A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

SZATMÁRI Imre: A medgyesegyházi Árpád-kori corpus

feltárt 12-13. századi Árpád-kori templom helyétől pedig mindössze 350 méterre előkerült ún. bánkúti lovas sír. Ez a sír leginkább egy előkelő pogány kun nő sírja lehetett, eltemetése pedig valószínűleg a kunok második beköltözése (1246) és a hódtavi csata (1282) időpontja közé tehető (BÁLINT 1941, 29-30: FODOR 1972, 223-238; SZATMÁRI-VÁGÓ 1993, 2021). A másik adat egy ugyancsak a 13. századra keltezhető, 1896-ban — szintén a közelben — Bánkúton előkerült kincsleletre vonatkozik. Ebben ékszerek (elektron- és ezüstgyűrűk, ezüst karperecek, ezüstlemezek és hajkarikák, ezüströgök) találhatók és összesen 2772 darab érem. Az utóbbiak közé kevés friesachi dénár (a 12. század végéről), néhány II. Eberhard érsek (1200-1246) idejéből származó pénz, valamint többségében IV Béla király (12351270) uralkodásához köthető érem tartozik (HAMPEL 1897, 87; RÉTHY 1897, 88: PÁRÁDI 1975. 142-145; SZATMÁRI-VÁGÓ 1993, 21). A környező Árpád-kori települések 13. századi pusztulása, templomaik elhagyása és temetőik megszűnése, valamint a tatárjárás és a kunok betelepülése és a közelben előkerült kincslelet azt mutatja, hogy a térségben ez az időszak, vagyis a 13. század meglehetősen mozgalmas lehetett. Talán a corpus földbe kerülésének körülményei, illetve egyedi, szórványlelet volta is ezzel magyarázható. A körmeneti keresztek és corpusok e viszonylag egyszerű kivitelű darabjai az ország egész területéről szép számban ismertek, s minden valószínűség szerint a falusi templomok „felszereléséhez" tartoztak (GEREVICH 1938, 199-200, CCXXX. t. 1-2. CCXXXI. t. 1-6, CCXXXII. t. 1; KOVÁCS 1968, 13-20, 1-25. kép; LOVAG 1977, 171-188, 1-6. ábra; LOVAG 1978, 183-204, 1-10. ábra: LOVAG 1979, 10-15, 4-11. kép). A medgyesegyházi corpus a körmeneti kereszteknek, illetve azok Krisztusalakjainak abba a nagy csoportjába tartozik, amelynek egyes darabjai all. század vége és a 13. század eleje között készültek. A csoportot képviselő keresztek és corpusok — az Árpád-kori Magyarország önálló és jól körülhatárolható bronzművességének ezen jellegzetes termékei — nagyjából a tatárjárás pusztításaival együtt tűntek el, pontosabban ekkortájt váltotta fel őket az olcsó, limoges-i tömegáru (KOVÁCS 1961, 163; KOVÁCS 1962, 101-102; LOVAG 1977. 171; LOVAG 1979, 10-11). A tatárjárást megelőző időkben használt corpusok legtöbb darabja még az „élő" Krisztust ábrázolta, míg a periódus későbbi szakaszában, illetve a 13. századtól kezdve egyre inkább a halott Megváltót mutatták be a kereszteken. A Magyarországon előkerült, összességében korábbinak tartható — az „élő" vagyis a bűn és a halál fölött diadalmaskodó, a világ fölött örökké uralkodó Krisztust bemutató — corpusok fő ismertető jegyei közé tartozik az egyenes, merev, méltóságteljes tartás, a felemelt, sokszor koronával ékesített fej, frontális arc, előre tekintő, nyitott szem, az összességében felületesebb kidolgozás. Itt még nem függ a kereszten Krisztus, hanem szilárdan áll a szorosan egymás mellé helyezett lábain. A Magyarországon a 12. század végétől kezdve elterjedő, a halott vagy a szenvedő Krisztust bemutató ábrázolásokra a lágyabb vonalak, az ernyedt, a keresztszárakon függő, erőtlen test, a gyakran S alakban meghajló testtartás, az előre hanyatló vagy oldalra billenő, sokszor fájdalmat tükröző fej, a csukott szem, a megcsukló derék és megroggyanó térd a jellemző, s az apró részletek kidolgozása is naturálisabb, összességében pedig fejlettebb művészi érzékről tesznek tanúbizonyságot (GEREVICH 1938,199-200; LOVAG 1977,171-172,184; LOVAG 1979,11-12). A medgyesegyházi corpus a fenti két csoport közül kétségkívül a korábbiba tartozik, hiszen ábrázolása egyértelműen az élő, az uralkodó Krisztust mutatja be: fejét nyitott pántkorona ékesíti; mandula alakú, nyitott szeme előre tekint; arca határozott, erős és egyáltalán nem fájdalmas kifejezést ölt. Térde nem hajlik be, hanem szilárdan áll egymás mellé helyezett lábain, s könyökben kissé behajlított karjaira sem nehezedik még rá az elgyengült test súlya. Pontos megfelelője nemcsak a Békés megyében, hanem a középkori Magyarországon előkerült körmeneti keresztekhez tartozó corpusok között sincs. A Szentes határába eső Bökényben előkerült körmeneti kereszt corpusa azonban több szempontból is megemlíthető a medgyesegyházi mellett. A bökényi keresztet a század elején, valószínűleg 1903-ban halászok találták meg „a Körös árjának apadása után ". A szentesi múzeum gyűjteményébe gimnáziumi ajándékként került.

6 Több apró azonosság mellett a haj ábrázolásának egyezése a legfeltűnőbb a medgyesegyházi és a bökényi corpus között. A bökényi Krisztus-alak hajának megformá6 KJM ltsz.: 57.9.3. A leltárkönyv megjegyzés rovatában szereplő 949/1903. számra vonatkozó adatot ma már nem lehet fellelni. A keresztet személyesen is megvizsgálhattam; ezt Vörös Gabriella és Istenes Ferencné szíves segítségének köszönhetem.