A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter

megoldást nehezíti, hogy az 5. század 20-as éveitől, bizonyára a hun és a germán arisztokrácia hatására, a viselet és a felszerelés meglehetősen hasonló változatai terjedtek el Európa-szerte — a „hun" öltözék még Bizáncban is divatosnak számított —, melyeknek egyes elemei még a század második felében is kimutathatók. Az 5. század első felére keltezhető régészeti leletek számának gyarapodásától remélhetjük, hogy a hun korszak települési viszonyait — a történeti források adatainak hiányában — a régészeti anyag elemzésével lehet majd rekonstruálni.

28 A Körös-Tisza-Maros-vidék 5. század eleji lakosságának egy része a régészeti leletek alapján germán etnikumú lehetett. Figyelemre méltó, hogy a leletanyag germán jellege a Tisza jobb partján lévő fontos lelőhelyek esetében — a Csongrád környéki temetők és Tápé-Malajdok temetői — sokkal határozottabb, mint a Tiszától keletre lévő, kevéssé karakterisztikus leletanyaggal rendelkező lelőhelyeknél. A Szentes környéki késő szarmata, ún. tápé-malajdoki csoporthoz sorolt, csekély számú leletből a mozgalmas időszak helyi lakosságára egyelőre nem lehet következtetni (PÁRDUCZ-KOREK 1948, 291-299; PÁRDUCZ 1959, 310-318).

29 A Csongrád mellett feltárt temetők népével való kapcsolatra ez ideig csupán néhány szórványként előkerült tárgy figyelmeztet. A Fábiánsebestyén környékén talált bronz lemezfibula a 4. század végi, 5. század eleji, germán női viselet jellegzetes ékszerei közé tartozik (16. kép 1). A Maros vidékéről ismert párhuzamai alapján valószínű, hogy a fábiánsebestyéni fibula az Alföldön előkerült egyik legkorábbi példány, mely talán még a hun foglalást megelőzően készült.

30 A Körös-gát 1882-es és 1892es építésénél két sugaras hátú bronztükör került elő a déli partról. Az egyik példányt Kunszentmártontól északra, a bábockapusztai gátszakasznál — a leletek közt bronz cikádafibula is volt —, a másikat valószínűleg a magyartési magasparton, az ún. bökénymindszenti gepida temető közelében találták. Az utóbbi lelőhelyről a keleti eredetű, főként az 5. századi germán nők használati tárgyai közé tartozó tükröknek még két töredékes példányát ismerjük.

31 A gepidák A hun uralom elleni felkelést Ardarich gepida király vezette. A gepidák és a hozzájuk csatlakozott germán és szarmata népek a pannóniai Nedao folyónál győzelmet arattak a hunok és szövetségeseik felett, akik hamarosan kiszorultak a Kárpát-medencéből. Alföldi területeiket és egész Daciát Ardarich gepidái foglalták el; a Duna-Tisza közén a szkirek és a szarmaták, a Dunakanyar tájékán a szvébek települtek meg. A keleti germán eredetű gepidák a 2-3. században a Visztula torkolatvidékéről vándoroltak délkelet felé. A 3. század végén Fastida nevű királyuk Dacia birtoklásáért a nyugati gótokkal viselt hadat. A sikertelen dáciai betelepülési kísérlet után a gepidák visszavonultak a Felső-Tisza-vidékre és Erdély északi peremére, ahonnan a 4. században fokozatosan terjeszkedtek az Alföld középső részei felé.

33 Az 5. század első éveiben a hun hódítók elől menekülő és a Galliát elözönlő barbárokhoz a gepidák egy csoportja is csatlakozott, a nép nagy része azonban a század első évtizedében hun uralom alá került. Bizonyos csoportjaikat talán már a hunok telepítették le a központjukhoz közel eső Tisza-vidéki területekre, a földművelő lakosság munkájára ugyanis a hódító nomádoknak feltétlenül szükségük lehetett. A főként gyalogos harcosokból álló gepida sereg tevékenyen részt vett a hun hadjáratokban. Az 5. század első felében uralomra került királyukat, Ardarichot Attila egyik legbizalmasabb tanácsadójaként tartotta számon a Iordanestől feljegyzett gót hagyomány. 28 A pannóniai 5. század eleji leleteh-ől SALAMON-BARKÓCZI1978,189-203. Az alföldi 4. század végi, 5. század eleji lakosságról PÁRDUCZ 1959, 385-395; PÁRDUCZ 1963, 18-21, 47-52; PÁRDUCZ 1973, 66; BÓNA 1981, 366-367. 29 A tápé-malajdoki csoportról PÁRDUCZ 1950, 113, többségik később a hun koriaklioz sorolva PÁRDUCZ 1959, 395-396. A Szentes környéki leletek — Szentes-Berekhát, Szentes-Jaksor, Szentes-Nagyhegy, Solti-szőlő, Szentes-Rákóczi u. 87. és 108., Fábiánsebestyén, Kunszentmárton-Habranyi telep és Derekegyháza-Disznó jár ás — sem kronológiai, sem etnikai szempontból nem alkotnak egységes csoportot, korai gepida meghatározásuk nem indokolt. 30 Marosszentanna: KOVÁCS 1912,62,66, 74. kép; további párhuzamok és keltezés AMBROZ1966,83 (I ab csoport), BIERBRAUER 1980,135, Abb. 11. 6,9. 31 KOVRIG 1959, 221-223, 213, 3. kép; SALAMON-BARKÓCZI 1978, 201-203; O bökénymindszenti töredékek CSALLÁNY 1961, 40, 106. t. 3-3a, no. t.1; a lelőhelyről Id. CSALLÁNY 1961, 43. 32 Iordanes: Getica L; SCHMIDT 1941, 532; LAKATOS 1973, 55-56. Nedao lokalizációjáról legutóbb POHL 1980, 259-260. 33 A 3-4. századi gepida szállásterületről BÓNA 1961, 205-207; BÓNA 1981, 366-367. Az 5. század eleji eseményekről Hieronymus: Epistolae adAgeruchiam CXXIII; Iordanes: GeticaXVII, XXXVIII; LAKATOS 1973, 47-56; SCHMIDT 1941, 531, 544.