A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

BÉRES Mária – VÖRÖS Gabriella: Korai népvándorlás kori sírok Apátfalváról

oldalfaláig egyenletesen vékonyodik. A töredékekből rekonstruált valószínű forma hosszított tojásdad alakot mutat. Az aljának közepe homorú lehetett, ugyanis a találók elmondása szerint az eldobott töredékek között volt egy „dudoros" is. Pá.: 6,2 cm, ma.: kb. 12 cm. 3. Fésű (2. kép 3). Eredeti helyéről a sírban semmit sem tudunk. A találók elmondása szerint a „csontok közt volt". Jelenlegi, restaurált állapotában is hiányos. A kétoldalas csontfésű részeit, a középső fogazott és a két merevítő lécet vasszegecsek erősítik össze négy helyen. A fésű fogaiból alig maradt néhány, de a befűrészelés töveiből jól látszik, hogy mindkét oldalon egyenletesen sűrűn helyezkednek el, centiméterenként hét fog található. A fésű két végén rövidebbek a fogak. Csupán az egyik merevítő léc szélein láthatók a befűrészelés nyomai. Sajnos ez a léc annyira hiányos, hogy nem tudjuk, díszített volt-e. Az épebb léc viszont kétsoros, tűzdelt vonalas, bevésett mintával díszített. A minta ritmusát a szegecsek elhelyezkedése, szimmetrikus elrendezése adja meg: közöttük ívelődik a minta, két végén ékszerű kifutással. H.: 11,1 cm, sz.: 4,8 cm. A leletek előkerülését követően Béres Mária hitelesítő ásatást folytatott a lelőhelyen. Az erősen beépített udvaron az ásató két kutatóárkot, valamint a 2. sír beásásának észlelése után egy rábontást mélyített le (3. kép 1-2). 2. sír: A sír foltját a felszíntől számítva 84 cm-en nyesték meg, ekkor 130 cm hosszú és 50 cm széles volt. A sír lekerekített sarkú, téglalap formájú volt. H.: 184 cm, sz.: 53 cm, m.: 136 cm. T.: Ny-K, 280°. A sírgödörben háton fekvő fiatal — 14-16 éves —, mongoloid nő bolygatatlan csontvázát tárták fel. A szorosan a törzs mellett fekvő karok alapján valószínű, hogy koporsóba helyezés előtt halotti lepelbe csavarhatták. A sír feltárása során az ásató megfigyelte, hogy a váz bal oldalán, különösen a kar és a Iábcsontok belső felén egy 10, néhol 20 cm-es barnás sáv volt, valószínűleg a koporsó maradványai (3. kép 3). Melléklete nem volt.

5 A lelőhelyen tehát két temetkezés került napvilágra. A körülmények nem kedveztek a további kutatásnak, ugyanis a beépített és sokszorosan bolygatott területen nem sok remény lehetett és lehet újabb sírok előkerülésére. A két sír, az első temetkezés leletei napvilágra kerülésének körülményei és módja nem segítenek bennünket a temetkezések értelmezésében és értékelésében. Előfordulhat ugyanis, hogy az 1. sír leletegyüttese nem teljes, hiszen a találók figyelmét apróbb leletek, tárgytöredékek elkerülhettek. Ezen túl számolnunk kell azzal is, hogy a sírt előkerülését megelőzően már megbolygatták, kirabolták. Az 1. és 2. sír összetartozását egymáshoz való közelségük, azonos tájolásuk és embertani anyaguk hasonló vonásai bizonyítják. A 2. sírban nem voltak leletek, így csupán az 1. sír, a találók által megtalált és kiemelt leleteink tipológiai és történeti vizsgálatának eredményeiből vonhatunk le következtetéseket: kiket és mikor hantoltak el a mai Apátfalva területén. A LELETEK EREDETE, ELTERJEDÉSI KÖRE, KRONOLÓGIÁJA Az 1. sír leletei közül az edények, tehát a zöld mázas korsó és az üvegpohár római gyártmány. Mindkét tárgytípus széles körben elterjedt és gyakori lelete a késő római temetkezéseknek. Egy sírban való, együttes előfordulásukat a keresztény rítus egyik jeleként értelmezte a kutatás, de ma már nem tartják elfogadhatónak ezt a nézetet (LÁNYI 1990, 249250). A korsóban kétfajta szemlélet, illetve két különböző régió technikája, ízlése testesül meg. Anyaga, technikája, előállítási módja római és párhuzamai alapján egyértelmű, hogy származását tekintve 5 A sír foltja fölött, 35-42 cm-re a felszíntől szabályos kör formájú beásás rajzolódott elő, kibontásakor egy liba teljes csontváza került elő. Antal Tamás (MFM) megvizsgálta a 2. sírból előkeríilt szárnyascsontokat, és az alábbi megállapításra jutott (MFM RégAd 1974-98): „Csontok állapota és környezete: A csontok felszíne nem konodált és feltűnően barna színű. Az ép csontfelszín és a humusz festékek erőteljes jelenléte arra utal, hogy a váz a közelmúltban kemlhetett a földbe. Béres Mária a vázzal együtt talajmintái is gyűjtött a csontok mellől. Ennek színe és szerkezete is különbözik a környező talajétól. Színe sötétbarna, szerkezete laza, porózus volt, és ezek a tulajdonságok a még le nem bomlott szerves anyagra jellemzőek. Csontméretek összehasonlítása: Avar kom csontokkal állt módomban összehasonlítani az apátfalvi állatcsontokat. Feltűnően nagyobbak a nyakcsigolyák és medence övcsontjai. Ezek 15-20 %-kal is meghaladják avar rokonaik ugyanezen méreteit. A csontok ilyen mérvű súlynövekedése az élősúly növekedését is magával hozza. Ez a jelenségpedig a háziasodás irányába mutat. A fentiekből és abból a tényből, hogy a telken az ásatás idejében is libanevelő telep volt, ana a következtetésre jutottam, hogy az általam vizsgált szárnyascsontok egy a. közelmúltban elföldelt házi lúd maradványai lehetnek " Ezúton is köszönjük kollegánknak az alapos és meggyőző elemzést.