A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

SZATMÁRI Imre: A medgyesegyházi Árpád-kori corpus

lása azonban a homlok felől a medgyesegyházinál élethűbb, s ezzel együtt nem látszik a homlok előtt a medgyesegyházi darabon annyira szembeötlő vízszintes borda (pántkorona) sem. Ezért is figyelemre méltó a bökényi kereszt első közlésében Csallány Gábor leírása, amely szerint a corpus „fején nyílt korona" látszik (CSALLÁNY 1905, 44, XIV kép). Ez a megállapítás a medgyesegyházira még inkább érvényes. A haj gyakorlatilag megegyező megformázása azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert az igen nagy számú, hasonló jellegű, ismert Krisztus-ábrázolás között ez a hajforma egyáltalán nem jellemző. E két corpus pedig ebben a tekintetben annyira hasonlít egymáshoz, hogy akár a készítő műhely azonosságára is gondolhatunk. Tálán ezt erősítik meg a további hasonló jegyek is. Az egyik ilyen azonosság a két corpus között, hogy eltérő méretük ellenére — a bökényi corpus magassága 9,1 cm, szélessége 8,5 cm — a fejük egyforma nagyságú. A bökényinek a feje ugyan kissé jobbra billen, a medgyesegyházi pedig egyenes tartású, s a bökényi fején az arc sem annyira beesett, mégis az orr és a szem kiképzése szintén nagyon hasonló. A bökényi arcán viszont a szakáll jobban látszik, mert ott azt bevésett vonalkákkal is hangsúlyozták. Az ágyékkendő redőinek elrendezése megint csak eltér ugyan egymástól, de az oldalán lévő vésett vonalak szintén hasonlóak. Szinte teljesen megegyezik a lábakat elválasztó, a lábfejek között is áthaladó széles és mély, egyenes vésett vonal, valamint a lábfejek megformálása is. Különösen hasonlít a lábujjak vésett vonalkázása. A bökényi corpus felerősítésére szolgáló szegecsek fejét szintén laposra kalapálták. A medgyesegyházi és a bökényi corpus tehát összességében véve a test arányaiban egymástól ugyan eltérő darabok, de az alakmegformálás egyes részletei — pl. a kéz, a láb, a lábujjak és különösen a haj megformálása — olyannyira megegyeznek, hogy a közös műhely gondolata is joggal felmerülhet. A bökényi corpus hengeres szárú, vörösréz keresztje szintén segít elképzelni a medgyesegyházi Krisztus-alakhoz egykor tartozó, mára azonban már elveszett kereszt anyagát, formáját, küllemét. A bökényi corpust a kereszthez rögzítő szegecsek — amelyek egyébként mind nagyságra, mind formára teljesen hasonlóak a medgyesegyházi szegecsekhez — 0,6 cm átmérőjű keresztszárakat ütnek át, s a hátoldalon a szegecs végét elkalapálták. Ez alapján a medgyesegyházi kereszt nemcsak lemezes vagy hasáb alakú, hanem akár hengeres is lehetett. A bökényi körmeneti kereszt a bizonyíték arra is, hogy nem jelenthetett különösebb akadályt a medgyesegyházi corpus felerősítésében, ha a karja és a lába a jelenlegi állapotának megfelelően eredetileg is előrehajlott. A bökényi corpus karjait ugyanis az egyenes keresztszárhoz igazítva hátrafelé hajlították, az egyenes lábnál pedig éppen a kereszt függőleges szárát hajlították a corpushoz. A medgyesegyházi körmeneti keresztet is alakíthatták tehát hasonlóképpen a corpushoz, illetve a corpus egyes részeit a kereszthez. A medgyesegyházi corpushoz másik közel álló darab a debreceni múzeum gyűjteményében található. Ez a 13. századra keltezett lemezes kereszt s a rajta lévő corpus Hajdúsámson-Diósvári-dűlő nevű határrészén került elő 1940-ben, egy másik körmeneti kereszttel együtt (SŐREGI 1941, 105.17. kép, 106).

7 Az aranyozott vörösréz corpus magassága és szélessége egyaránt 6,5 cm, igen közeli tehát a medgyesegyházi méretéhez. Ugyanígy hasonló az egész test, a haj, a szem és a szakáll megformálása is, de összességében a hajdúsámsoni corpus ábrázolásmódja mégis kissé életszerűbb, realisztikusabb, s az egyes részletekben — pl. az arc, a szakáll, a fül és a kéz — aprólékosabb kidolgozású. A haja sem pontosan ugyanolyan, mint a bökényi vagy a medgyesegyházi Krisztus-alaké, viszont az ismert corpusok közül ez hasonlít leginkább ezekéhez. A hajdúsámsoni corpus haját pontosan ugyanolyan technikával és eszközzel formázták, csak éppen a széles, vésett vonalak ennél a fejtetőn körkörösen futnak. Tálán pánikoronája is van. Lábfeje és lábujjainak kidolgozása szintén nagyon hasonló a medgyesegyházi és bökényi corpuséhoz. A medgyesegyházi Krisztus-alaknak külön érdekessége, hogy a többi, jellegében ehhez közel álló darab közt feltűnően kicsi, s annak ellenére, hogy a corpus metszete igen vastag, az öntvény mégis teljesen tömör. Mérete alapján a 6,5 cm-es hajdúsámsoni mellett a Csabdiban talált 5,3 cm magas corpus

8 vethető még leginkább össze a medgyesegyházival. Az Árpád-kori körmeneti keresztek corpusainak kidolgozásában fellelhető apró eltérő részletek közül egy szintén megemlíthető a medgyesegyházi 7 DM ltsz.: 1940.7. és 1940.8. (Az előbbi darabon maradt meg a corpus. A leltárkönyvi bejegyzés 1940. febr. 23-án kelt.) Ezúton is köszönöm M. Nepper Ibolya szíves segítségét, amely lehetővé tette a tárgy közeli vizsgálatát, 8 MNM KKO 863-0546/1970. iktató számú irat. Az adatot Lovag Zsuzsának köszönöm. Pamer Nóra ásatásához vö. RégFüz I. 23 (1970) 80. No. 129.