A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

PASZTERNÁK István: Régészeti adatok Salamon magyar király szentesi idézőpecsétje hitelességének kérdéséhez

MFMÉ - StudArch IV (1998) 237-252 RÉGÉSZETI ADATOK SALAMON MAGYAR KIRÁLY SZENTESI IDÉZŐPECSÉTJE HITELESSÉGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ PASZTERNÁK István A régészet — az egyik találó megfogalmazás szerint — a régi tárgyak és összefüggések tudománya. Kutatásában jelentős szerepet játszik az autopszia, vagyis a „csak azt hiszem el, amit látok és amit a kezembe is foghatok" gyakorlata. Olykor mégis arra kényszerülünk, hogy nem létező, értsd: mára elveszett vagy valami okból kutathatatlan állapotba került tárgyakat, leleteket vegyünk vizsgálat alá. Ilyen helyzetben minden kutatóra nézve kötelező a szokottnál is gondosabb körültekintés és a visszafogott véleménynyilvánítás. De mindezek figyelembe vétele után is tudomásul kell vennünk, hogy megállapításaink legjobb esetben is csak a probléma egyik lehetséges megoldását adhatják meg. Dolgozatomban egy, a fenti értelemben „nem létező" tárgy lelőkörülményeinek minél alaposabb tisztázását szeretném elvégezni. Tudatában vagyok annak, hogy a címben szereplő, épp 120 éve elveszett vagy lappangó tárgyról az egyetlen, 1935-ös, nem szakértő tollából származó, pár soros ismertetésen kívül aligha tudunk meg bármi új adatot.

1 Úgy vélem azonban, hogy a lelőhely közvetlen környezetében, Szentes belvárosában, a több mint száz éves régészeti kutatás során összegyűlt leletek és topográfiai adatok mégis vetnek némi fényt méltatlanul elfeledett leletünkre. A BILLOG FELFEDEZÉSE ES SORSA 1933-ban Jakubovich Emil közzé tette I. András magyar király bronz idézőpecsétjét, amelyet a Veszprémvármegyei Múzeum kiállításán, több régi pénz és érme között sikerült felfedeznie (JAKUBOVICH 1933,62). E közlés késztette Csallány Gábort, a szentesi Csongrádvármegyei Múzeum egyik alapítóját és országosan elismert numizmatát, egy Szentesen előkerült — dolgozatom tárgyát képező — leletnek, Salamon magyar király törvénybe idéző ércbillogának közlésére. Maga Csallány, aki a lelet előkerülésekor még nem élt Szentesen, a tárgyat személyesen soha sem látta. Értesüléseit két, általa szavahihetőnek tartott szemtanútól, dezséri Cicalricis Béla, volt derekegyházi főjegyzőtől és Szvaton Józseftől szerezte. A billogot eszerint 1876-ban vagy 1877-ben találták Szentesen, a Szent Anna utca 4. szám alatti telken, kertművelés közben, közel a föld felszínéhez (2. kép 2). A telek tulajdonosa, bizonyos Ringeis nevű nyugalmazott tisztviselő, a leletet átadta Cicatricisnek. Ő a kifogástalan állapotú tárgyról több gipszmásolatot is készített, majd kb. egy év után visszaadta azt tálalójának. Ringeis hamarosan újból túladott a billogon. Ezúttal a szomszédban lakó, Szvaton nevű adóhivatali ellenőrhöz, majd pedig annak fiához, Szvaton József Ármentesítő társulati hivatalnokhoz, későbbi mérnökhöz került a tárgy. 1881-ben Szvaton Horváth Gyulának, az 1879. évi tiszai árvízkárok helyreállítására és új védvonalak megépítésére Szentesre kiküldött kormánybiztosnak adta át. Ez az utolsó adatunk a leletről. Horváth, aki a töltésépítkezések hatalmas földmunkái során előkerült, nagy mennyiségű és jelentőségű régészeti leletanyagot, az ún. „bökénymindszenti leletet" korrekt módon összegyűjtötte és a Magyar Nemzeti Múzeumba juttatta (PASZTERNÁK 1996, 279), a szentesi billogot „elfelejtette" továbbítani. így a tárgy sohasem jutott közgyűjteménybe. Annyi mindenesetre bizonyos, 1 Csallány G.: Salamon király törvénybe idéző ércbilloga. Aranykalász 1935. december, 28-29.