A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

SZATMÁRI Imre: A medgyesegyházi Árpád-kori corpus

munkáknál használt tárcsa — rongáló hatásával magyarázható. A sérülés a felületén elindult korróziós folyamat kezdeti stádiuma alapján az utóbbi években keletkezhetett. Talán ennek a sérülésnek is köze van ahhoz, hogy a corpus láb felőli vége meghajlott. A sérülés iránya, vagyis a vágásnak a bal kar irányába haladó vonala ugyan azt sugallja, hogy ugyanezzel a vágással egyidejűleg tört le a corpus hiányzó bal karja is, de ezt határozottan cáfolja a bal kar törésfelületének előrehaladott korróziós folyamata. Az anyag friss, éles törésfelülete itt már teljesen eltűnt, helyén az anyag fokozatosan elvékonyodva, lekerekítetten simára korrodálódott, tehát a bal kar sokkal korábban tört le, talán még a tárgy földbe kerülése előtt. Közvetlenül a vízszintes talpak alatt a keresztre való felerősítést szolgáló négyszögletes, átfúrt lapocska helyezkedik el, amelyben a kerek, félgömbös fejű, de laposra kalapált tetejű bronzszeg is megmaradt. Eredetileg ennek a szegnek a fejét is bearanyozták. A lábak alatti lapocska illetve a lábszártól lefelé a láb a hátoldal függőleges síkjához viszonyítva előre hajlik ugyanúgy, ahogy a jobb kéz is. A felerősítésre szolgáló szegek iránya ennek megfelelő. Lehetséges, hogy a kéz és a láb a corpusnak a keresztről való lefeszítése közben hajlott meg (2. kép 1-2). A corpus hátoldala — a kezet és a lábfejeket kivéve — teljesen egyenes felületű, minden bizonnyal jól illeszkedett az egykori kereszt függőleges szárának felületéhez. A kezet és a lábak alatti lapocskát átütő, megmaradt két szeg hegye letörött. Az eredeti kereszt vastagságát nem lehet emiatt már megállapítani. Jól látszik viszont, hogy a corpust egyoldalas öntéssel készítették. A fém kihűlése és az ezzel együtt járó zsugorodása következtében az öntvény szabadon lévő hátoldala nem maradt sima, hanem felületén sekély mélyedések keletkeztek a tárgy középvonalában. Hátoldalán több helyen megfigyelhető — különösen az ágyékkendő és a jobb kar egyenes hátoldalán —, hogy az öntésből keletkező hibákat egészen finom szerszámmal lereszelték. Az anyag kitüremkedése mutatja, hogy a szegek helyét is egyértelműen az öntési hibák eltüntetése után, az előoldal felől lyukasztották át. Kapavágásból eredő sérülés lehet az az ék alakú sérülés, amely a tárgy hátoldalán, a bal vállon látható

4 (2. kép 3). Békés megye területéről származó Árpád-kori körmeneti keresztet, illetve corpust alig ismerünk, s a megye múzeumainak gyűjteményeiben is csak elvétve találunk ilyenekre vonatkozó adatokat. Köztük a medgyesegyházi corpushoz közeli vagy ahhoz nagyban hasonló darab nincs. Az első Békés megyei körmeneti keresztre utaló adat arra a keresztre, illetve „bronz feszületre" vonatkozik, amely a Békéscsaba melletti „rétben", valószínűleg a mai vandháti határrész környékén került napvilágra, még 1866 táján. Ez a — Haan Lajos által a 13. századra keltezett — kereszt a korabeli említések alapján az egyik székesfehérvári királysírból, pontosabban III. Béla király sírjából előkerült darabhoz hasonlított. A tárgy sajnos ma már nincs meg, vagy legalábbis azonosíthatatlan; pontos formáját sem ismerjük, mert egyetlen kép vagy rajz sem maradt meg róla (RÓMER 1866, m, No. 841; HAAN 1870. 139; NÉMETH 1970, 17; MRT 10, 324, Békéscsaba 2/XXVIII. lelőhely). A másik hasonló funkcióval rendelkező tárgy ugyan a gyulai múzeum tulajdonában volt, de megyénken kívül, Nagyváradon, a Sebes-Körös melletti romok között — talán az egykori Szent János-apátság helyén — került elő 1876-ban. Ez is 13. századi darab volt, az ágyékkendőjén az ún. limoges-i zománctechnika nyomait figyelték meg. Genthon István nem francia importmunkának, hanem helyi utánzatnak tartotta. Sajnos ez is elveszett, de fényképről ismerjük (MOGYORÓSSY 1878, 166, No. 25; MOGYORÓSSY 1885, 25; GENTHON 1944, 251-252; KOVÁCS 1961. 169,17. kép; KOVÁCS 1962, 111, 16. kép).

5 1881-ben vagy 1882-ben került szintén a gyulai múzeumba a következő —„IX-ik századbeli pontificale keresztet díszítő (angolalakú) bronz feszület "ként leírt — hasonló lelet, amelyet a gerendási pusztán találtak. Fotó vagy rajz hiányában azonban ennek sem akadtunk legutóbb nyomára, hacsak nem ezzel azonos egy ma is meglévő, de újkori corpus (MOGYORÓSSY 1882, 176-177; SZATMÁRI 1995, 229). 1895-ben leltározták be a MNM gyűjteményébe azt a corpust, amelyet Pokorny Lászlótól, a közismert műgyűjtőtől vásároltak meg. A corpus lelőhelyeként a leltári bejegyzésben Békés megye szerepel, így pontos lelőhelyét nem ismerjük, de feltételezhető, hogy Szarvas környékéről származó tárgy lehet. Korát a 12. századra határozták meg. Ezt a 10,3 cm magas Krisztus-alakot szakáll és bajusz nélkül, viszont a hajának megformálásával ábrázolták, S teste Üreges (MRT 8, 476-477, 73. t. 1). A Békés megyei gyűjteményekben fellelhető, középkori körmeneti keresztre, illetve corpusra utaló, ötödik adat — a Békés megyei lelőhelyek sorában viszont csak a negyedik — arra a kiemelkedő jelentőségű és szépségű tárgyra vonatkozik, amely 1942-ben Szarvason, az Oskola-dűlőben került elő. 4 A corpus: MMM ltsz.: 98.1.1. Magassága: 5,9 cm, mérhető legnagyobb szélessége: 5,4 cm., legnagyobb vastagsága: 0,8 cm, súlya: 27,1 g. Fotónegatív: MMM fotótára ltsz.: 59588-59593 (restaurálás előtt), 59675-59680 (restaurálás után). 5 Halmai Andor ajándéka. EFM régi ltsz.: 1774.