A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BODNÁR Mária – D. MATUZ Edit – SZABÓ J. József: Rézkori és bronzkori településnyomok Battonya határában

A zabla alsó és felső vége töredékes, megmaradt hossza: 14,5 cm. A domború-homorú oldalát az alsó felén két, 2 cm hosszú, 1,1 cm széles ovális lyukkal fúrták át. Közöttük 0,5 cm átmérőjű kerek átfúrás található. Ezekre merőlegesen, gyakorlatilag a másik két ovális átfúrás közötti távolságot egy harmadik, ovális átfúrással egészítették ki. Alsó végén töredékes nyúlványos végződés látható, amin egy gombszerűen faragott díszítés maradt meg. Tizenkét bevésett, háromszög alakú mintából kialakított sor díszíti. Az alsó négy sor háromszögei párosan szemben állnak egymással, a felső két-két sornál az alapvonaltól szétnyílnak a háromszögek. A felső négy sor és az alsó két sor díszítő jellegű, míg a köztük lévő 3x2 sor megközelítőleg az átfúrások nagyságát határozta meg. 6. gödör: 1. Öblös hasú edény bütyökdíszes oldaltöredéke (23. kép 9). 2. Kihajló peremű fazék pereintöredéke (23. kép 10), vállán bevagdalással tagolt bordával, alatta seprűdíszes mintával. 3. Széles függőleges árkolással, felette két sor bekarcolt girlandmotívummal díszített oldaltöredék (23. kép 11). 4. Benyomott pontokból álló sorral díszített oldaltöredék (23. kép 12). Urna alakú edények ívelten kihajló peremű, csonka kúpos nyakú, kettős csonka kúpos hasú urna került elő az I. szelvény É-i részéből (18. kép 1). A halomsíros kultúra jellemző leletei közé tartoznak a kónikus nyakú, kettős kúpos testű urnák. Ilyet ismerünk a tápé-széntéglaégetői temető 188. sírjából, — ami formailag a mi urnánk szinte pontos megfelelője — fül nélkül két sor bütyökdíszítéssel a 201. és a 426. Sírból (TROGMAYER 1975. Taf. 16.1, Taf. 18. l, Taf. 38.1). Formailag hasonló a Rákóczifalva-csoport mindszent-óvodai (TROGMAYER 1985, laf. V) és a rákóczifalvai (KOVÁCS 1981, Abb. 2.) lelőhelyről származó urnája. Itt a nyak vízszintes árkolása és a két sor árkolt bütyök is megtalálható, de az edényeknek két füle van, és girlandmotívumok díszítik. Kissé más változata a hajdúbagosi csoportban (KOVÁCS 1970, 4. ábra 14,18) és az egyeki kultúra erdélyi anyagában (Oradea/Arad (Ro) (LÁSZLÓ 1973, Fig. 11.3) is megvan. Abánáti Cruceni/Kcresztes (Ro) temető leletei közül hasonló formájú, de függőlegesen árkolt hasú urnák ismertek (RADU 1973, Pl. 3.5. Pl. 7. í). A pilinyi kultúrában ritka ez a típus, a halomsíros hagyományok továbbéléseként jelenik meg egy-egy lelőhelyen (Bodrogkeresztúr: KEMENCZEI 1984, 18, Taf. XXXIII. 14). A kyjaticei kultúrában szórványosan, pilinyi hatásként él tovább (Ózd-Kőalja: KEMENCZEI 1984, 43, Taf. xc. 2). A Csorva-csoport 30. sírjának hasonló, de függőlegesen árkolt hasú, árkolt bütykös, girlandmotívumos urnája Trogmayer Ottó elemzése szerint a csorvai anyagban megjelenő pszeudovillanova urnatípus, ami itt korábban található meg, mint a gávai területeken és a DubovácZuto Brdo-csoporl területéről került oda (TROGMAYER 1963, 104-106. Taf. X. 5). A bánáti Cruceni temető anyagából hasonló formájú, csak függőlegesen árkolt hasú urnák kerültek elő (RADU 1973, Pl. 3. 5, Pl. 7. 1). A Vajdaság területén, a halomsíros kultúrában fellépő kónikus nyakú, kettőskúpos hasú urnatípus (idos: TASIC 1974, 185) a mi urnánkhoz hasonlóbb változata megtalálható a BelegiS-kultúrában (TASIC 1966, T. in. 2,3; TASIC 1974, Fig. 199). Az eddig elmondottak alapján feltételezhetjük, hogy a battonyai urna a halomsíros hagyományok továbbéléseként, a déli szomszéd kultúrákkal, elsősorban a BelegiS-kultúrával való kapcsolat hatásaként jelent meg az anyagban. Pszeudovillanova urnaforma részei a meredek szögben kihajló peremtöredékek (20. kép 12), a vízszintesen és függőlegesen árkolt díszű darabok is. A pszeudovillanova urnatípus jellemzője, hogy a szélesen kihajló perem alatt, az urna nyakrészét díszítette többsoros vízszintes árkolás (20. kép 5; 21. kép 6; 22. kép 16). Vízszintes árkolás látható hastöredéken (23. kép 8), ívelt árkolás pedig egy-egy oldaltöredéken (19. kép 4; 20. kép 3). Függőleges árkolásokkal díszített darab több helyről is előkerüli (19. kép 7; 20. kép 4; 22. kép 2; 23. kép 3; 24. kép 4). Ennek az urnaformának a jellemzője a körülárkolt bütyök is. Ilyen került elő Battonyáról, a II. szelvényből (19. kép 3) és szórványként (20. kép 6), az alsó felén árkolt bütyökkel díszített darab pedig az V. szelvényből (19. kép 6). Egy, a 3. gödörben talált darabon a meredek szögben behúzott hastöredékei félkörívben árkolt bütyök díszíti (23. kép 1). Hasonlóak a Gáva-kultúra anyagából sok helyről ismertek (pl.: Füzesgyarmat: PATEK1971, Taf. 23. 26; Köröm: KEMENCZEI 1984, Taf. CXL. 1: Priigy: KEMENCZEI 1984, Taf. CXLIX. 10, Taf. CLII. 17, Taf. CLV. 16; DEMETEROVÁ 1986. Tab. II. 4-5; LÁSZLÓ 1986, Taf. 3.3; V. SZABÓ 1996,23. kép 6-10, 28. kép 10,49. kép 1 stb.). 8 A forma nagy területen való megjelenése és a kárpát-medencei gávai kultúrával rokon kultúrák — Gáva-HolihradyGränicesti-kidttira, Reci-Medias-kultúra, Lapus I—U, Belegis II, Bobda Il-kulüira — kapcsolatával nagy szakirodalom foglalkozik (pl: FOLTINY 1967, 49-71; FOLTINY1968, 333-356; FOLTINY 1985, 111-120; DEMETEROVÁ 1986, 97-131; DEMETEROVÁ 1989, 168-181; SMIRNOVA 1974, 359-380; LÁSZLÓ 1973, 575-609; LÁSZLÓ 1986, 149-163; MEDOVIC 1989, 45-57; TASIC 1974, 185-256; KEMENCZEI 1971, 31-86; KEMENCZEI 1984, 58-86).