a közönség használatául közszemlére kitenni: a tudomány, a művészet, a kézműipar vagy a ritkaság körébe tartozó mindazon tárgyakat melyek egyesek birtokában vannak és a társulat intézkedési körébe átengedtetnek fentartani, végre hogy a történelmi és régészeti, tudományok művelése iránt minél szélesebb körű érdekeltséget ébresszen s a művelődési hasznos ismereteket terjessze és ezen czélt népszerű felolvasások tartásával elősegítse. " Az alakuló ülés napjától, 1897. május 23-tól számítjuk a szentesi múzeum működését. Ugyanúgy, mint az országban sok helyen, a szentesi is magángyűjtemények egyesüléséből jött létre. Balogh János polgármester, Szívós Béla gimnáziumi tanár, Farkas Sándor gyógyszerész, Kosztka Károly és Komáromi Lajos mérnökök voltak az ügy leglelkesebb támogatói. Nyilvánvaló, hogy a millennium múlt felé forduló időszaka termékenyítő hatással volt az egész országra. A Nemzeti Múzeum, mint országos gyűjtőkörű intézmény állandó figyelemmel kísérte a magángyűjtők működését. Az Archacológiai Értesítő levelezői között gyakran találkozunk Farkas Sándor nevével, aki már a megalapítást megelőzően is tudósítója és ajándékozója volt az ország első múzeumának. Az 1876-ban megrendezett magyarországi nemzetközi konferencia újabb lendületet jelentett a régiségek megbecsülésében és gyűjtésében. A helyi kezdeményezések élére Szentesen Csallány Gábor állt. Csallány 1892-ben került Szentesre, ahol a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál műszaki tisztviselőként dolgozott. Munkája kapcsán találkozott a földmunkák során előkerült régészeti emlékekkel. Gyűjteménye és lelkesedése az évek során egyre nőtt, és 1897-re intézményes elhelyezést és nagyobb támogatást, összefogást igényelt. A Szentesi Lapban közzétett felhívásában, a március 31-i számban így fogalmaz: „Azt hiszem, nem én vagyok az első itt Szentesen, aki szükségét látja egy régészeti társulatnak, mely hivatva lenne ... ásatásokat rendezni, régiségeket ... összegyűjteni, s azokat saját múzeumában elhelyezni, ..." A Társulatban Csallány Gábort a múzeumi őr feladatkörével bízták meg: felügyelte a gyűjteménybe került tárgyakat, véleményezte a vételre felaján-