A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

SZATMÁRI Imre: A medgyesegyházi Árpád-kori corpus

A lelőhely ma Kardos község területéhez tartozik. Az árokásás közben felszínre került 13. századi (1250 körüli), limoges-i zománccal, aranyozással és üvegberakással díszített körmeneti kereszt olyanynyira épségben maradt meg, hogy ma az esztergomi főszékesegyházi kincstárnak is egyik legszebb korai darabja (KOVÁCS 1961, 155-159; KOVÁCS 1962, 97-99; KOVÁCS 1968, 14-16, 40, 2-3. kép; CSÉFALVAY 1984, 10, 6. kép; JANKOVICH 1984, 378-382; MRT 8, 365-368, 74-77. t.). A mai Békés megye területéről származó ötödik corpust Békéscsaba határának délnyugati részén, a Bohus-dűlőben Jankovich Dénes találta 1982-ben, régészeti terepbejárás során. Tiszta vörösrézből öntötték, és aranyozással díszítették. Abba a mindössze hét darabot számláló ún. pántkoronás corpusok csoportjába tartozik, amelynek legszebb lelete a kalocsai székesegyház mellett 1935-ben került elő. Használatukat Lovag Zsuzsa a 12. század második felétől a 13. század közepéig terjedő évszázadra határozta meg (LOVAG 1978, 183-204, Í-IO. ábra: JANKOVICH 1991, 168-169, 169. 6. kép; MRT 10, 169-170, Békéscsaba 2/74. lelőhely, 135. t. 2/a-b). Az 1998-ban múzeumba került medgyesegyházi corpus ezek szerint a hatodik középkori körmeneti keresztre utaló lelet Békés megye területéről. A sor sajnos egyáltalán nem mondható egyöntetűnek sem a leletek jellege, sem előkerülésük tekintetében. Többségük még a múlt században került elő. Az itt említett hét adatból egy a megyén kívüli területről jutott a gyulai gyűjteménybe, a békéscsabai „réten" és a gerendási pusztán talált tárgy formáját pedig nem ismerjük. Az ismert, ma is meglévő, és Békés megye területéről származó négy tárgy megjelenési formájában meglehetősen távol áll egymástól, így a medgyesegyházi corpusnak sincs a közelben pontos megfelelője. A négy lelet közül a Pokorny-féle corpus pontos lelőhelye bizonytalan, míg az 1942-ben talált szarvasi körmeneti kereszt, a békéscsabai Bohus-dűlőben előkerült corpus és a medgyesegyházi Krisztus-alak előkerülési helye egészen pontosan megjelölhető. Ennek ellenére e leletek is kivétel nélkül csak szórványleletként kezelhetők, hiszen környezetükben a keresztek, illetve alkotórészük szempontjából értékelhető kísérő leletek nem kerültek elő, s egyik esetében sincs lehetőség arra, hogy korabeli településhez vagy egyházhoz köthessük Őket (JANKOVICH 1984, 380-382; MRT 8, 477; JANKOVICH 1991, 169). A medgyesegyházi corpus előkerülésének környékén több Árpád-kori lelet és lelőhely is előkerült már, sőt három templomhely is azonosítható (1. kép 1). Ez utóbbiak közül az egyik a corpus lelőhelyétől 3 kilométerre délnyugatra van. A templom körüli temető sírjai közül harmincat Juhász Irén tárt fel 1968-ban. Az egyik sírban III. Béla király (11731196) pénze került elő, de ugyanide köthető egy másik hasonló érem is. A másik Árpád-kori templomot 1993-ban tártuk fel a corpus lelőhelyétől 4,5 kilométerre északkeletre. A kisméretű, egyhajós, négyszögletes szentélyű, döngölt sárga agyag alapozású templom mellett 14 sírt bontottunk ki. Az ásatáson előkerült egy bronzhuzalból hajlított S végű karika, egy négyszögletes vascsat és egy bekarcolt fonatos szalagmintával díszített keskeny bronzlemez. A harmadik Árpád-kori falut és templomhelyét a corpus lelőhelyétől 3 kilométerre csaknem északra azonosítottuk. Az 1993-ban itt végzett szondázó ásatásunk alkalmával azonban már csak a templom helyének teljes pusztulását állapíthattuk meg. A templom körüli temető legmélyebbre ásott, még megmaradt sírjai közül huszonhetet tártunk fel, de sírmelléklet egyikben sem fordult elő. Mindhárom település kora, s templomának és temetőjének használati ideje leginkább a 12-13. századra tehető. Korabeli nevüket nem ismerjük (SZATMÁRI-VÁGÓ 1993, 17-20, 27-28, 1. kép, 17-35. kép). A corpus lelőhelyéhez legközelebb Medgyesegyháza belterülete helyezkedik el. A középkori oklevelekben először 1418-ban említett Meggyeseghaz — illetve a későbbi említései során Megyés vagy Meggyes néven emlegetett, s a törökvilág időszakában elpusztult — falu helyét nem ismerjük, talán a mai település beépített területe takarja. Neve mutatja, hogy egyháza is volt (1. kép 1), s e névhasználat valamint a Békés megyei terepjárási tapasztalatok alapján joggal feltételezhető, hogy Árpád-kori előzménnyel szintén rendelkezett (SZATMÁRI-VÁGÓ 1993, 20-26). A corpus lelőhelyéhez tehát közel egyforma távolságban — mintegy 3-4 kilométeres körzetben — négy Árpád-kori, egyházas települést is ki lehet mutatni, s ezek bármelyikéhez tartozhatott az a körmeneti kereszt, amelyről a corpusunk származik. Nem lehet azonban kizárni annak a lehetőségét sem, hogy a corpus távolabbi vidékekről — pl. menekülés során — került ide, s csak a véletlen folytán maradt örökre éppen ezen a területen. A corpus előkerülési helyének és környezetének összefüggései, illetve keltezése és történeti értékelésének szempontjából ezért érdemes megemlíteni két további adatot. Az egyik a kunoknak az éppen erre a területre való betelepülése a 13. század közepe táján. Ennek — a közeli Kunágota település árulkodó nevén kívül — legszebb bizonyítéka a corpus lelőhelyétől mintegy 4 kilométerre, az 1993-ban