A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 3. (Szeged, 1997)

NAGY Margit: Szentes és környéke az 1-6. században. Történeti vázlat és régészeti lelőhelykataszter

piros edénnyel együtt a bal lábfej mellé helyeztek. A szarmatáknál minden bizonnyal ritka, értékes tárgy­nak tekintett fémveretes ládika a nagyhegyi sírba hiányosan, többszörös átalakítás és javítás után ke­rülhetett, fogantyúja eredetileg favödör fogója lehe­tett. 20 Eltemetésével valószínűleg tulajdonosának kiemelkedő társadalmi helyzetét hangsúlyozták, mint ahogyan gazdag női sírokból ismerjük az Alföl­dön előkerült többi veretes faládikát is. 21 A Szentes környéki 4. századi lelőhelyek közül a legjelentősebb a Szentes-Sárgaparton, a Török Ignác soron feltárt, 46 sírból és több szórványle­letből álló temető. Csallány Gábor 1940-1941-es ásatásáról fennmaradt, a temető egy részét ábrázoló térkép szerint három sírcsoportot sikerült itt feltár­ni. A temető nyugati oldalán, a többitől elkülönülve két gazdag nőt és két gyermeket temettek el (6., 22. és a 20-21. sír). A temető közepét két, 10 illetve 13 sírból álló csoport foglalta el. A keleti oldal sírjai, melyeket az ásatás előtt, vályogkitermelés közben találtak, nem kerültek a térképre (12. kép 1-2). A sárgaparti sírok elhelyezkedése a kistőkei temetőhöz hasonló: a nyugat-keleti irányú, szabály­talan, sűrű sorok és a nyugati oldalon különálló, kisebb sírcsoport. A sárgaparti temetkezési szoká­soknál változást mutat a vaskapcsokkal összefogott koporsók — 21., 28., 35. és 38. sír — használata (PÁRDUCZ 1950, 9,11-12). Zalotán három — 8., 9. és 12. sír — koporsós temetkezés volt (CSALLÁNY 1906, 50-55). A női viseletben a ruhák gyöngydíszítése megmaradt, bár talán nem annyira általános, mint a korábbi időszakban. Az ásatási leírások szerint a sárgaparti temető sírjaiban szinte minden esetben a bokák körül, körbecsavarva találták a gyöngysoro­kat, melyek a nagyhegyi 20. sírban megfigyelt nad­rágviselet gyöngydíszítései lehettek. A gyöngyök ál­talában nagyobb méretűek; a nyakban viselt sorok­ban sok a késő római folytatott díszű gyöngy és gyakori a csiszolt borostyán-, almandin- és karneol­gyöngy is. A nyakláncot olykor hurkos záródású ezüsthuzallal fűzték össze, máskor gyöngysor helyett laposra kalapált végű ezüst vagy bronz nyakperecet viseltek. A késő római tekercselt végű fülbevalók több­nyire ezüstből készültek. A felsőruházaton viselt római fibulák egy része a korábbi formák helyi utánzata, többségük pedig a 4. században közked­veltté vált aláhajtott lábú típushoz tartozik. Sárga­partról a késői, nagyméretű, bronzból vagy vasból készült változatok több példányát ismerjük. 22 A női viselet jellegzetes tartozékai — fülbevalók, karpere­cek, torquesek, gyöngyök — ehhez a korhoz kötik a Körös-parti lelőhelyeket (1. kép), így Bökény és Zalota valószínűleg egyazon temetőhöz tartozó le­leteit (13. kép 1-4), valamint Kunszentmárton-Bá­bockapuszta késői sírjait is. A szentes-jaksori, mindössze egy sírsorból álló temető a 4. század végén és az 5. század elején a Körös déli partja mentén maradt, a számban bizonyára je­lentősen megritkult szarmata népesség egyik telepü­léséhez tartozhatott (14. kép 1-2). A jaksori 2. sír barbár pénzutánzatai jelzik, hogy a helyi lakosság a szarmata terület felé megszűnt római pénzforgalmat saját éremveréssel pótolta. A már másodlagosan fel­használt, amulettként viselt éremutánzatokon olvas­hatatlanná torzult latin felirat és a helyi vallás szimbo­likus ábrázolásai, félhold és csillag jelek szerepelnek (KERÉNYI1956, 19-20, 1. t. 10-11). 23 A szentes-sárgaparti, a zalotai és a szentes-jak­sori temetőkből előkerült korongolt kerámia (15. kép 1-6) érdekessége, hogy a szürke, besimított díszű füles korsók mellett az edényformák egy része még mindig a római díszkerámia és az üvegedények formáira vezethető vissza. 24 20 A fülbevaló közeli párhuzama pl. Tápé-Malajdok 52. sir (PÁRDUCZ-KOREK1948, 60. t. 3-4). A késő római típusról LÁNYI 1972,88-91, 65. kép 26; a nagyhegyi ládikáról RADNÓTI 1957, 277-278. 21 Jászberény-Alsómuszaj (PÁRDUCZ 1959, 29.1.1-32, 35-39), Kunszentmárton-Habranyi dűlő 5. sír (PÁRDUCZ 1959, 327, 31. sz.), Jászberény-Csegelapos (PÁRDUCZ 1935,25), Szentes-Sárgapart 37. sír (PÁRDUCZ 1950,12,33.1.16-20,34.1.1,4, 6,8), Klárafalva (PÁRDUCZ 1959,164). A nagyhegyi 20. sír keltezése továbbra is kérdéses, azonban az időrendileg értékelhető tárgyak 2-3. századi keltezésével (PÁRDUCZ 1956,166) szemben a 4. század végi meghatározást támasztják alá. 22 Aláhajtott lábú bronzfibxdákpl: PÁRDUCZ 1950,12.1.12, 20. t. 5 a-b, 22.1.10a-b, 23.1.1 a-b, 2 a-b, vasfibulák: PÁRDUCZ 1950, 1.1. 1. 6, 13 a-b. 6. t. 1 a-b, 7. t. 1. A fibldatípusokról: AMBROZ1966, 60-61; SZYDLOWSKI1979. 23 A szentes-jaksori 2. sír késő római borostyáncsüngőihez LÁNYI 1972, 63. kép, 66-67. A 3. sír pipereeszközeinek párhuzama H. VADAY1975, 24-29. t. 24 A Pannoniában közkedvelt tálak vastag fahl utánzatai és a bordázott falú vagy az összeszűkülő, meredek oldalú pohárformák A szentes-sárgaparti 37. sír bordázott falú poharának párhuzama ismert Tokodról (LÁNYI 1981, 77,101,9. kép 6-7), a Drag. 37. sigillataforma utánzata a 38. sír edénye (PÁRDUCZ 1950,67. t. 23 a-b), a Drag. 49-re emlékeztető, torzuk formák a 22. és a 39. sírokból (PÁRDUCZ 1950, 60. t. 9-10).

Next

/
Thumbnails
Contents