A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 4. (Szeged, 1998)

FISCHL Klára: Klárafalva-Hajdova bronzkori telltelepülése II.

tó kannelúra (BÓNA 1975, Taf. 93.11, Taf. 111. 13, Taf. 114. 2, Taf. 115.5 a-b, 9 a-b), ilyen, típushoz nem köthető fenékdarabok Klára falván is előkerültek (13. kép 10; 20. kép 1; 33. kép 3; 52. kép 1). Alján és fenekén spirálkannelúrával díszített töredék is akad (47. kép 8). 5. A perem, a nyak és a test kiképzésében az 1. típusnak megfelelő, ovális aljú, perem fölé húzott, egyfülű, deformált tál inkább egyedi darab, de nem üt el a kultúra formakincsétől (46. kép 3). 6. Csonka kúp alakú, egyenetlen pereme alatt bütykökkel ellátott tál (55. kép 6), feltehetően nagyobb edényből alakították ki, így tipológiai jelentősége nincsen. Korsók A telepanyagok töredékessége miatt a korsótipológián alapuló kronológia — mely amúgy sem biztosan célravezető módszer — jóval kisebb arányban alkalmazható. Nagy bizonyossággal három fő csoportot lehet elkülöníteni, melyek megnevezését a száj kiképzéshez igazítjuk, bár nem csak peremtöredékeket sorolunk e kategóriákba. 1. Un. kultúraazonosító, kétfülű korsó, törés nélküli S profillal (21. kép 3; 22. kép 7; 23. kép 13; 31. kép 9; 39. kép 12; 48. kép 3; 50. kép 2; 53. kép 5-6). Általános dísze a vízszintes — esetleg füzérmintás — és függőleges osztóminta a testen, mely lehet bekarcolt vonalból és kannelúráből kialakított is (23. kép 9; 24. kép 13; 25. kép 14; 27. kép 16; 42. kép 5; 45. kép 10; 46. kép 1; 53. kép 1-2). Bekarcolt zászlóminta egy töredéken látható (27. kép 8). 2. Ún. barokkos szájkiképzés jellemzi ezt a típust, melynél a tölcséres nyakhoz éles töréssel csatlakozik a szögletesedő has. Tulajdonképpen a nagyméretű edények hármas testtagolása figyelhető meg itt is (az ép szőregi példányokon), vagyis a körbefutó, helyenként füzérszerűen felcsúcsosodó, vízszintes osztóminta nem a vállon helyezkedik cl, hanem a váll és ezen osztóminta között egy csonka kúpos, díszítetlen rész található (20. kép 3; 29. kép 2; 30. kép 3; 42. kép 3). Az alsó csonka kúpos rész általában ívelt, de éles törésű darabokat is találunk (32. kép 10; 42. kép 6). A fő dísz itt is a vízszintes és függőleges osztóminla. Az ansa lunata fültöredékeknél a mély ívvel induló és barokkos szájkiképzésű korsóra utaló vagy függőlegesen felhúzott indítás — késői vatyai és koszideri egyfülű kancsókra utaló kiképzés — a törésfelület helye miatt nem figyelhető meg (17. kép 12; 23. kép 7; 31. kép 8; 47. kép 11), de feltételesen e típusba soroljuk őket. E fültípus sajátos kialakítása is megfigyelhető (37. kép 12). Erre az edénytípusra jellemző leginkább a vízszintes osztóbordához csatlakozó, egyenlő oldalú háromszögminta szintén bordából kialakítva (48. kép 9), azonban azonos díszt figyelhetünk meg a hármas testtagolású edény vállán is (54. kép 6), így ennek a töredéknek a besorolása kérdéses. 3. Ún. szilvamag vagy rombikus szájkiképzés. A szőregi temető (BÓNA 1975, Taf. no. 1, 15) és a pécskai telep (SOROCEANU 1991, Taf 19. 9-10) edényei alapján ismerünk olyan 1. és 2. csoportba tartozó testkiképzésű korsókat, melyen ilyen peremmegoldás található (53. kép 3), de a kultúra életének végére jellemző formánál a nyak ívelt csonka kúp, a test gömbszelet alakú, ahol nem mindig ragaszkodtak a készítők a vízszintes és a függőleges osztómintához (50. kép 4), hanem turbántekercset, spirálbütyköket stb. alkalmaztak. Az alj gyakran profilált, vagy kis talpkarikán áll az edény (17. kép 14; 39. kép 14

24

). A fül íve alul hangsúlyozott, indítása széles, meredek esésű (16. kép 3, 5; 44. kép 10). A klasszikus szilvamagperemű korsóknál (16. kép 6; 47. kép 14) a nyaki részt igen gyakran díszítették dupla vagy tripla bekarcolt vonalakkal (17. kép 4; 24. kép 5; 28. kép 13), illetve egyéb, a középső bronzkor vége felé általánossá váló díszítőjegyekkel (23. kép 6; 28. kép 6; 32. kép 1). Pécskán azonos peremkiképzésű edények fülén gazdag díszítést találhatunk (SOROCEANU 1991, Taf, 20. 12,21.4,6-7,9), melyet a szerző a círnai temetőben talált darabokhoz hasonlít (SOROCEANU 1991,58). Hasonlók találhatók a klárafalvi anyagban is (11. kép 4; 28. kép 8, 10; 36. kép 5; 41. kép 10; 50. kép 4), melyek feltehetően a Vattina-kultúra hatására utalnak. 4. Egy korsó (49. kép 2 = 53. kép 4) legtökéletesebb formai párhuzama a deszki A temető 25. sírjából került elő (BÓNA 1975, Taf. 91. 9), de ezt az összetett testkialakítást mutatja a 46. sír és a szőregi 139. sír edénye is, csőtalp nélkül (BÓNA 1975, Taf. 91. 7, Taf. 107.12). A gazdag díszítés — főképp a peremen — a késői korszakba utalja a klárafalvi példányt.

25 A deszki 25. sír leletegyüttese is a késői datálás mellett szól, így valószínű, hogy a szőregi, önma24 Ilyen talpkarika a koszideri koní egyfülű kancsókon is igen gyakori. E töredékekről new lehet megállapítani, hogy melyik formához tartozhattak 25 Az 5. gödör, melyből előkeriilt, csak a C ház szintjén volt megfogható.