A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

FISCHL Klára: Klárafalva-Hajdova bronzkori telltelepülése II.

hetjük, hogy a középső és az alsó harmad elválasztásához sorolt, hasonló kiképzésű bordák közül néhány az edény felső részét díszíthette (SOROCEANU 1991, Taf. 13.10). Egy esetben Klárafalván is előkerült ujjbenyomással tagolt, dupla bordadíszes töredék (45. kép 5). A kiszombori és a szintén dupla bordához csatlakozó füllel ellátott deszki töredék (DeszkA 30. sír, BÓNA 1975, Taf. 92.1-2) hasa és válla egyéb díszítőmotívumoktól mentes, feltűnő, a háromszög alapú bütyök hiánya. A has leggyakrabban a váll bordáját követő, körbefutó kannelúrákból lecsüngő kannelúrakötegekkel díszített (12. kép 1; 13. kép 1; 16. kép 1; 18. kép 3; 19. kép 3; 21. kép 11; 25. kép 9; 28. kép 4; 35. kép 5; 38. kép 2; 42. kép 4), melyek általában lelógnak az ujjbenyomással tagolt, vízszintes osztóbordáig (16. kép 9; 28. kép 1). De megfigyelhetünk a hason vízszintesen körbefutó kannelúramintát is (28. kép 2; 29. kép 7), esetleg bordával párban (13. kép 2; 14. kép 11), és kannelúrákból kialakított koncentrikus körmintát is (29. kép 1, 9). Azonos tagolású lehetett a hasán turbántekerccsel díszített edény is (34. kép 8; 47. kép 10). Ritka eset, amikor az alsó, általában homorúan ívelt csonka kúpos rész is díszített (13. kép 13). Az itt látható, lencsékben végződő, hármas, függőleges kannelúráből kialakított dísz általában a gömbszelet alakú has dísze. E töredék esetében az ujjbenyomkodással tagolt borda felett körbefutó kannelúra díszíti a hasat. Kisebb méretű, de hasonló testtagolású edény töredéke lehet a füzérbordát alul és felül bekarcolt vonalakkal kísérő díszű töredék (15. kép 8). Durva felületű tárolóedény (18. kép 1, 5; 35. kép 3) hasát díszítette a töredékein látható függőleges, ujjbenyomással tagolt borda, mely által sokszög jellegűnek tűnik az edény teste. A Móra Ferenc által végzett ásatás anyagában találhatunk olyan, bizonyára hármas tagolású edényeket, melyeknél a hasi rész sokszögűre tagolt (P. FÍSCHL 1997, n. kép 3-4), itt hasonlóképpen a hasi rész díszítésére gondolhatunk, ahol a sokszög lapjait az elválasztó bordák jelzik. Nincsen ismert ép példány a nagyobb fazekak vagy tárolóedények között, amelyeken látható az oldalfalon a beböködött pontkörrel keretezett lencsedísz vagy bütyök (29. kép 8; 33. kép 7; 52. kép 5), az egyedülálló (25. kép 1; 38. kép 5), illetve a lencsében ülő (25. kép 7; 40. kép 5) és futóspirállal keretezett bütyök (37. kép 4), de a töredékek vastagsága és íve alapján mindenképpen nagyméretű edényt kell ezen esetekben is feltételezni. Ezt látszanak alátámasztani azok a töredékek, melyeken a felsorolt minták mellett a jellegzetes, többszörös koncentrikus félköríves kannelúra is megtalálható (36. kép 6; 37. kép 10). Mérete alapján a tárolóedényekhez tartozik a kelebiai 96. sír urnája (BÓNA 1975, Tat. 73. 2), formai besorolása azonban a 3. korsótípusba osztja. Ez a példa jól mutatja, hogy a fentebbi bekezdésben felsorolt töredékekhez milyen gazdag formakincs párosul, hiszen bármely, általában kisebb méretben kivitelezett edény nagyobb változatához tartozhattak ezek a vastagfalú, nagyívű töredékek. A kelebiai edényhez hasonlót rekonstruálhatunk néhány töredék alapján (30. kép 7; 51. kép 10), amelyek a nyak-váll-has tagolódást világosan mutatják. Tálak 1. A legelterjedtebb táltípus a kihajló peremű, ívelt nyakú, vállánál élesen törő — esetenként a törésvonal bevagdosásokkal tagolt — (44. kép 5; 51. kép 4), gömbszelet (39. kép 9; 42. kép 8; 44. kép 3) vagy csonka kúpos testű tál (23. kép 2; 28. kép 3; 31. kép 5 = 55. kép 5; 39. kép 8; 45. kép 6; 48. kép 2; 51. kép 3-4), melynek füle a peremből indul és a vállon vagy a váll felett, a nyakon támaszkodik (16. kép 11; 23. kép 3-5; 26. kép 2; 27. kép 7). Ritkább esetben megfigyelhető, hogy a fül indítása felelt peremből kihúzott bütyök látható (21. kép 2). Ilyet láthatunk például a szőregi 113. sírban és e lelőhelyről, szórványként (BÓNA 1975. Taf. 114. 2, Tjf. 115. 12). A díszítetlen darabok mellett az alapdísz itt is az osztóminta (44. kép 4). A korszak végére jellemző díszítéskombinációkat láthatunk több töredéken (11. kép 8; 15. kép 4), melyek közül a test vízszintes kannelúrázása figyelemreméltó (39. kép 7; 44. kép 1,2). 2. A behúzott peremű, gömbszelet testű tál nem jellegzetesen Szőreg-Perjámos-kerámia. Csak néhány töredékét találtuk meg ebben az anyagban (19. kép 10). Az egyik igen kis töredékről feltételezhetjük, hogy pereme turbántekercses díszítéssel bírt (13. kép 11). így ez a tál a teli legfiatalabb leletei közé tartozik. Egyedi a behúzott peremből kihúzott bütyök, mely bekarcolt vonalakkal hangsúlyozott (52. kép 6), szintén késői darab. 3. S profilú tál (21. kép 8) a fül indításánál a peremen egy kis kihúzott bütyökkel. 4. Ún. halsütőtálak töredékei (13. kép 9; 17. kép 15-16; 21. kép 9; 27. kép 2; 29. kép 15; 38. kép 11; 39. kép 10; 52. kép 2). Egy peremből kihúzott bütyökkel ellátott példány is előkerült (37. kép 8). A szőregi és a deszki temető többféle tál- és csuportípusának aljáról ismert a többszörös, körbefu-